Blog
A bal hátsó féklámpa nem mindig akart világítani, az izzó foglalata kontakthibás volt, így vettem hozzá egy bontott, jó állapotú lámpát. A foglalatot kicseréltem 2 perc alatt, és még egy burám is maradt tartalékba.
A csere óta tökéletesen működik.
Szép időt ígérnek a hétvégére, ideje elindulni valahová. A tekintetem a karácsonyra kapott „Tenkes kapitánya” DVD-re esik, ami dobja is az ötletet: Siklós. Szállást némi keresgélés után találtunk is, így ebéd után elindultunk.
275 km fedél nélküli kocsikázás várt ránk, optimális időjárással. A Pók – köszönhetően az új vezérlés módosítónak – szinte hangtalanul suhant.
A Bock pincészetbe épp időben érkeztük, hogy az esti pincebejárást elérjük. Érdekes volt látni a milliónyi boroshordót rejtő pincéket. Az ovális hordók különösen tetszettek, amiből a legnagyobbak 6.500 liter jóféle vörösbort rejtettek. A vacsora mellé borkóstolást tartottunk, összesen 8 féle került a terítékre.
Másnap irány Siklós! A várat meg is találtuk, csak parkoló helyet nem, így ebből a programból nem lett semmi. Aztán eszünkbe jutott, hogy útközben átmentünk Szigetváron. Ott viszont még sosem jártunk! A naviban benne a vár, már indulunk is!
A vár nagyobb, mint elképzeltem. A kiállítás érdekes és tanulságos. A kihelyezett dokumentumok alapján nagyon jól követhetők a történések. Főleg a híres ostrom, ami két nagy ember halálát is okozta: Zrínyi Miklósét és a Szulejmán szultánét. Ez utóbbiról nem is tudtam, így meglepetésként ért.
A várban lovas szobor és emlékmű áll az utolsó nagy kitörés helyszínén. Számomra mindkettő lehangoló látvány volt. Az emlékmű málladozó betonja és az a göthös gebe, amire Zrínyit ültették (meg úgy általában a szobor kinézete) szerintem méltatlan az emberekhez, akik anno a haláluk árán is védték az országot és Európát.
A veszteségeket leíró számok megdöbbentőek: 2.300 védő és 25-30.000 török vesztette életét a harc alatt. (Forrásonként más az adat)
A városból kiérve megtaláltuk a török-magyar emlékparkot, ahol a török szultán szimbolikus sírja található. Ide temették el a belső szerveit, míg a testet bebalzsamozva hazavitték. Az itt felállított szobrok már méltóak a történelmi eseményhez.
A hazafelé vezető 275 km - egy rövidke esőt leszámítva - végig nyitott tetővel tellett.
562 km, 313 fénykép, és rengeteg új élménnyel tértünk haza a másfél napos kirándulásról, amire egyedül az utak minősége vetett árnyékot. Kb. 70%-át katasztrófálisnak kell minősítenem. Amíg a táj helyett az utat kell erősen figyelni, hogy hol vannak a gödrök és kátyúk, amíg rendszeresen leér a szériánál 1 cm-el magasabb kocsi alja, amíg szintbeli lépcsők vannak az úton keresztben, amíg a nyomvályúk vezetik az autót helyettem, addig gondtalan „élményautózás”-ról nagyon nehéz beszélni. Erre maradnak az osztrák határon túli utak :-(((((
Tegnap este Hardy-val (Ricsi) váltottunk pár szót itt Amore-n, hogy megnézné-e nekem a járgányt a FiatEcuscan-be. Reggel hívott is telefonon, hogy vár az autónál. :)
Hála istennek szinte csak jó hírekkel szolgált, mivel nem sok kézzel fogható infóm van, illetve volt az autóval kapcsolatosan. Talált három hibakódot is, amelyeket lefényképeztünk, hogy utána tudjak nézni, mik is ezek pontosan, majd törölve lettek.
Indítás után nem is jöttek vissza a kódok, ki tudja mikorról származnak. A jó hír még az, hogy az óra sem volt tekergetve, EGR-re, Turbóra és még sorolhatnám, de mindenre jó értékeket (Hardy-t idézve: ez kiváló!) kaptunk.
Ma meló után még meglátogatom az Alba Autós srácokat, ablaktörlő lapát ügyben, mert reggel a szakadó esőben iszonyatosan rosszul töröltek a fent lévő lapátok.
Hardy-nak innen is nagyon-nagyon köszönöm a segítségét, amit még nem tudom hogyan hálálhatok meg... KÖSZÖNÖM!!!
Szerdán hazahoztam (2014.08.27.) csütörtök este pedig kapásból olajcserével kezdtünk édesapámmal. Selenia WR Diesel 5W-40-et és új olajszűrőt kapott. A szervotartályra is rá kellett néznem, mert parkolásnál jó kis hangot adott a kormány felől a verda. A szervoolaj szintje épp hogy elérte a mérőpálcát, úgyhogy kapott egy kis utántöltést Dexron II-es olajból.
Az anyagokat, mint régen a Punto-hoz is, Erhardéknál (Alba Autó Alkatrész) vásároltam, köszönet érte nekik még egyszer innen is! :)
Fáradt voltam és siettem, nem jó kombináció. Megálltam mikor megláttam egy virágboltot, visszatolattam és gondoltam leparkolok. Kicsit messze álltam meg, ezért előre akartam még menni kicsit. Előbb koppanás, majd reccsenés. Nem vettem észre, hogy egy betongerenda nem volt teljesen beásva a földbe és mikor átmentem rajta az első lökhárítót eléggé megviselte a dolog. A bal oldalon a keréknél elrepedt, úgy 30 cm hosszan és a műanyag betét egy része is letört. Ragasztani nem volt érdemes és nagyon csúnya volt. Nem maradhatott így, ezért az egész első lökhárítót kicseréltük. Természetesen még azon a héten meghúzták a parkolóban oldalról és két héttel később valaki konkrétan letörte a rendszámtáblát és végighúzta az elejét. Nem nagyon, de azért engem bosszantott.
Az esedékes műszaki vizsga előtt meg kellett ejteni a lengőkarok cseréjét és a hátsó ablaktörlő is elég robotosan működött, hát kapott egy másik ablaktörlő motort. Az egyik kézifék kötelet is cserélni kellett, de így vidáman átmentünk a Mozaik utcai vizsgálódásokon.
Jelentem, elindult!
Kicsit nehezen kapta fel az üzemanyagot a teljes rendszeren keresztül, jól ki lehetett száradva. Belement egy fél flakon indítóspré.
Csináltam róla videót, de ahogy nézem azt nem lehet feltölteni, vagy csak túl nagy? Elég szépen füstöl, el fog tartani egy darabig mire leég róla az összes matrica, olaj, kosz.
A nagyobbik baj az, hogy az elekrtomos kábelek is füstöltek, kicsit megolvadt egy szakasz. Ez lesz a hétvége feladata, megtalálni miért nem a biztosíték olvadt és ha megvan, utána kicserélem a vezetékszakaszt. Ehhez azért meginvitálom a villanyászt is.
Már a saját erejéből ment be a garázsba :)
A hátsó hosszkitámasztók cseréje sem oldotta meg a problémámat, talán csak javított egy kicsit. Az autó nagyon rondán viselkedett az úton.
Elhatároztam, hogy befektetek 2 új hátsó gátlóra. Na de már ha szétszedjük akkor ültessük is le :D
Kn[.]xX cartárstól vettem Eibach ültetőrugókat, (benzinesbe valót).
Megrendeltem a Bilstein 2 csöves gázos lengéscsillapítókat.
A csere nem volt egyszerű, de sztem aki csinált ilyet annak ez nem újdonság.
Egy hátsó stabilizátor és 2 keresztlengőkar bánta, de legalább ezek is újak.
Az eredmény kielégítő, kicsit pattog de nem vészes és sokkal jobban fekszi az utat, esztétikailag pedig csodálatos :D Ennél alacsonyabbak nem leszünk
Még a jobb első felső lengőkarszilentek cseréje és mehetünk futóműállításra.
2014.08.24. Eljött a nagy nap. Felmentünk délután Pestre a kicsikéért. Volt azért kis izgalom, mert a kereskedésből úgy hoztuk el, hogy alig volt benne gázolaj :(:(:( Első út a 2,5km-re levő shell-re vezetett. Kapott is 64 litert a jóból... Meg is lepődtem a mennyiségen. :) A kutas srác rendes volt és megnézte a keréknyomásokat, mert laposnak látta a bal elsőt. 1,5 volt benne, nem is értem, hogy nem vettük észre... (igaz nem erre koncentráltunk) Ami még aggodalomra adott okot, a szintén a bal elsőből kiálló girbegurba biztos tű. Sikerült a 2,5km-en összeszedni a Pesti forgatagban. Hál istennek nem szúródott bele mélyen, a minta megfogta.
Lassan egy hete nálam van, hiba egyelőre nincs. Csütörtökön megyünk Csörihez Várpalotára. Na ott mindenre fény derül, mi az ami csere, mi az amit a hozzáértő lát :)
Rendbe kell rakni és át kell nézni Csöri mesternek, hogy nyugodt legyek teljesen az állapotával kapcsolatosan. :)
Km: 175462
Panaszkodtam már egy ideje, hogy egyszer csak váratlanul eltűnt a turbo nyomásom.... Szenvedtem vele pár hónapot, pár km-t mire valamit sikerült csinálnom az autóval.
Hibajelenség:
Hidegen az autó normálisan viselkedett, üzemhőmérsékleten (később 70 fokos hűtővíz hőmérsékletnél) hirtelen "megállt a turbo tölteni", majd hol magához tért hol ismét meghalt.
Tentacle cartárs blogjában olvastam, hogy kitisztította a szolenoid bedugult szűrőjét, ami az ő esetében nem volt szemmel láthatóan bekoszolódva.
GTPeti cartárs blogjában pedig szintén azt olvastam, hogy mikor turbonyomás problémája akadt, akkor ezt a szolenoidot cserélte ki.
Ystuc blogjában leírta, hogy mikor elkezdtek leépülni a lovak, akkor vákuumcsövet cseréltek.
Összeraktam minden tudásom, és nekiálltam leszerelni a szolenoidot. Egyszerű művelet: 2 darab 6-os csavar tartja a zárhíd hátuljához rögzítve. Lehúztam a vákuumcsöveket, levettem a szűrő fedelét, s lám.... elég rendesen be volt koszolódva, kb. kisebb porcicákat láthattam. Kompresszorral jól átfújtam az egészet.
Úgy gondoltam, ha már találtam itthon 6-os és 4-es csöveket, akkor amit tudok kicserélek. A szolenoidot és a geometriát állító "gomba?" között tudtam kicserélni a csöveket.
Levettem a szívócsövet is, majd örömmel láttam, hogy az előző szervizelést végző úriember :) nagyon minőségi munkát végezve behajtotta a cső egy részét. Hőfúvópisztollyal és mindenféle fogókkal igyekeztünk apámmal visszaegyengetni eredeti formájába. Nagyjából sikerült, felszenvedtem a helyére ezt a kis cső darabot, majd motor indít...
Pici korom, pici füst.... és vártam, hogy melegedjen... 50 fokos hűtővíz hőmérsékletnél nekivágtam a tesztkörnek (mert az nálunk minden kis apróság után kell) majd csak melegítettem, melegítettem.... ahogy szoktam... városban 3. fokozatban 2000-2250 fordulat/perc mellett nyugodtan autókáztam.... megálltam nagyszüleimnél, ott sem állítottam le a motort, majd mikor már elég meleg volt a víz is, olaj is... gondoltam odalépek neki.
Amilyen reakció fogadott a gázpedál mélyebb lenyomása után, az még nekem is új volt. Nem tudom eddig mekkora volt a teljesítmény eddig, de most olyan, mintha új autóba ülnék. Semmi tesze-toszázás, semmi gondolkodás, tökölődés.... csak tol és tol és tol.
