Blog
Most, hogy már lassan két éve, hogy együtt vagyunk, megtettünk közel 20.000 kilométert, arra gondoltam, hogy leírom a mi közös történetünk Kis Sárkánnyal.
Kezdjük azzal, hogyan akadtunk egymásra.
Volt egy Grande Puntom-m, ami szép volt, jó volt, valami rettenetesen hiányzott belőle. Kicsit már kiölték belőle a szívet. A sok elektronika, meg hülyeség gátló, meg egyebek miatt nem volt meg az az érzés, ami miatt én anno beleszerettem az olasz autókba. Szóval egy hirtelen felindulás, majd 5 hónap árusítás után sikerült eladnom. Az új autóról akkor még nem döntöttem. Egy volt biztos, újra Alfa kell. Leginkább 156-okat nézegettem, édesapámét nagyon-nagyon szerettem, de nem nagyon találtam olyat, amiire azonnal rámondtam volna, hogy: NA! EZ AZ! EZ KELL! Szóval keresgéltem tovább. Eszembe se jutott a 145. Úgy voltam vele, hogy már öregecskék, ráadásul olyat találni, ami nem volt törve és tényleg jó állapotban van, gyakorlatilag lehetetlennek tartottam. Egyszer azonban mégis megnéztem a hahu-n a 145 hirdetéseket. És ott volt. A legelején, kiemelve. Máris gyanús volt, általában ezek mindig átverések. Megnyitom, micsoda? 2500 km? Egy ’96-os boxer. Áh, ez tuti átverés. Mondjuk a képeket nézegetve tényleg nagyon szép állapotban van. Kívül is, belül is, a motortér is szép. Persze le lehet mindent szépen mosni, stb. Szóval nem igazán hittem. Aztán ennyiben is maradtam magammal. De azért nem hagyott nyugodni a gondolat, ott motoszkált folyamatosan hátul a fejemben… Eltelt pár nap, szülőknél voltam vasárnapi ebéden. Apám is épp nagy autókeresésben volt, mondja, hogy képzeljem talált egy jót, de el kéne menni megnézni. Persze menjünk, hétfőn munka után hajrá. Hol a kocsi. A Süba mögötti kereskedésben. Ajjaj, gondoltam magamban, ott van a 145 is… Mindegy, megnézem és majd jól megállapítom, hogy átverés és egyébként is. Este megnéztem még egyszer a hirdetést. Áh se klíma, se ABS, csak egy lufi és elektromos ablak. Hát ez elég sovány. Áh, tuti nem jó.
Másnap hát mentünk, megnéztük apámnak a kinézett offos verdát, én meg elkóboroltam az Alfa felé. A kóboroltam, mondjuk erős kifejezés, mert az egész kereskedésben volt kb. 10 autó. Apám is jött velem, aztán néztük. Néztük és néztük. Hm. (Itt megjegyezném, hogy apám első alfája egy olajzöld 1.6 boxer 146 volt, amit még szalonból vett új korában.) Áh, kizárt. Na azért kérjük el a kulcsát. Beültünk. Ajjaj. Semmi kopás a kormányon. A pedálokon sem. Áh, ezeket le lehet cserélni. De a szag. Azt nem lehet újra varázsolni. Mivel a családban volt már ilyen autó, ami annak idején új volt, emlékeztem annak a szagára, amikor apám elhozta a szalonból. Ugyan az. Nem is szag, illat! Indítsunk. Szép. Jó. 1-es. Kuplung, de jó. Kiszálltunk, megnéztük alaposan a motortért, az alját, a mindent, amit tudtunk. Kérdeztem a kereskedőt, hogy aztán miért? Mit miért? Miért van benne 2500 km? Hát aztat nem tudom, de ennyi van benne. Na mindegy, őt sem a Nobel díja miatt fogjuk szeretni. Ára? Uh. Azért az elég húzós egy közel 14 éves kocsiért, mondja apám, majd rám néz. Ekkor már ő is tudta, hogy mindegy. A fia elveszett. Oda minden ész érv, okoskodás, vége. Hazafelé annyit kérdezett, hogy mikor jövünk vissza érte. He? – ocsúdtam fel. Nem tudom, megint három ajtós, nincs benne klíma (még mindig próbáltam magam lebeszélni róla, persze teljes sikertelenséggel). Na jó, mondja apám. És visszafordult. Ne nekem kelljen már téged meggyőzni egy teljesen logikátlan döntésről. Addig vegyél autót szívből, amíg fiatal vagy és megteheted. Ez igaz. És innentől konstans vigyorgás.
Vissza a kereskedésbe. OK, visszük. Jó, foglaló maradt, mi meg haza. Két nap gyakorlatilag alvás nélkül, és mehetek érte.
És eljött a nap. Persze esik. Aláírások, pénz átadása, biztosítás megkötése. stb. stb. Aztán kezemben a kulcs, jó utat.
Beül, indít, juuuuujjjj, de szép hangja van. Na menjünk. De jó, jaj de jó, erre vágytam, ez kellett. Újra az az érzés, ami már iszonyatosan hiányzott. Rálépek a gázra és harap. Megmozdítom a kormányt és érzem az utat, az autót. Eggyé válok a géppel és hasítunk. Ez az.
Ez volt találkozásunk történet. A szerelem pedig azóta is tart. Töretlenül.
P.S.
Végül pedig a válasz, hogy miért? Mi történt ezzel a kocsival 14 évig? Kis nyomozás után megtudtam a történetét:
1996. Jön a vevő. Ügyvéd, viszi az autót. Három hét múlva hívja a szalont, hogy baj van, belenézett a motortérbe, valami elkapta a sálát és most nem megy a kocsi.
Tréler, vissza a márkaszervizbe. Tényleg nagy a baj, a vezérlés oda, szelepek oda. Hát ez hosszabb javítás lesz. A tulaj mondja, hogy az nem jó, neki nagyon kell a kocsi. Sajnos akkor is kb. egy hónap. mire megjönnek az alkatrészek és kész a javítás. Hát jó. Emberünk el. A javítást kifizette, de a kocsit nem vitte el, mert vett magának egy másikat, mert hogy kellett a kocsi. Majd jön érte. És nem jött. Nem jött tíz évig. A kocsi meg ott állt a szalonban. Csak a műszaki vizsgákra ment ki onnan. Tíz év után kis rábeszélésre végül elvitte. Kirakta a kertbe. További négy év, majd végül eladta egy kereskedőnek, aki a Süba mögött kezdte árulni. És innen kezdődött a mi történetünk…
ELtelt 1 év azóta, hogy fotót készítettem a km állásomról, akkor mutatott 145.000-et. Jelenlegi km állás: 152.067. Ez "kereken" 7.067km egy év leforgása alatt. Látszik, hogy nem sokat használom, de ígysem pihen azért sokat a garázsban :) Leginkább ilyenkor télen van napi siznten használatban. Nem részletezem az elmúlt 1 év történéseit, inkább csak az üzemanyag mennyiségről teszek említést. Tehát most beszéljenek picit a számok:
1 év alatt megtett km: 7.067 km
1 év alatt elfogyasztott benzin: 76,99 liter
1 év alatt elfogyasztott gáz: 612,22 liter
Az átlag-átlag (tehát az elfogyasztott gáz mennyisége az elfogyasztott benzin mennyiségével, ami összesen 689,21 liter)... ...9,75 liter/100km
Nem a leg fényesebb fogyasztási adat, de nem nyugdíjas tempókrol van szó, meg zömében városban van használva, olykor fél órás, órás hangyatempó az országhatáron.
Lent látható két grafikon is, azthiszem azuk magukért beszélnek :)
Köszönöm Piri ezt az elmúlt 1 évet, szeretnék jövőre is egy hasonló blog formájában beszámolni a dolgokról, szóval vigyázz rám továbbra is és én igérem sok törődést fogsz kapni cserébe :)
km állás: 152.067
hozzávalók: 2 db bontott 156 lámpa
2 db projektor H7 izzóra
festék
szilikon
idő
A festés hasonló képpen alakul, mint az alapozás. Festeni nem kívánt felületek leragasztása, zsírtalanító, portalanítás, festékkeverés, fújás. Itt is 2x, egyenként keresztbe fújt réteget szokok fújni a megfelelő takarás, ill. a foltok keletkezésének elkerülése végett. Metál és gyöngyháznál különösen figyelni kell az egyenletes szórásra. Sima szín esetében a 2 réteg után kész is vagyunk, metál és gyöngyház után még szükség van a lakkozásra.
Az alapozót általában 2 napig állni hagyom (nagy melegben bőven elég 1 nap is), nehogy festés után még beüljön. Ezután az alapozott felületet 400-as száraz csiszolóval meg kell csiszolni, hogy egyenletes felületet kapjunk. A hibajelző spray itt mutatja meg, hogy a felületen hol maradtak apró, akár tűhegynyi hibák. Ezek feketén mutatkoznak meg a csiszolt felületen. Finom, 1 komponensű gittel lehet ezeket kijavítani.
Finom csiszolás
Mikor megvan a száraz csiszolás, ekkor szoktam nagynyomáson lemosni az egész kocsit, hogy a rajta maradt csiszoló por eltűnjön minden kis zugból. Ha ezzel megvagyunk, átcsiszoljuk ezúttal már az egész festendő felületet 1000-es vizes csiszolóval (sima szineknél elég a 800-as is, metál ill. gyöngyház esetében min. az 1000-es szükséges). Ez már nagyon finom felületet hoz létre, csiszoló nyomok nélkül.
Óra állás :
227 957 Km
Saját magam végeztem ,jó érzés volt hogy megbírtam csinálni aknán....
Következő olajcsere 250 000 km körül lesz ..
Az alapozás megkezdése előtt a festeni nem kívánt részeket le kell takarni. Elég a csiszolt helyeket alapozni, nem kell az egész felületet. Ha előkészítettük a felületet, letöröljük zsírtalanító szerrel (nem acetonnal vagy nitro hígítóval!!!). Mikor ez leszárad a felületről, áttöröljük portörlő kendővel (ún. mézes kendő). Bekeverjük az alapozót az edzővel, majd hozzá adjuk a hígítót. Festékszűrőn keresztül töltjük a pisztolyba. Minimum 2, egyenként keresztbe fújt réteget ajánlok felvinni. Mikor felvittük a második réteget is, az alapozóra ráfújjuk a hibajelző spray-t. Ezt csak finoman, ködösítve kell fújni, lehet a még meg nem száradt alapozóra is.
Ehhez először is meg kellett csiszolni az egész javított felületet 120-as száraz csiszolóval, géppel! Sőt! kicsit tovább kell csiszolni, mint csupán a sérült részek. A megmaradt mélyedésekbe, amelyekbe nem csiszol bele a gép, kézzel meg kell kicsit csiszolni. Ha ez megvan, a keletkező port kompresszorral lefújtam a felületekről, hogy a gitt rendesen hozzá tapadjon. Mikor ez megvolt, bekevertem a gittet (mindig csak annyit, amennyit egyszerre el tudunk kenni pár perc alatt).
Gittelő lap segítségével amennyire lehet egyenletesen felhúztam az első réteg gittet. Jobb többször vékonyabb réteget felvinni, mint egy vastagot! Jöhet a csiszolás
Az első gitt réteg általában soha nem egyenlíti ki a javított részeket, ezért csiszolás után megjelennek a megmaradt hibák. Ezeket újra kell gittelni. Ismétlés a tudás anyja – tartja a mondás – ezért ezt addig ismételjük, amíg az egyenetlenségek teljesen eltűnnek és kézzel átsimítva sem érzünk a felületen semmi hibát. A port lefújjuk kompresszorral, majd átvizsgáljuk nem maradtak-e apró hibák a gittrétegben. Ha találunk ilyet, akkor ezt még javítsuk ki. 120-as száraz csiszoló papírt ajánlok, durvábbat soha nem használok. Ha már hibátlan a felület, átfinomítjuk 240-es száraz csiszolóval. Ezzel már elég finom felületet kapunk az alapozás elé. Figyelni kell arra, hogy a gittelt felületek szélei teljesen belevesszenek az eredeti felületbe, ne maradjanak a széleken élek.
A karosszérián megmaradt horpadásokról és közelebbi környékükről leköszörültem sarokcsiszolóval a festéket, egészen a csupasz lemezig. A lerakódott port egy ronggyal letöröltem, hogy tiszta legyen a terep. Egy filctollal berajzoltam a horpadások legmélyebb vonalát ill. a körvonalait. Ezután egy vastagabb deszkát kerestem, ami átéri az első- és hátsó kerék közti távolságot. Nekitoltam a kerekeknek támaszként használva. Ennek nekitettem a hosszabbik cső alját, amire ráhúztam a „láncos” csövet. Ezt beállítottam az egyik horpadás magasságába, majd alatta szorosan rákattintottam egy bádogos fogót, hogy ne csússzon lejjebb. A lánc végén levő lemezt Co-val rácsíptem a horpadásban jelölt vonal egyik végére. A cső tetejénél fogva jó kis erőkart ad, így húztam ki a mélyebb horpadások kb 80%-át. Minden egyes kihúzás után letörtem a lemezt, ill. később jobbnak láttam, ha kicsit a hegesztéseket megvágom flexszel, így könnyebben lejött . Ezzel megelőztem a karosszéria lemezének kiszakadását. Igy folytattam a többi horpadásnál is.
Mikor már csak kisebb nyomai maradtak a horpadásoknak, leköszörültem a megmaradt hegesztés nyomait. Kézzel átsimítva újra bejelöltem a megmaradt kisebb horpadások mélyebb részeit. Jöhet a finomabb „kihorpasztás”. Ehhez kellett egy vastagabb falú (3-5 mm), kb 12-15 cm-es csődarab. A két végére lemezből vágtam lezárásokat. Ezeket kifúrtam 7-es fúróval, majd ráhegesztettem a cső 2 végére. Egy 6mm átmérőjű köracél darabot (kb 40-50 cm) átszúrtam a lyukakon, majd a köracél egyik végére hegesztettem egy M8-as anyát ütközőnek. Kész is a „negatív kalapács”
A vastag falú cső könnyedén kell, hogy csússzon a köracélon, aminek a szabadon maradt végét hozzá hegesztettem a horpadáshoz, majd kifele rángatással „kikalapáltam” lassacskán, óvatosan. Ezután bevágás, letörés és ezt ismételve számtalanszor, a maradék kis horpadások újabb 80%-ban eltűntek. Újra leköszörülés. Ekkor már annyira jónak láttam a felületet, hogy következhet a gittelés.
Elöl a képen látható dolgok lettek cserélve , utána be is lett állítva a kocsi futóműve .
