Blog
Korábban észleltem, hogy az autó az elejénél olajfoltocskát hagy, így az olajcseréhez kapcsolódva körülnéztem alul és úgy döntöttem, hogy az olajteknő tömítését kicserélem. Ezzel nem elégedtem meg, mert úgy láttam, hogy nem feltétlenül csak onnan jöhet az olaj... arra jutottam, hogy az olajszűrő előtt lévő olajhűtő csatlakozásnál lehet inkább a probléma... le is szereltem eme elemet és bizony az ott elhelyezett O gyűrű, már eléggé meg volt keményedve és ellapulva ahhoz, hogy szépen áteresszen. Cseréltem azt is.
219.250 km
A turbó csere alkalmával, mivel szabad volt az út fölfelé, gyorsan kikaptam a generátort is, hogy átnézzem. Kis oldalmozgást éreztem a tengelyén, ezért úgy döntöttem, hogy bár nincs még egyéb jele, de inkább most szétkapom, csapágyat cserélek és a szénkefét is, ha kell... kellett.
219.250 km
Már egy ideje feltűnt, hogy a vizem ugyan nem forr, de valami nem stimmelt számomra a hűtőventilátorral... szépen indult, de nem forgott eleget és nagy kattanást hallottam a relék felől + a műszereken is láttam ilyenkor némi ingadozást. Mivel úgyis szét volt kapva az eleje, víz leengedve a fűtéscsap csere miatt, neki is estem... hűtő ki és lám... nincs benne előtét ellenállás + Bluestrain cartárssal együtt tesztelve kiderítettük, hogy a venti kapcsoló is inkább cserés... Ha már kint volt a hűtő, alaposan kimostam és a tartólemezét lekezeltem, hogy bírja még... elég rozsdás volt. Marklarnak volt jó kis bontott előtét-ellenállása, ventikapcs meg a bótba. Miután mindent összeszereltem (új hűtőközeg), az első teszt alatt kiderült, hogy minden remekül működik, a relé nem kattan -szinte észrevehetetlenül indul-, nincs műszeringadozás és kb. egy teljes percig forog a ventilátor szépen... Hurrá! :) Az új alkatrészek beszerzésében köszönet Sanyikának (Coyote75) a segítségéért! :)
219.250 km
A turbó csere mellett, mivel amúgy is időszerű volt (tehát tervezett) és ilyenkor amúgy is illik lecserélni az olajat, ez is megesett. Korábbról volt itthon Valvoline olaj, azt kapta.
219.250 km
2015 ősz óta szenvedtem már a turbóval... és egyre rosszabbul ment a kocsi. Többször is találtam bontott turbót, de vagy nem pont rávaló volt, vagy kissé drága... De végül sikerült egy 12000.-ért árulták... egy 145TD-ről... a srác szerint normál állapotú és nincs vele gond. Gondoltam ennyiért kipróbálom (a korábbi 30-50ezres ajánlatokkal ellentétben)... Nekiláttam mindent lebontani a garázsban... még jó, hogy van egy kis aknám is... Új tömítésekkel együtt került később a helyére. A réginek egyébként nem volt különösebb hangja, viszont igencsak nyomta az olajat...
219.250 km
Biztosan ismeritek azt az érzést, amikor elmentek otthonról a jobb reményében, és ahova megérkeztek az tényleg frankó. De a honvágy hazahúz. Hát így voltam én is a kis körjáratommal, ha lehet így fogalmazni.
2010 októberében adtam el a 145 QV-met, fél órát bőgtem miatta, mert imádtam, és mert egy minősítésre nem méltó forma vette meg tőlem. Féltem, hogy rossz helyre kerül. De hát végül is a pénznek nincs szaga, és akkor már megvolt a következő autó, a Barchetta, alias Massimo. Massimót szerettem, mert kabriózni szerettem volna, és gyerekként többször ültem Barchettában a fehérvári szalonban. De hát álmodoztam csak róla. Aztán egyszercsak beütött a krach az agyamban, és meg kellett vennem. Csodálatos három évünk volt együtt. Úgy adtam el, hogy meg sem hirdettem, a blogom egyik olvasója jelentkezett érte, amikor elkezdtem tervezgetni, hogy megválok tőle. Hogy miért ment el? Elég volt a kabriózásból, és jött a másik gyerekkori nagy kedvenc, a Coupé.
Egészen Németországig mentem érte, Zsoltival (Halesz) együtt hoztuk be. Azt a kanosszajárást a magyar ocsmányirodák bugyraiban soha nem felejtem :))) Két évet voltunk együtt, aztán egy részeg néni belerongyolt a parkoló autómba, amiben hétszámjegyű összeg méretű kár lett. Mennie kellett.
Rohadtul közhelyes módon azt tudnám mondani, hogy, ha egy ajtó bezáródik, valahol kinyílik egy új. Így történt ez velem és a MiTóval. Anno még 2008-ban, amikor először vezethettem tesztautóként pont a 155 lóerőset, azt mondtam, megtaláltam a 145-ösöm utódját. Oké, ez egy picit cukibb, nem olyan disznó, megosztó a formája, de nekem tetszik.
Kinéztem egyet Genovában, egy pirosat. Már épp indultam volna, amikor mondja nekem Rita, alias Rita, hogy nézzek már körül még egyszer itthon. Mert az egy dolog, hogy beszélek olaszul, de az olasz hivatalok bugyraiba nem vetném bele magam. És aztán lőn Ő. Hahun - mint utólag kiderült - egy hete volt fent. Két nappal később már az enyém volt. Leinformálható, ismerős emberek forogtak körülötte. Reméljük jó ómen lesz :)
De van ennek egy másik olvasata is. Amíg Fiatoztam, addig kicsit irígykedve néztem végig, ahogy a többi Alfás int egymásnak, én is szerettem ezt. A többi közösségi érzésre ott voltak a rendezvények, amiket szerveztünk. De birtokolni egy Alfát...a tudat. Szóval az rohadtul hiányzott.
Jó újra hazatérni.
Szerettem volna már régóta egy kis gyári extrát a járgányra.
Hardy cartárs segítségével meg is valósult. Nagy köszönet érte :)
Boszi♡
Pirosszka♡
Vezermu, vizpumpacsere. (171.000km)