Blog
Blogajánló
Egy Busso-motoros 75-ös felújítása. Tovább
Zselé Spiderével sokfelé autózik, és rendszeresen be is számol róla. Tovább
48455 kilométernél vissza kerültek a téli gumik , a nyárit megint nem használtuk kifulladásig , 2035 kilométer került bele így 29535 km nél újból lekerültek. A téli gumik 17000 km től folytatják a szolgálatot.
Helyszín: Kó-Pé Gumiszerviz
Km: 163.856
Nyárival megtett km: 3807
Nyári szett tisztán, gumiápolózva eltárolva a garázsban.
Eljött a télikerék, itt is a Pirelli felé húzott a szívem de nem tudam lenyelni a Sottozero hátsó pár darabonkénti 130 ezres árát.. úgy hogy ráadásul két éves fejlesztés és minta..
Majdnem vettem egy Winter P-zero szettet mert nagyon jó áron találtam igaz Mercedes homológ.. bár az az autó jóval nehezebb, végül a nem az lett, mert pont téli viszonyok közt egy keményebb, nehezebb gumi....
Itt is a Hankook lett a befutó, és ráadásul W340-es idei fejlesztést sikerült megcsípni.
Nagy érdeklődéssel várom hogy milyen időtávon fog helytállni, és milyen tapasztalatokat szerzek. Most még 10km után nem tudok mit mondani, szépen veszi az útegyenletlenségeket a kerékméret miatt satabil is. A fekete felnit szokni kell, a nyári után:D De hát ez legyen a legnagyobb bajom.
Ő Giuliasága így olyan komisz:D Ideális téli hómetsző:D Majd a fogyira is kiváncsi leszek.
Kéne alá pogácsa olyan keskeny nem?:D
Ismét nekivágtunk a napos Itáliának! 🇮🇹
Ezúttal viszont nappal, mert már nagyobbak a gyerekek, és nem feszültünk meg azon, hogy egyetlen nap alatt teljesítsük a távot.
Így stílusosan a Wörthersee melletti kempingben éjszakáztunk, és még egy kis strandolás, kilátónézés is belefért. Az osztrákok viszont nem viccelnek: azon a néhány kilométeren, amit nem autópályán teljesítettem, nyolc traffipaxot számoltam össze.
Aztán irány Rimini!
Azért szeretem, mert bár ez is üdülőközpont, tömeggel, nyüzsgéssel, mindennel együtt, nekem már egy kicsit olaszosabb, mint a közelebbi tengerpartok. Persze sok múlik a szálláson és a strandon, de általánosságban a part homokos, hatalmas, a napágyak pedig aranyárban vannak.
A napágyaknál már csak az autónak parkolóhelyet találni nehezebb. Nálam viszont ez alapfeltétel: nem hagyom az utcán. Előre leegyeztetem, kifizetem, és kész. Ha nincs normális parkoló, nem megyek.
Most is így történt, sőt, a várakozásaimat felülmúlva végül egy másik szálloda parkolójában kerítettek nekem elzárt helyet. Mondtam, hogy hét közben úgysem fogok mozogni az autóval. Így a Giulia egész héten árnyékban héderelt.
Persze a végére mindig rettenetesen retkes lesz. Ez a tengerparti, sós, homokos, párás izé mindent belep, úgyhogy hazatérés után az első utam rendszerint a mosóba vezet.
Hazafelé aztán jött az igazi autós élmény!
Visszaúton Zell am See felé vettük az irányt, de úgy gondoltuk, ha már arra járunk, csináljuk rendesen: menjünk át a Grossglockneren!
Ehhez hozzátartozott néhány száz kilométer alsóbbrendű út a Dolomitokon keresztül, de minden méterét megérte. Pont naplementére értünk a Grossglocknerre, az odavezető út pedig egyszerűen mesés volt.
És itt minden tiszteletem a gépé!
Tetőbox, full csomag, öt ember, és olyan emelkedőkön mentünk felfelé, hogy amikor fotózni kiszálltam, majdnem négykézláb álltam meg a lejtőn.
A Giulia meg ment, mint a kisangyal.
Idén ráadásul már QV-méretű kerekeken teljesítettük a távot.
Ezzel kapcsolatban több kérdésem is volt.
Az első még annak idején az volt, hogyan viselkedik majd az autó a szélesebb kerekeken. Nem ráz-e, nem lesz-e nehézkesebb, el lehet e rakni a seggét így is:D?
Nos, nem. Nagyon kezes, valójában érezni, hogy ezt a futóművet ilyen méretekre is tervezték. :)
És bizony a 285-ös hátsó kerékkel is meg lehet lódítani! Sőt, ha tempósabban gyorsítok ki, nem hagyja el magát olyan hamar, mint a keskenyebb variációk amiket próbáltam.
A második kérdés az ára volt. Bár itt maga a méret már az ár felhajtó nem is a gumi fajta..
Ezen végül úgy tettem túl magam, hogy Hankookot vettem. Megnézzük, mit bír. Eddig jók a tapasztalataim vele, bár végül nem is lett sokkal olcsóbb, mint a Pirelli.
A próbák során viszont azt tapasztaltam, hogy a Hankook a hidegebb reggeleken is szépen betapad. Ha pedig a legkeményebb pályázásnál elveszítenék vele néhány másodpercet, hát legyen. Az azért lényegesen ritkábban fordul elő, mint egy 10 °C-os reggeli indulás.
Na és a fogyasztás!
Ez volt a harmadik, és talán legérdekesebb kérdés.
Az út első felén, tojáslábbal, 7,7 liter körülre sikerült kihoznom. Természetesen Dynamic módban, nem kínozva a motort 2000 alatti fordulatokon.
Aztán az olasz autópályán átadtam a kormányt az asszonynak, és most megfordult a korábbi szereposztás: ő állította be a 130–140-es tempót, mondván, valahogy túl is kell élni ezt a háromsávos, kamionokkal teli hétfői forgalmat.
Ezzel a korábbi 110–120 körüli lötyögésemhez képest 8,3 literre ugrott a fogyasztás.
És ne felejtsük el: a tetőbox végig fent volt!
A Grossglocknerre felfelé aztán már jó 10 liter körül jártunk. Lefelé persze szépítettünk, így a teljes út végére valahol 8–9 liter között alakult az átlag. Jó 2.4 eurós 100-as benzinből :D
Nagy kerék, tetőbox, öt ember, csomagok, hegyek, élmények. Szerintem teljesen vállalható!
Nagyjából plusz egy liter a box és a kerék miatt. Ennyi, nem vészes.
Nyilván ha nagyobb sebességgel tolnám, lenne ebből 14 liter is, de pont ez a trükk: tetőboxszal nem kell állatkodni.
Ki kell tapasztalni azt a tempót, ahol az autó már nem váltogat unalmában a hetedik és nyolcadik fokozat között, szépen haladunk, de a légellenállás még nem kezd el brutálisan dolgozni ellenünk. Persze mindez forgalomfüggő is.
A lefelé vezető úton aztán a fékek is kaptak egy kis vizsgafeladatot.
Jelesre teljesítettek. :)
Az alagutakban pedig a kipufogót is meg kellett próbálni. Egyszer egy Porsche is utánam eredt, hogy megnézze, mi volt ez a hang. :D
Természetesen elengedtem, a videón is látható.
Grossglockner naplemente.
A következő alagútban aztán neki kellett megmutatnia, mit tud.
Én ezt annak bizonyítékaként könyveltem el, hogy a Giulia kifelé is jól szól, ha már egy Porsche is szükségét érzi a kompenzálásnak! :D:D
Szóval így telt az idei olasz kiruccanás.
Az utolsó olajcsere akkor történt mikor megvettem az autót, de azóta nem is mentem vele. Viszont mivel már régi volt az olaj és nemsokára használni is szeretném az autót, ezért kapott új Valvoline 10W40-et, olajszűrőt és légszűrőt is.
A lengéscsillapító tetején a porvédők elég rossz állapotra kerültek 31éves korukra (mint sok GTV-n) . Gondoltam rajzolok egy újat és kinyomtatom.
A második terv már jó lett, frankó szoros.
Nem vagyok egy Autodesk zseni, nem a munkám része, így azért pár órát eltököltem vele, de kezdek belejönni. Anno tanultam Autocad-et valamikor tizen éve...
Anyagnak TPU-t választottam, rugalmas, sokkal vastagabb, mint a gyári. Szerintem jó lesz.
Update: Terveztem egy új, gömbölyűbbet, ezt pedig elajándékoztam egy cartársnak.
Ez könnyen ment. Lemostam, kitakarítottam. Elvittem, átment. Ámen.
Első jobb felső lengőkar csere
TRW került bele
A bal oldali lapát teteje kopott volt, csúnya foltos. Nagyon szúrta szememet, mert pont láttam vezetés közben. Nagyon lehúzta a megjelenést. Vettem egy matt fekete festéket, lecsiszoltam lefestettem. Most újra szép.