Blog
Az előző poszt óta nem sokat mentünk. December óta 1000 km ha belement (úgyis felírom majd, ha nem felejtem el megnézni a kilométeróra állását (felírtam)), az is februárral bezárólag. Akkor tettem le az autót a mélygarázsba, és lélekben készültem a téli-nyári gumicserére. Erről majd a mai poszt végén.
A leállítás után úgy esett, hogy egy hónapig a garázs felé se néztem. Aztán kettőig, aztán fél évig... Amikor pedig mentem volna autózni, a (viszonylag) új akksi annyira le volt merülve, hogy a távirányítóra se reagált. Beülve pedig konstatáltam, hogy a kuplung pedál beesett, úgyhogy bikázni se lenne sok értelme. Végül speckó autómentő húzta ki a mélygarázsból, mert rendesnek esélye se lett volna lemenni érte, pláne kikanyarodni az épületből az utcára, ahol sokszor akkor is ipszilonozni kell az út szélén parkolók miatt, amikor saját erejéből mozog az Alfa. Lényeg a lényeg: kitetrisezte, és elhúzta a Kén utcáig. Nem olcsón.
Szép új TRW munkahengerrel gazdagodott az autó, és ha már ott volt, frissre cserélte a 10W60-at és minden mozdítható szűrőt. Beugrott mellé egy klímatisztítás is, ami szintén nagyon ráfért. Még aznap kész lett, de hagyományosan csak másnap, azaz ma, tudtam érte menni.
Az első út a kútra vezetett, elaltatni a világító csórólámpát. Aztán felhívtam a gumist, hogy bepótoljuk azt a tavaszi gumicserét.
- Nyáriról télire?
- Nem, téliről nyárira.
- BSOD...
Per pillanat ott tartok, hogy bepakoltam a gumikat az Alfába, de van még egy órám az időpontig. Utána letakarítom bő fél év porát, élvezkedek egyet valahol a Vértesben, aztán frissítem a posztot.
Eddig 45000 volt az autómentés és 148000 a szerviz. A gumicserét majd felírom, ha már megvolt.
Kis esti addendum: Megesett a gumicsere, 16000 pénz maradt a gumisnál. Utána pedig a külső-belső takarítás, szóval most nemcsak jó az Alfa, hanem szép is.
Kilométeróra állása: 229 132
Az autón 19-es duplaszéles felnik vannak, ezekre nem szeretnék téligumit, azaz más megoldás felé kellett néznem. Kézenfekvőnek tűnt a nero Super kerekeit megtartani, úgyhogy vettem egy használt alap Super 17-es felni garnitúrátt, arra rámentek a nero nyári gumijai és azzal árulom tovább a Supert. A sportivo felniket - amik nekem különösen tetszenek, még felárat is fizettem értük - meg a Bridgestone télikkel elraktam a Velocéra téli keréknek. Előtte az Alfariumban felpróbáltuk a 17eseket a Velocéra, csont nélkül felmennek a nagyobb első fékre is. Ezer köszönet ezúton is pettinkének. A képen a várható téli konfig (kicsit hülyén néz ki a perspektíva miatt, de sebaj)
Kicsit megkésve az élménybeszámoló a Toszkán körútról.
Szokatlan élmény volt hárman utazni nyaralni. A két "nagy" már saját programot csinált a nyárra, így első alkalommal hármasban a kisebbik lányommal vágtunk neki azt útnak.
Kárpótlásként próbáltam magam feldobni például olyanokkal, hogy "na most végre rollin' in style" lesz, tetőcsomagtartó nélkül fogunk suhanni az ciprusfák között, meg nem kell lelkiismeretfurdalásom legyen mert valaki több ezer km-t utazik a nem erre kitalált középső ülésen hátul stb.
A pakolásról annyit hogy, ok az utastérben már az én mércém szerint is vállalható állapotok voltak (kalaptartón tényleg csak kalapok, üres ülésen csak hűtött szendvicsek, italok stb) de a csomagtartót 3 utassal is sikerült takkra telipakolni, úgy hogy csak a szokásos először hátulról, utána belülről lehajtott ülésen keresztül kitömni a szabad helyeket - módszerrel sikerült finoman lecsukni a csomagtartót. (Ja és kaját sem vittünk pár apróságon kívül, inkább praktikus okokból, de ez végül pénzügyileg sem bizonyult rossz döntésnek...)
Ehhez azért tegyük hozzá hogy a második napon Olaszországban derült ki hogy olyan TÉNYLEG nélkülözhetetlen tárgyaknak is velünk kellett jönnie mint pl a Nutribullet meg az uszodás habszivacsdeszka, stb 😅
A 2021-es franciaországi úton már kikísérleteztem a módszert, hogy úgy találtam ki a napi etapokat, hogy kb félúton legyen valami program, ahol ki lehet szállni, körül lehet nézni, lehet kajálni, aztán megint lehet egy nagyobbat menni. A nagyobb persze viszonylagos, én már évek óta meghúztam a határt a +/- 7 óra vezetés per napnál, nem vállalok már ilyen napi 14 órás utakat, elvégre pihenni megyünk.
Első napi úticél Padova volt, aznap nem volt semmi különleges félidős program, csak a szokásos Trojanei fánkos. Egy kicsit ki volt számolva a dolog, ami nem biztos hogy szerencsés már első napra, mert előző nap megvettem neten a belépőt a Scrovegni kápolnába Padovába Giotto freskóit megnézni. És bár zárás előtt fél órával foglaltam be időpontot egy 700 km-es úton sok minden történhet.
Nem történt, bár a kápolna előtti rövid városnézés kicsit ( a végén nagyon) kilépősre sikeredett, mindent sikerült megnézni amit akartunk, talán csak a botanikus kertet sajnáltam, hogy nem volt idő már bóklászni bent egy kicsit.
Padova városközpontja - ha amolyan amerikai "we did Padova" módra akarjuk kipipálni - egy (fél) nap alatt is bejárható, a városközpont a Scrovegni kápolnától a déli végén lévő Prato della Valle térig kb 2 kilométer és útközben megtaláljuk a legtöbb látnivalót, betolhatunk egy (kettő, három) fagyit az általam csak a fagyik Versace-jének nevezett Venchi-ben, vehetünk egy pasta fresca-t a Bepe Bigoi-ban, amivel kiülhetünk a fűbe a téren és közben nézhetjük az esti Padovai forgatagot.
Airbnb-n a központhoz egész közel sikerült egy kicsi de szuper helyet találni, az egyetlen meredek része a parkolás volt. Biztos ami biztos alapon befoglaltam a zárt udvaron lévő parkolóhelyet (fölösleges volt, nem messze voltak szabad, nem fizetős parkolóhelyek), de azok Fiat 500-asokra voltak méretezve nekem megy egy BMW és egy 100 éves platán közé kellett beállnom, úgy hogy ráfordulni is legfeljebb cinquecentoval lehetett volna kényelmesen. Megoldottam, de egy katedrálissal kevesebb városnézés árán :D
A régi szállodánktól visszaindultunk a mostaniba.
A szerpentin lefelé is király volt. Egy kávé erejéig újra meglátogattuk a helyet ahol ebédeltünk. (1.kép) Most van hely, ide beteszem az ebédre efogyasztott rák nyárs képét is. (2.kép)
A Lago di Mergozzo érintésével jöttünk vissza.
A szállodában egy üveg bor várt minket engesztelésül a tegnap esti kellemetlenségekért. Jól esett a bocsánatkérés és az egész napos autókázás után a bor is.
Lementünk egyet sétálni a partra (5.kép), majd felmentünk a szálloda tetejére, a napozóteraszra körülnézni. (6-11.kép)
Holnap PHuBi pihenni fog, a tavon lévő szigeteket fogjuk meglátogatni, ahogy anno 2012-ben is tettük.
Anno 2012-ben - még a második Nagy Túra keretében - már jártunk errefelé. Akkoriban Domodossolában egy hegyi szállodában laktunk. Ma ezt a szállodát céloztuk meg.
Az időjárás némi esővel kezdte, de később sokat javult a helyzet.
2. kép: Kilátópont az út szélén egy kanyarban - az út gyakorlatilag a vízparton és a sziklák alatt vezet. A kilátás csodálatos.
Az olasz-svájci határt úgy léptük át hogy szinte észre se vettük. Nem nagyon őrzik. Holnapután ettől sokkal elhagyatottabbon fogunk átkelni...
Locarnoban balra fordultunk Domodossola felé. Néhány útikönyv a legszebb vasúti útvonalak közé sorolja ezt a szakaszt. Úton is szép és változatos. A vasúttal többször is találkoztunk. (3.kép)
Innen gyakorlatilag az olasz határig balkonút visz. (4-5.kép) Hihetetlen meló lehetett anno megépíteni.
6.kép: Svájc - olasz határ. Anno 2012-ben itt álltunk meg még a faluban. Sajnos most nem sikerült ugyan ott megállni és fényképet készíteni.
7.kép: Santuario della Madonna del Sangue - Mindig lenyűgöznek az ilyen építészeti műremekek. Itt ittunk egy kávét is.
Még mindig esik :-(
8. kép: 965m Scopello-Pass - Itt van az olasz kerékpáros Marco Pantani emlékműve.
9. kép: egy egyszerű Q8 benzinkút aminek az érdekességét a mögötte lévő gránitbánya adja. A fél hegyet már elhordták.
10. kép: Egy út melletti étteremben megebédeltünk. Mindenhol lehet érdekes és finom dolgokat találni, itt a rák nyárs volt a felfedezés.
Egy kiadós szerpentinezés végén ott állt 1.100m-es magasságban az Albergo Ristorante Da Cecilia - 2012-ben aludtunk itt (Domodossola) A 11.kép még 2012-ben készült, a 12-es most. Jó volt visszaemlékezni az akkori kalandokra. A faluból ide vezető 10 km-en tanultam meg hogy beláthatatlan visszafordító kanyar előtt dudálni kell, így hallani ha jön szembe valaki...
folyt.köv.
Sajnos a vezérlést 2x kellett cserélnem. Az először vásárolt Contitech készletben hibás szíjat kaptam, ami kb. 2 mm-t ütött oldalirányban. Szerencsére a bolt ingyen cserélte a hibás szíjat egy Dayco-ra.
Megmozgattam az autót és magamat is az Északi-középhegységben. Szlovákiai túrának indult, de az időjárás előrejelzés esőt írt arra a vidékre, beijedtem.
Sebaj, a Mátra és Aggtelek száraz lesz. Irány Gyöngyös.
Délben beszéltünk meg találkozót Ferivel ott, hogy együtt induljunk tovább a hegyekbe.
A jó időnek köszönhetően a Mátra dugig volt. Autós nézelődők, motoros versenyzők, bringás túrázók. Folyton fennakadtam valakin. A parádsasvári felfutón utolértem egy motoros karavánt. Eleinte megálltam és hagytam menni őket, amíg nem jön valaki mögöttem. De csak 2-3 kanyart tudtam tisztán autózni. Ilyen nincs, menni kell. Három szakaszban tudtam megelőzni a konvojt, utána maradt még pár kanyar, amit élvezhettem.
24-esen tovább.
Eger után Balaton, kis farriszálás a fehér aszfalton. Borsodnádasd, Ózd, Bánréve, Szlovákia. Későn érkeztünk, benzin is fogyóban, térképem sem volt. Emlékezetből egy rövid szakaszt mentünk. Tornalja, Deresk, Gömörrákos, Jolsva, Csetnek, Rozsnyó, Aggtelek. Onnan Szin, majd vissza Putnok.
Fáradt voltam már, de még kívántam a kanyarokat. Szilvásvárad, Eger, Parádsasvár, Gyöngyös. Felfutón egy autót kellett elkerülnöm, tiszta. Mehettem a tempómat. Elképesztő tapadás és kanyarvétel.
Gyöngyös után nyugiban haza.
908 km, 137 l, 28505 km
Szombatra esett most a választás. A nyár lassan elmúlik, hűvösebb az idő.
Szerdán este már legördítettem a ponyvát a kis zöld autóról, igen, megvan még, klassz kis járgány. Fokozódott a hangulat. Beleszagoltam a kabinba, lepörgött pár emlék a közelmúltból. Másnap átnéztem, felfújtam a kerekeket, folyadékszintek, egyebek.
A nap már csak tizenkét és fél órát van fenn, így egy kora reggeli indulás mellett döntöttem. Mikor ébredtem, azzal egy időben hallottam az esőt kopogni a párkányon. Az egész országban csak itt esett. Össze is szedtem pár százast, mondván majd Egerben lemosom (elfelejtettem). Negyed hatkor sikerült a benzinkúttól indulni. Pirkadatkor már Törtelnél jártam, még egy búcsú zápor bekapcsoltatta velem az ablaktörlőt. Újak a lapátok, egész jól kiláttam a kétzsebkendőnyi részen. Közben azon járt az eszem, hogy a vadak ilyenkor visszahúzódnak vajon vagy nekik nem történt semmi. Fél percen belül láttam egy őzet.
Egy komoly motoros raj húzott fel a Bükkbe, én folytattam utam Szarvaskő felé. Elég nagy volt a nyüzsgés, de Mónosbél után kitisztult minden. Szokás szerint Balatonnál következett egy kis ráhangolódás az autóra. Megvan, tán kicsit sok is, mentem is tovább Ózdra hat kis keleti csúszós oldali oda-vissza után. Mi ez a rohadt benzinszag? Telelocsoltam a csomagtartót, meg foltos az autó oldala. Megvan, ha pont a másik oldalról zárom a sapkát, akkor tömít rendesen is. Akkor így. Még mindig tanulok valamit az autóval kapcsolatban.
Lévárt, Deresk, Kövi, Rákos. A vigyor végig ott maradt, szerencse, hogy van szélvédő, mert különben úgy járok mint az egyszeri motoros. Ez a hullámvasút, nagyszerű ívekkel remek terepe ennek az autónak. Javarészt négyeses, gyakran hármas, párszor ötösben érdemes menni.
Majd Nyustya felé kanyarodtam. Legutóbb ez a rész volt a legemlékezetesebb, ezért kezdtem itt, de most valahogy soknak éreztem az úthibát. A Nyustya felöli felén azért egész jót lehet menni. A gumi most sem szerette. Egy autót sem láttam talán. Nyustyán megfordultam.
Szirk-Turcsok hibátlan, Lubény, Jolsva, Sebespatak, Rozsnyó. Majd fel a hegyre Krasznahorkaváraljától. Felfelé nagyon bejött, a jobbosokat szinte a bója érintésével kellett venni, hátha jön valaki szemben, elég szűk az út. A hágón túl durván lejt, van öt-hat visszafordító, durrogás, visszakettő. Pár helyen volt „közönség” is. Szomolnok-Stósz is remek, változatos kanyarokkal a nagy erdőben át a hegyen, számos visszafordítóval egészen a négyeses részekig. El is határoztam, hogy miután visszamegyek Rozsnyóra tankolni, ezt a vonalat újra be kell futni. Ekkor már igen hiányzott az ebéd, de nem találtam alkalmas helyet. Így az oda-vissza lement ebéd nélkül.
Úgy láttam, hogy Szepespatak felé nem érdemes menni, legutóbb sokan aggattak arrafelé, meg elég hosszú is. Inkább Rozsnyó-Veszverés-Nyilas útvonalat választottam. Pont belenyúltam, rallyverseny volt a hegyen, lezárták a szerpentines részt, meg kellett fordulnom. Jöttek lefelé a 130-as Skodák, mentek velem Jolsva irányában. Durván rövid áttételezésű versenygépek. Bíztam benne, hogy nem Turcsokra igyekeznek, szerencsére Dobsina felé tartottak, én meg nyomtam vidáman egy kövér gázt a henckói elágazásnál balra fel a hegynek, Jolsvának.
Turcsok-Szirk nem hazudik, klasszul vettem a kanyarokat, a technika szépen dolgozott a kezem alatt, gördülékenyen, de tempósan, elégedett voltam.
Zeleznik előtt végre találtam egy pihenőhelyet. Uzsonna-ebédeltem egyet, gyors helyzetjelentés a másnapi túrázóknak. Talán majd ők is mesélnek, milyen a Q-kal errefelé.
Nem álltam rosszul az idővel, belefért még a Rákos-Kövi-Deresk kétszer. Fáradtabb voltam mint reggel, volt már kanyar aznap bőven, a vigyor mosolyra változott, de nem tudtam volna úgy itthagyni Gömört, hogy ne menjek még egy ráadás kört.
Hazafelé a „vizsga” Balatonnál felfelé jól sikerült, gördülékeny, harmadikas, ballábas fékpöcköléssel, visszafordítók kettőben. Régebben az alján is kettesben erőltettem.
Lehetetlen megunni ezt a kis járgányt, az egész autó a vezetőülés, vezetés élménye köré készült. Ha meg kiszállok és ránézek, akkor is egy remekmű. A hatvanas évek autós esszenciája benne van. Gépészkedés, gázfröccsök, a rekedt, érces hangja, a motorfék-hörgés. Egyszerűen nagyszerű. Őrület.
851km húzós, csak a három rátankoláskor és uzsonnakor állt a motor
37499km
kép1 pirkadatkor Törtel és a zápor előtt
kép2 Dénes felett
kép3 ugyanott
kép4 Csíkszentkirály ajándéka Krasznahorkaváraljának
kép5 Stósz és Szomolnok között már a hágón túl
kép6 ugyanott
kép7 uzsonnázóhely Zelezniknél
kép8 alkonyat Tenk után
