Blog
A tegnap napon (2019.06.17.) 307 498, majdnem pontosan most raktam bele én az 50 ezredik kilométert. Ez innentől drasztikusan csökkeni fog, mivel már egy éve zárt helyen parkol, mivel van járkálós autó :). Szóval vigyázunk rá.
Szeptember végén pedig ha minden igaz megjönnek a végleges felnik rá :) az legyen meglepi.
Ma meghozzta a futár a Colombo Bariani vezérműtengelyeket. Mr. Bariani 45 munkanapra vállalta a legyártást, és így is lett.
Az installáció valószínűleg az őszre tolódik.
A forma ami 25 éve nem unalmas, nem avul el. Szerethető, szép, és ugyanúgy kilóg az átlagautók szürke tömegéből mint 25 éve. És hogy emellett praktikus és funkcionális, ez teszi igazán jó használati tárggyá. Akkor kicsi prémiumszerűség volt, sokaknak újonnan elérhetetlen álom. Ma egy különc megoldás a napi közlekedésre az átlagba belesimulni képteleneknek. Akik szívük mélyén tiltakoznak az ellen amivé az autózás lett és akik nem tudják elengedni az érzést amit egy öreg olasz autó adni tud. A régi harc pora már elült, Fiat éra előtt, vagy után? Ahogy haladunk az időben, úgy kopik, vész el állandóan valami. Jön helyére valami új, amit vagy befogad az ember vagy idegenkedve kerülgeti. Így volt ez akkor, így van most is. Ezeknek a műalkotásoknak a szépsége, hogy ha valamelyik egyszer rabul ejt, nem ereszt. Éveken, évtizedeken keresztül . Mindegy, hogy egy Alfetta, egy 75, vagy 155. Amelyik belopta magát a szívedbe, az meghatároz onnantól mindent amit az autókról gondolsz. Egy viszonyítási pont, amin semmi nem változtat. Ha egyszer az ablakon kikönyökölve a virágzó gesztenyefák illatában szabadon autózva megérintett a gép ember összhangja akkor az ott beléd ég. Nem akarsz elszigetelt bunkert, suv-ot, dodzsemet, repülőt, semmit. Csak egy igazi Alfát.
2 Magneti Marelli teleszkóp a motorháztetőhöz.
Levegőszűrő (UFI)
Pollenszűrő (Filtron)
Kezdjük azzal hogy az autónak 3 féltengely gumi harangja ki volt szakadva. Bal oldalon külső belső, jobb oldalon csak a belső. Emellett piros rugók voltak a kocsi alatt, amik legalább 5-6 cm-t ültették az autót. Veszélyes élet ez egy olajteknőnek...
A megoldás: féltengely gumiharangok cseréje, balos külső féltengely csukló csere (kattogott), és futómű felújítás.
Kapott 4 új gátlót (Magneti Marelli), H&R rugókat (hála ezeknek kb 3 centit magasabb lett), két felső lengőkart előre (TRW), 4 toronycsapágyat, 4 lengéscsillapító porvédő+ütközőt, előre 2 új stab pálcát. Meg egy új ablakmosó szivattyút.
Ma nekiálltam és lekaptam a scudettót, hogy megszabaduljak a kavicsfelverődés okozta sérülésektől. Nem volt a legszebb látvány, hogy a felfogatásokból 2 törve volt és a scudetto alatt lévő műanyag rácsból is hiányzott vagy 2 csavar :| Sebaj, felújítjuk és még szolgál egy ideig. Gondos csiszolás követte a leszerelési folyamatot, majd több rétegben való festés, majd lakkozás. Új emblémák már úton vannak. Sietnem kellett, mivel holnap megy szervizbe felmérettetésre a kocsi - nagyon kíváncsi vagyok, remélem azért kenyérre még marad pénzem :DD
Amíg a festék száradt, addig körbeszaglásztam a biztosítékokat keresvén azt, amelyik felelős az indexek, vagy akár a levegő irányának áramlását szabályozó után (ha egyáltalán van ilyen ?!) Sajnos nem sok sikerrel, de azt hiszem, legalább egy katasztrófát megelőztem az egyik biztosíték cseréjével.
Győrben találkoztunk, ebédeltünk, beszélgettünk.
Zircen fagyiztunk, sütiztünk, kocsit próbáltuk, beszélgettünk.
Kicsit odébb álltunk a karambol miatti dugóban.
Veszprémben kocsit mustráltunk és beszélgettünk.
(Sajnos valamiért nem sikerült rácsatlakoznom MES-sel, így a kiolvasás elmaradt.)
Utána elindultunk haza, mert erösen esőre hajlott az idő így nem mentünk le a Balcsira.
370 km
A második kiszemelt egy olyan autó volt, ami a fotók alapján kizártunk, de mivel 15 km-re volt, nézzük hát meg. A színe Oasi Perla, fotózhatatlan, egyszerűen nem szépnek tűnő szín. Előzetes kontakt nélkül beállítottunk, a tulaj egy vajdaságból elszármazott magyar srác volt (a nagyszülők még beszéltek magyarul, ő már nem). A műhelyből felvitt az emeletre, ahol a lépcső mellett egy Integrale Evo 2 és egy GTA Sportwagon vert fejbe indításképp. A Lancia mögött egy fekete RZ... Itt sem végeztünk egyhamar. Természetesen a Spider a szentély végében volt, félig leeresztett gumikkal.
Ez egy elég ritka darab volt, nem csak a színe miatt: a teljes ajtópanel bőrborítású volt, és a hátsó flexibilis ablak helyén ponyva volt. Az ajtópanelek pedig az Edizione Elegate-féle szürke bőrrel készültek. A szín élőben hihetetlen, nagyon szép. Hasonlít az Azzurro Nuvolához, csak ez a zöld alapból megy kicsit kékbe. Hát ezért fotózhatatlan, és talán ezért volt a gumi is leeresztve, nem hinném hogy sokakban felmerül hogy ez a szín teljesen más lehet előben így el sem jönnek megnézni. Az autón külsőleg minden rendben volt, az utastér is hibátlan. Ellenben a motortérben enyhe korroziós nyomokat találtam, alánézve pedig három helyen idióta emelés miatt elhajtott küszöböt és induló rozsdát találtam. Ennyiért nem projektautót szeretnék, úgyhogy megköszöntem Imrének az idejét és nem kértem hogy szedjék le az emeletről az autót, a 20 másikkal együtt.
Kora délután volt, elmentünk enni, és amíg vártuk az ételt gyorsan körbejártam az esélyeinket. Van egy szürke V6TB Belgiumban, hívjuk fel. Csütörtökig lefoglalva, csak utána tudják adni. Ekkor hétfő volt, no go. (Azóta is fent van az autoscout-on egyébként.)
Volt egy holland magánzó kezében egy 24V, ami ugyan fekete, de piros-fekete belsővel, gyönyörú volt a képeken. Sajnos amikor még itthonról hívtam és meghallotta hogy magyar vagyok, kinyomott. SMS-ben illedelmesen próbáltam keresni, de az ember minden bizonnyal úgy gondolta hogy a Lajtától keletre csak buckalakó csalók élnek, és nem akarat velem tárgyalni. Sebaj, ráuszítottam egy holland kollegámat helyi telefonszámról, de mire eredményre jutott volna, mi már hamarabb sikerrel jártunk.
Az asszony minijéhez vettünk egy spéci műanyagápolót. Valami nanoizé. Olyan mintha beinná a műanyag, eddig ilyet nem láttam.
Olyan jó lett hogy ma bekentem PHuBi-t is vele.
Küszöbök, lámpa mögötti műanyagok, szellőzőrács.
Hát ezt is megértük, két olasz paripa ára, meg némi spórolt pénz a zsebben, és pár szabadnap nekem és asszonyságnak hogy elhozzuk az álomautót.
Már egy éve be volt állítva a mobile és autoscout riasztás a telefonon, így az európai piac ezen részét fotóról ismertem. Felállítottam az igénylistát:
- V6, hogy 12V vagy 24V az másodlagos,
- V6TB a ritkasága miatt igen jó lenne,
- nem lehet fekete,
- bőr belsős, de az sem lehet fekete,
- Phase 2 lehetőleg, ha Phase 3, akkor csak a 3.2-es,
- tekintve az alkatrészek némelyikének beszerezhetetlenségét, inkább legyen drágább de kifogástalan mint olcsóbb de az árát kétszer ráköltős,
- rozsdamentes, sérülésmentes legyen, vagy ha van bármi javítva volt akkor dokumentált előtte-utána fotók, papírok kellenek.
Ebben az időpontban a német piacon csupa fekete Spider volt. Nem is túlzottan egy kupacban, így első körben a németekről lemondtunk.
Olaszország: Hónapokig fent volt egy kék V6TB Baritól 100km-re, ahova fél nap alatt el tudok jutni. Mire indultunk, ez eltűnt és 1 db sárga V6TB maradt, csálén visszaragasztott V6 felirattal valahol még délebbre. Az összkép nem győzött meg. Trélerezés, esetleges lyukra futás - inkább nem indultunk el oda.
Hollandia: na itt van olaszautós kultúra. Több mühely/kereskedés van Amsterdam környékén akik csak ritka olasz paripákkal foglalkoznak. Kirepültünk, felkaptunk egy bérelt Suzukit és körbejártuk mindet. Elsőre Sam van Dalen-hez mentünk. Érdemes megnézni a srác weblapját, rendesen elvetemült.
Az épületbe belépve a youngtimer olaszautók Mekkájában éreztük magunkat. Érdemes megnézni a képeken hogy milyen autók állták el az utat amíg sikerült kiszabadítanunk a Spidert. Ha jól emlékszem, ő egy 2000-es 12V volt, eredetileg svájci. Gyorsan körbejárva pusztán annyi tűnt fel, hogy a kesztűtartóról hiányzik a kilincs, amit megtaláltam a csomagtartóban, és egyből vissza is építettem. Sajnos a beltérben látszott hogy a kormányoszlop borítását többször bontották és serült volt. A motorteret felnyitva majdnem magam alá csináltam, annyira szép volt, semmi nyoma kókányolásnak, ilyet tényleg ritkán lát az ember. Akkor vigyük el egy körre. Finoman ment, az tetőmozgató mechamizmus is hibátlan volt. Felemeltük, alulról is szép. Ellenben a csomagtartó fölötti műanyag hézagolón hibás maszkolás nyomait fedeztem fel. Jobban körbenézve az ajtót is fújták, és sikerült a zárszerkezetre is ráfújni. Az ajtót lehúzott ablakkal becsukva a belső szerkezet az ajtóhoz verődik. Rékérdeztem hogy milyen sérülés volt, esetleges javítási dokumentációra, de semmi ilyesmi nem volt. Itt fagyott le a mosoly az arcomról, de taktika az volt, hogy ha kell üres kézzel megyünk haza, de csak olyan autót viszünk ami rendben van.
Samnek megköszöntem az idejét, és türelmet kértem tőle, mert még azért volt pár opció.
