A festés hasonló képpen alakul, mint az alapozás. Festeni nem kívánt felületek leragasztása, zsírtalanító, portalanítás, festékkeverés, fújás. Itt is 2x, egyenként keresztbe fújt réteget szokok fújni a megfelelő takarás, ill. a foltok keletkezésének elkerülése végett. Metál és gyöngyháznál különösen figyelni kell az egyenletes szórásra. Sima szín esetében a 2 réteg után kész is vagyunk, metál és gyöngyház után még szükség van a lakkozásra.
Az alapozót általában 2 napig állni hagyom (nagy melegben bőven elég 1 nap is), nehogy festés után még beüljön. Ezután az alapozott felületet 400-as száraz csiszolóval meg kell csiszolni, hogy egyenletes felületet kapjunk. A hibajelző spray itt mutatja meg, hogy a felületen hol maradtak apró, akár tűhegynyi hibák. Ezek feketén mutatkoznak meg a csiszolt felületen. Finom, 1 komponensű gittel lehet ezeket kijavítani.
Finom csiszolás
Mikor megvan a száraz csiszolás, ekkor szoktam nagynyomáson lemosni az egész kocsit, hogy a rajta maradt csiszoló por eltűnjön minden kis zugból. Ha ezzel megvagyunk, átcsiszoljuk ezúttal már az egész festendő felületet 1000-es vizes csiszolóval (sima szineknél elég a 800-as is, metál ill. gyöngyház esetében min. az 1000-es szükséges). Ez már nagyon finom felületet hoz létre, csiszoló nyomok nélkül.
Az alapozás megkezdése előtt a festeni nem kívánt részeket le kell takarni. Elég a csiszolt helyeket alapozni, nem kell az egész felületet. Ha előkészítettük a felületet, letöröljük zsírtalanító szerrel (nem acetonnal vagy nitro hígítóval!!!). Mikor ez leszárad a felületről, áttöröljük portörlő kendővel (ún. mézes kendő). Bekeverjük az alapozót az edzővel, majd hozzá adjuk a hígítót. Festékszűrőn keresztül töltjük a pisztolyba. Minimum 2, egyenként keresztbe fújt réteget ajánlok felvinni. Mikor felvittük a második réteget is, az alapozóra ráfújjuk a hibajelző spray-t. Ezt csak finoman, ködösítve kell fújni, lehet a még meg nem száradt alapozóra is.
Ehhez először is meg kellett csiszolni az egész javított felületet 120-as száraz csiszolóval, géppel! Sőt! kicsit tovább kell csiszolni, mint csupán a sérült részek. A megmaradt mélyedésekbe, amelyekbe nem csiszol bele a gép, kézzel meg kell kicsit csiszolni. Ha ez megvan, a keletkező port kompresszorral lefújtam a felületekről, hogy a gitt rendesen hozzá tapadjon. Mikor ez megvolt, bekevertem a gittet (mindig csak annyit, amennyit egyszerre el tudunk kenni pár perc alatt).
Gittelő lap segítségével amennyire lehet egyenletesen felhúztam az első réteg gittet. Jobb többször vékonyabb réteget felvinni, mint egy vastagot! Jöhet a csiszolás
Az első gitt réteg általában soha nem egyenlíti ki a javított részeket, ezért csiszolás után megjelennek a megmaradt hibák. Ezeket újra kell gittelni. Ismétlés a tudás anyja – tartja a mondás – ezért ezt addig ismételjük, amíg az egyenetlenségek teljesen eltűnnek és kézzel átsimítva sem érzünk a felületen semmi hibát. A port lefújjuk kompresszorral, majd átvizsgáljuk nem maradtak-e apró hibák a gittrétegben. Ha találunk ilyet, akkor ezt még javítsuk ki. 120-as száraz csiszoló papírt ajánlok, durvábbat soha nem használok. Ha már hibátlan a felület, átfinomítjuk 240-es száraz csiszolóval. Ezzel már elég finom felületet kapunk az alapozás elé. Figyelni kell arra, hogy a gittelt felületek szélei teljesen belevesszenek az eredeti felületbe, ne maradjanak a széleken élek.
A karosszérián megmaradt horpadásokról és közelebbi környékükről leköszörültem sarokcsiszolóval a festéket, egészen a csupasz lemezig. A lerakódott port egy ronggyal letöröltem, hogy tiszta legyen a terep. Egy filctollal berajzoltam a horpadások legmélyebb vonalát ill. a körvonalait. Ezután egy vastagabb deszkát kerestem, ami átéri az első- és hátsó kerék közti távolságot. Nekitoltam a kerekeknek támaszként használva. Ennek nekitettem a hosszabbik cső alját, amire ráhúztam a „láncos” csövet. Ezt beállítottam az egyik horpadás magasságába, majd alatta szorosan rákattintottam egy bádogos fogót, hogy ne csússzon lejjebb. A lánc végén levő lemezt Co-val rácsíptem a horpadásban jelölt vonal egyik végére. A cső tetejénél fogva jó kis erőkart ad, így húztam ki a mélyebb horpadások kb 80%-át. Minden egyes kihúzás után letörtem a lemezt, ill. később jobbnak láttam, ha kicsit a hegesztéseket megvágom flexszel, így könnyebben lejött . Ezzel megelőztem a karosszéria lemezének kiszakadását. Igy folytattam a többi horpadásnál is.
Mikor már csak kisebb nyomai maradtak a horpadásoknak, leköszörültem a megmaradt hegesztés nyomait. Kézzel átsimítva újra bejelöltem a megmaradt kisebb horpadások mélyebb részeit. Jöhet a finomabb „kihorpasztás”. Ehhez kellett egy vastagabb falú (3-5 mm), kb 12-15 cm-es csődarab. A két végére lemezből vágtam lezárásokat. Ezeket kifúrtam 7-es fúróval, majd ráhegesztettem a cső 2 végére. Egy 6mm átmérőjű köracél darabot (kb 40-50 cm) átszúrtam a lyukakon, majd a köracél egyik végére hegesztettem egy M8-as anyát ütközőnek. Kész is a „negatív kalapács”
A vastag falú cső könnyedén kell, hogy csússzon a köracélon, aminek a szabadon maradt végét hozzá hegesztettem a horpadáshoz, majd kifele rángatással „kikalapáltam” lassacskán, óvatosan. Ezután bevágás, letörés és ezt ismételve számtalanszor, a maradék kis horpadások újabb 80%-ban eltűntek. Újra leköszörülés. Ekkor már annyira jónak láttam a felületet, hogy következhet a gittelés.
A blog segítségével megpróbálom bemutatni, hogyan javítottam ki a kocsin, egy koccanás okozta sérüléseket. Olyan eszközökkel dolgoztam, amilyenek szinte minden háznál megtalálhatóak. (kivéve a CO hegesztőt, ezt én is egy barátomtól kértem kölcsön 1-2 napra). Igy meg lehet spórolni egy csomó pénzt a biztosító által kifizetett zsetonból.
Előkészületek
A kocsi sérült elemeit megtisztítottam, hogy jól láthassam és pontosan behatárolhassam a sérült helyeket. Mivel jelentős felületen voltak elég mély horpadások (3-5cm)a bal hátsó ajtón és mögötte lévő sárvédőíven, sajnos nem volt elég csupán újrafényezni az elemeket, hanem valahogy a horpadásokat kellett először amennyire csak lehet eltávolítani.
Először is leszedtem a hátsó ajtó belső borítását, hogy hozzá férjek az ajtó belső részeihez. A legnagyobb horpadás kb 80%-át egy jókora tenyércsapással sikerült kiugrasztanom, szinte az eredeti formájába. Valamennyire a többi kisebb horpadást is ki tudtam nyomni ill. ütni gumi kalapáccsal. A többi megmaradt horpadáshoz már kellett egy kis „segítség”.
Volt itthon egy darab ¾”-os csövem, kb 1,5 m hosszú. Egy nagyobb átmérőjű csődarabra (kb 25-30 cm hosszú), ami lazán rácsúszik ez előzőre, hegesztettem egy M8-as csavart, merőlegesen a cső hosszára. Kellett még egy darab lánc, amit ráakasztottam a csavarra, körbehúztam a csövön, majd mikor összeért a legközelebb eső 2 láncszem, egy másik M8-as csavarral és anyával összefogtam. A lánc egyik végét hagytam lógni kb 30-35 cm-t. Erre ráhegesztettem egy lemezdarabot (nem kell nagy).
