Blog
Tegnap Erhardnál beszereztem a szükséges zsírokat a csuklókhoz.
A héten valamikor megjöttek az önzáró anyák is az összeszereléshez.
Ma kiszedtem és szétszedtem a bal féltengelyt.
Érdekes hogy a belső csukló ezen az oldalon is akad. A külső nem.
Valószínűleg a külsők mennek vissza, míg a belsők cserések lesznek.
A csuklókban lévő zsír állaga itt is nagyon híg. A külső meg helyenként mintha ki lenne kristályosodva. Szóval lejárt az idejük.
A látható rész itt is kapott egy kék festést.
Molly-t egyre jobban érdekli az autószerelés :-)
Amikor először megláttam az autót, azt gondltam ki az ördög volt képes a tökéletes állapotú fedelet ezért szétfúrni. Miért?! Egy 156-ot optikailag tuningolni? Minek? De hát nagyon megkímélt autóba botlottam, ezért elhoztam. Még egy kicsit meg is tetszett, meg eredeti fenyezés mániás vagyok, így maradt a szpojler.
Találtam Érden Petiéknél egy 98%-os színkódos fedelet. Polírozom a télen, de feltettem már.
Hát.. ilyennek kell lennie egy 156-nak. Nincs mese. A szín tökéletes, úgyhogy 130 mikron és nincs szpojler többé. Botond fiam miatt, akinek tetszett, eldobozoltam a régit.
Komplett bezerlés
Bordasszíj
Kuplung munkahenger
Alsó hűtőcső
Akku tartó, alsó kereszttartó, hűtőventilátor ház szinterezés
Motor, valtó olaj cseréje
Üregvédelem
Alváz vaxolás
Hátsó hosszlengőkar
Új motorvédő
A mai nappal elhagytam a 146-osok táborát. Részben szomorú és boldog is vagyok. Jó helyre került az autó, azt hiszem rendes gazdija lesz, szerelem volt neki első látásra a kocsim. Ezek után hamarosan másik típusban találkozhattok velem ami természetesen Alfa lesz, nemsokára kiteszem az új autóm :)
Azt nem zárójelben megjegyzem, hogy eddigi legjobb autóm ez a kis Ti volt
A bal oldali ülés külső kéder része a ki és beszállástól egy kicsit megkopott. Elvittem Takács Gabi gépjármű kárpitos barátomhoz, aki nagy precizitással és elképesztő ügyességgel teljesen újjávarázsolta. Nagyon szépen köszönöm Gabi a profi munkádat! Ha már lúd akkor legyen kövér, a könyöklőt is profihoz méltó módon átbőrözte.
Hátsó ablaktörlő csere
Leadtam szervízbe a kocsit, amik cserélve lettek:
- Bal felső lengőkar,
- Jobb hátsó rugó,
- Összes stabilizátor pálca,
- Olaj és szűrők (Selénia WR Pure Energy 5W-30).
Sajnos egy előre nem látható hiba miatt (eltört az olajszűrőház fedele) az egy napos szervíz egy hetes lett.
Kopogások, nyikorgások megszűntek a futóműben. Elsőre a Selénia sokkal jobbnak tűnik, mint a Mobil1, ami eddig a kocsiban volt.
Kilométeróra állás: 240900 km
Tompított fényszóró izzók cseréje (H7 Osram Night Breaker Silver -re/ +100% fényerő.
Cikkszám: 64210NBS-01B)
A "Látni és látszani" kampány ideje alatt, sok műhelyben ingyenes fényszóróbeállítást végeznek. Éltem a lehetőséggel és meglátogattam a Magyar Autóklub újpesti központját. A művelet a bejelentkezéssel együtt kb. 20 percet vett igénybe. A beállítás nálam nagyon pozitív változást okozott.
Mindenkinek ajánlom, ezt az ingyenes lehetőséget.
Mindeközben... 200km-re otthontól így lett egy szabad napom, aminek nem annyira örültem, határidős munka van, nem hiányzott. De beláttam, hogy ha útvonal engedélyes sztori lesz a dologból, akkor nem egy napot bukok, vagy az autó kerül parkoló pályára amíg időm nem lesz foglalkozni vele.
Így hát inkább csaptunk egy Alfás napot. Jorjie és Kazes is ráértek szerencsémre, és benne voltak a kalandban.
Jorjieval elszaladtunk reggelizni egy tartalmasat. Naná, hurka, kolbász, adjunk az energiának. Aztán irány egy autómosás, mert Alfás nap csak tiszta járművel az igazi.
Mifinél is elidőztünk egy keveset, rég láttam, nem változott, jó volt látni :-)
Újra bepattantunk a kék 146-ba és robogtunk Kazesért. Onnan már hárman gurultunk ki Érdre a bontóba. Itt sem jártam még, csak hallottam róla. Hangulatos volt, ott rontottuk a levegőt vagy másfél órát. Megnéztünk, megtapogattunk mindent. Megtudtunk pár dolgot a Lönci-féle Bravo-ról, ami történetesen ott pihenget, és láttunk mindenféle csodát. Egy hihetetlen állapotú 146-ot is többek közt. Szépet, zöldet.
Aztán bejelzett a gyomrunk.
Ettünk egy "gyorsat" Budaőrsön, mert pont útba esett. Vagy pont nem, de annyira ez nem számított most. Így aztán az Olasz Autók Házát is meglátogattuk. Meglepő. Egy Alfa szalon, ahol megkérdezték, hogy mit szeretnénk, a kérdésemre válaszoltak, udvariasak voltak, és megnézhettük az Alfákat. Nyilván nem úgy mentünk be, hogy most aztán Alfát veszünk, és ez látszott rajtunk, mégis...
Hogy mennyit számít látni, beülni, megtapogatni! A Giulia nagyon megfogott. Olyan vonalakat, töréseket, íveket lehet élőben felfedezni, amit unalomig nézett képeken sem sehogy. Beültem, megtapogattam, és kiváltotta azt a "kéne" érzést. El tudnám képzelni magamnak. És sajnos ott elidőzve világos lett, hogy csak magamnak. A kis öt fős családunknak ez az autó alkalmatlan. Hátul konkrétan két személyes, és ez a legnagyobb baja. Ellentétben a Stelvioval, ami élhető a hátsó sorban is, tágas, szellős, és hatalmas a csomagtere. Oda-vissza mászkáltam a szívszerelem és az ész sugallta választás közt. A Giulia kéne, a Stelvio a megoldás. Egy órát biztosan elidőztünk ott, és ez az egy óra bármennyi fórumozást, neten utánanézést felülmúlt. Nagyon-nagyon nem szeretem a SUV-okat. De ha a 159-ből én Alfába szeretnék ülni, nincs más választásom.
Beültem a KIA Proceed-be anno, mint ésszerű választás. És azt éreztem, hogy pont ugyanolyan ülni benne, mint a 159-ben, viszont ehhez az autóhoz semmi közöm. Tökéletes kompromisszum, jó áron, de valahogy nem kell. A Stelvioban pedig másképp érzem magam idegenül, de legalább Alfa. Kavarogtak a gondolatok, és közben azért megnézegettem a Tipo-kat, 500-asokat. A Tipo meglepett. Hatalmas belül, jól néz ki, és még sima ötajtós változatban is tökéletes családi autó. Az árán meg kerekedett a szemem. Stelvio? Giulia? Tipo? Elvesztem, nincs jó megoldás, majd kialakul.
Tovább...vagyis zná', suhanjunk a 146-al. Régi duma, de felemlegettük. "Zná" :-)
Volt egy hangulata így autózni. Kazest hazavittük, ott is elidőztünk még. Meglestem a csipkerózsika álmát alvó Giuliettáját is. Lehetne még autó belőle, hátha egyszer lesz is. Aztán irány a friss műszakis zöldért, már sötétedett, és még 200 autópályás kilométer állt előttem.
A TD pedig szépen összekapta magát a négyórányi út alatt. A kezdeti morgása kitisztult, az amúgy nagyon direkt gázreakciója felélénkült és a hazafelé úton már érezhetően vidáman szaladt. Még az odaúton feltűnt, hogy jobban megy, mint emlékeztem. Úgy rémlett, hogy 140-nél elfogy az ereje, onnan már csak küzd. Hát nem. Hazafelé 125-re állítottam az órát, ott egész halkan mormol. Ha kellett, szépeket gyorsított 150-160-ig, sőt egyszer 170-ig is elengedtem, könnyedén vitte.
Kipihent nem voltam este, de nagyon össze sem tört a dolog. Jó volt az Alfás nap. És meglepően jó volt a TD-vel is az a 400km.
