Eljött a télikerék, itt is a Pirelli felé húzott a szívem de nem tudam lenyelni a Sottozero hátsó pár darabonkénti 130 ezres árát.. úgy hogy ráadásul két éves fejlesztés és minta..
Majdnem vettem egy Winter P-zero szettet mert nagyon jó áron találtam igaz Mercedes homológ.. bár az az autó jóval nehezebb, végül a nem az lett, mert pont téli viszonyok közt egy keményebb, nehezebb gumi....
Itt is a Hankook lett a befutó, és ráadásul W340-es idei fejlesztést sikerült megcsípni.
Nagy érdeklődéssel várom hogy milyen időtávon fog helytállni, és milyen tapasztalatokat szerzek. Most még 10km után nem tudok mit mondani, szépen veszi az útegyenletlenségeket a kerékméret miatt satabil is. A fekete felnit szokni kell, a nyári után:D De hát ez legyen a legnagyobb bajom.
Ő Giuliasága így olyan komisz:D Ideális téli hómetsző:D Majd a fogyira is kiváncsi leszek.
Kéne alá pogácsa olyan keskeny nem?:D
Ismét nekivágtunk a napos Itáliának! 🇮🇹
Ezúttal viszont nappal, mert már nagyobbak a gyerekek, és nem feszültünk meg azon, hogy egyetlen nap alatt teljesítsük a távot.
Így stílusosan a Wörthersee melletti kempingben éjszakáztunk, és még egy kis strandolás, kilátónézés is belefért. Az osztrákok viszont nem viccelnek: azon a néhány kilométeren, amit nem autópályán teljesítettem, nyolc traffipaxot számoltam össze.
Aztán irány Rimini!
Azért szeretem, mert bár ez is üdülőközpont, tömeggel, nyüzsgéssel, mindennel együtt, nekem már egy kicsit olaszosabb, mint a közelebbi tengerpartok. Persze sok múlik a szálláson és a strandon, de általánosságban a part homokos, hatalmas, a napágyak pedig aranyárban vannak.
A napágyaknál már csak az autónak parkolóhelyet találni nehezebb. Nálam viszont ez alapfeltétel: nem hagyom az utcán. Előre leegyeztetem, kifizetem, és kész. Ha nincs normális parkoló, nem megyek.
Most is így történt, sőt, a várakozásaimat felülmúlva végül egy másik szálloda parkolójában kerítettek nekem elzárt helyet. Mondtam, hogy hét közben úgysem fogok mozogni az autóval. Így a Giulia egész héten árnyékban héderelt.
Persze a végére mindig rettenetesen retkes lesz. Ez a tengerparti, sós, homokos, párás izé mindent belep, úgyhogy hazatérés után az első utam rendszerint a mosóba vezet.
Hazafelé aztán jött az igazi autós élmény!
Visszaúton Zell am See felé vettük az irányt, de úgy gondoltuk, ha már arra járunk, csináljuk rendesen: menjünk át a Grossglockneren!
Ehhez hozzátartozott néhány száz kilométer alsóbbrendű út a Dolomitokon keresztül, de minden méterét megérte. Pont naplementére értünk a Grossglocknerre, az odavezető út pedig egyszerűen mesés volt.
És itt minden tiszteletem a gépé!
Tetőbox, full csomag, öt ember, és olyan emelkedőkön mentünk felfelé, hogy amikor fotózni kiszálltam, majdnem négykézláb álltam meg a lejtőn.
A Giulia meg ment, mint a kisangyal.
Idén ráadásul már QV-méretű kerekeken teljesítettük a távot.
Ezzel kapcsolatban több kérdésem is volt.
Az első még annak idején az volt, hogyan viselkedik majd az autó a szélesebb kerekeken. Nem ráz-e, nem lesz-e nehézkesebb, el lehet e rakni a seggét így is:D?
Nos, nem. Nagyon kezes, valójában érezni, hogy ezt a futóművet ilyen méretekre is tervezték. :)
És bizony a 285-ös hátsó kerékkel is meg lehet lódítani! Sőt, ha tempósabban gyorsítok ki, nem hagyja el magát olyan hamar, mint a keskenyebb variációk amiket próbáltam.
A második kérdés az ára volt. Bár itt maga a méret már az ár felhajtó nem is a gumi fajta..
Ezen végül úgy tettem túl magam, hogy Hankookot vettem. Megnézzük, mit bír. Eddig jók a tapasztalataim vele, bár végül nem is lett sokkal olcsóbb, mint a Pirelli.
A próbák során viszont azt tapasztaltam, hogy a Hankook a hidegebb reggeleken is szépen betapad. Ha pedig a legkeményebb pályázásnál elveszítenék vele néhány másodpercet, hát legyen. Az azért lényegesen ritkábban fordul elő, mint egy 10 °C-os reggeli indulás.
Na és a fogyasztás!
Ez volt a harmadik, és talán legérdekesebb kérdés.
Az út első felén, tojáslábbal, 7,7 liter körülre sikerült kihoznom. Természetesen Dynamic módban, nem kínozva a motort 2000 alatti fordulatokon.
Aztán az olasz autópályán átadtam a kormányt az asszonynak, és most megfordult a korábbi szereposztás: ő állította be a 130–140-es tempót, mondván, valahogy túl is kell élni ezt a háromsávos, kamionokkal teli hétfői forgalmat.
Ezzel a korábbi 110–120 körüli lötyögésemhez képest 8,3 literre ugrott a fogyasztás.
És ne felejtsük el: a tetőbox végig fent volt!
A Grossglocknerre felfelé aztán már jó 10 liter körül jártunk. Lefelé persze szépítettünk, így a teljes út végére valahol 8–9 liter között alakult az átlag. Jó 2.4 eurós 100-as benzinből :D
Nagy kerék, tetőbox, öt ember, csomagok, hegyek, élmények. Szerintem teljesen vállalható!
Nagyjából plusz egy liter a box és a kerék miatt. Ennyi, nem vészes.
Nyilván ha nagyobb sebességgel tolnám, lenne ebből 14 liter is, de pont ez a trükk: tetőboxszal nem kell állatkodni.
Ki kell tapasztalni azt a tempót, ahol az autó már nem váltogat unalmában a hetedik és nyolcadik fokozat között, szépen haladunk, de a légellenállás még nem kezd el brutálisan dolgozni ellenünk. Persze mindez forgalomfüggő is.
A lefelé vezető úton aztán a fékek is kaptak egy kis vizsgafeladatot.
Jelesre teljesítettek. :)
Az alagutakban pedig a kipufogót is meg kellett próbálni. Egyszer egy Porsche is utánam eredt, hogy megnézze, mi volt ez a hang. :D
Természetesen elengedtem, a videón is látható.
Grossglockner naplemente.
A következő alagútban aztán neki kellett megmutatnia, mit tud.
Én ezt annak bizonyítékaként könyveltem el, hogy a Giulia kifelé is jól szól, ha már egy Porsche is szükségét érzi a kompenzálásnak! :D:D
Szóval így telt az idei olasz kiruccanás.
Hosszbordás szíj és gyertya csere.
Kupakkal (tetőbox) érkeztem :D Nagyon rendesek voltak megint.
Ugyan az eredeti árkalkuláció a duplájára nőtt de mivel utána néztem az alkatrészeknek így reálisnak mondható :P Még mindig pont 1/10x mint a QV-nál.
Tehát új gyertya on. Hosszbordás szíj on:)
Rákérdeztem görgőket nem bántják ilyenkor, jójazémég:D
És elől a zárhídhoz csatlakozik két kereszttartó azt húzták meg legutóbb még keresem melyik alkatrész lehet.
Tényleg elhallgatott az eleje:)
Eljött az olajcsere időpontja, kellemest a hasznossal, ígéretet kaptam hogy az elölről jövő kattogást is megszüntetjük de cserébe hagyjam ott az autót.
Egy kicsit reszkettem mert mégis életében először egyedül hagyni a már 4 éves autót, elég meredeknek hangzik:D
De végül minden rendben ment megkapta az új olajat és ha jól vélem megszűnt a kattogás is:)
hosszú történelme van már ennek több éve kerestük az okát, különböző szakik nézegették... lett már sabilizátor rúd cserélve, lett futómű szétborítva, és végül egy lelazult váz elem.. érdekes, de egyben jó hogy csak hanyag olaszság a technika nem hibás:)
Fiat Szabó Érd: ajánlom, rendesen dolgoznak.
Van is egy új időpontom.. Mert ugye 4 év vagy 60k esetemben a 4 év miatt gyertya csere aktuális, plusz hosszbordás szíj csere.. emiatt új időpont kell mert nem "gondoltuk" végig hogy mi is a feladat :D
Visszaemlékezve amatőr hibát vétettem, és ezzel kockáztattam a vizsga sikerét és elcsesztem fél napot.
De végül is a sporkipu szóba sem került, ez ha úgy vesszük kész nyeremény:)
Tehát akkurátusan beállítottam a 2bar körüli nyomásokat, elől 2.3-2.4 hátul 2.2 köül
Erre reggel lett vagy 10 fok.. az autó bejelzett hogy helló lapos a jobb hátsó.. mondom remek, be is álltam vizsgára majd felfújják.. de ugye az autó okos, nem úgy van az nem hisszük el nem fújtad fel úgysem... :D
Modnom ne szivass már, elviszem egy körre nem reagál... ugyan úgy ott a rohadt sárga lámpa, pedig végre új gumma, minden megvan. Így nem tud vizsgázni...
Na jó akkor utolsó esély túlfújni, mert a sznezor nem reagál össze vissza értékekre, a hiba-szűrés miatt.. a túlfújás szükséges hogy észrevegye.. ezt meg is tettem...
De mivel így érzkeztem vissza a vizsga állomásra így meg a lengéscsillapítók nem voltak megfelelő százalékon, de ezt megokosítottuk:D:D:D
De ugye hozta megy tökéletes autóval az összes olaszautós jegyet.
Reszkető tulaj, hibakód, és magyarázkodás...
De megvan a vizsga:D:D:D
Eljött az idő a nyárigumi felhelyezésére, nyilván február 12-én rendelem meg és gumiztatom az autót:D Elég volt nem várok tovább:D:D:D
Felkerült, beállt a garázsba és várjuk a jóidőt, meg egy-egy szárazabb téli napon is előbújt.
Talán egy mátrai napon még a téligumit is átraktam, de kb. ennyi volt.
Nem tudom hogy indokoljam meg magamnak a jövőben a téligumi vásárlását ami drágább mint a nyári és legalbább viszont a felhasználási szokásaimat nézve szinte felesleges.
De a nyári megvan teljese az öröm:)
Trofeo szett R19 QV méret, 245 és 285 nem veszett el az autó játékossága hanem a sebesség limitek toldódtak ki:)
Hankook K137:)
Az év legnagyobb kérdése hogy felmegy-e a télikerék az új fékre és DE :)
OK alap esetben fel kellett volna hogy menjen, mert ugye láttam Veloce Giuliát már ilyen téli setuppal:)
Csak itt jön a jó öreg magyar tákolás:D Mert hogy én Tonale felnit vettem télire, az vót:D
Ami hugy 7,5J helyett csak 7J természetesen akkor ellenőriztem hogy nem ér bele semmibe stb.. összesen 7,5mm-el kerül !!mégg!! beljebb a külső síkja a keréknek.
Na pont ebből jött a kérdés hogy ok, de a nagy fék el fog-e férni:P:D:D:D
Ezér kicsit bátortalanul januárig meg sem próbáltam rárakni:D:D:D
Majd óvatosan feltettem az egyik elsőt, és elfordult.. a francba akkor fel lehet tenni:D
Akkor fel kell tenni:)))
Hókocsizás?:))) Állatkodás?:D:D:D Neem eszembe sem jutott:D
Iriány a Mátra:D
Eljött a fék elkopásának ideje.
Mint kiderült, az egyik első belső betét már a kopásjelzőig jutott. Ilyenkor nincs sok idő filozofálni: onnantól nagyjából 1000 km, és az ember már vason fékez.
Adott volt a lehetőség, hiszen a 330 mm-es komplett fékrendszer már ott pihent a polcon, ami egy ráadásul szinte új '23-as stelvio-ról származik, a betét a tárcsa, mind szinte kopás mentes.
Persze bennem motoszkált a „skót”: igazából a meglévő 305/292 mm-es szett még simán elbírt volna egy új betétgarnitúrát.
De végül megszületett a döntés: ha már ott van, akkor fel kell rakni.
Itt került képbe Shadin cartárs, aki már korábban végigjárta ezt az utat a saját autóján. A tapasztalat, a célszerszámok és a gyakorlati tudás mind adott volt – és ez ebben a történetben kulcskérdés.
Ráadásul volt bennem egy erős érzés:
hiába a professzionális háttér egy szervizben, ez nem egy napi rutinmunka. Az autó átprogramozása is szükséges, ez már nem javítás, hanem tuning, amihez idő, figyelem és egyfajta tiszteletteljes ráhangolódás kell. Ez nem futószalag munka.
Időpontot egyeztettünk, beszereztem a szükséges alapanyagokat (fékfolyadék, SGW bypass stb.), az időjárás-előrejelzés pedig… nos mondhatni, ideális volt:
4 °C, eső, fékcseréhez és teszteléshez tökéletes – természetesen nyárigumival.
Megérkezéskor az eső épp szünetelt, de a hazafelé útra már 1,5 °C-ot és hóesést ígértek. Klasszikus.
A gyerekkorban tanult bölcsességhez tartottam magam: réteges öltözködés.
Ebben az esetben ez nagyjából 5–6 réteg pulóvert, nadrágot és biciklis aláöltözőt jelentett – mert ami szervizben 3–4 óra, az otthon könnyen a duplája.
A munka végül meglepően gördülékenyen haladt.
Hideg volt, de tempósak voltunk. Minden patent, nyomatékkulcs kéznél, kávé, olajos kéz, gondolkodás minden lépésnél – ahogy kell. A fék hardveresen felkerült az autóra, korrekt módon, kompromisszumok nélkül.
Ezután jött a kódolás.
Ehhez szükség volt az SGW-hozzáférésre, valamint a megfelelő diagnosztikai szoftverekre – ezek nélkül ma már ilyen munkába nem is érdemes belekezdeni.
Természetesen nem maradt el egy kis dráma sem:
az egyik hátsó fék légtelenítésénél a számítógépes ellenőrzés nem akart határértékre beállni. Itt jött a klasszikus „magyar kreativitás”: mivel a hátsó nyereg valójában azonos, csak a tartóváz különbözik, ideiglenesen egy kombinált megoldással dolgoztunk tovább. És láss csodát – beállt az érték.
Utólag kiderült, hogy a hátsó részt igazából nem is lett volna muszáj bontani, de ez már a tanulópénz része. Abban maradtunk, hogy valószínűleg szennyeződés okozta az anomáliát, ennek felderítése pedig egy másik alkalom feladata.
A próbakör már szitáló hóban, nedves úton történt, ami külön pikantériát adott az egésznek. Bőven volt lehetőség az ABS és a menetstabilizátor működését is „megcsodálni”.
Ez az egész nem csak egy fékcsere volt.
Egy szükségszerű, mégis részben tuning jellegű esemény, ami biztosan örök emlék marad. Könnyed férfimunka – nem fagytunk meg, az autó elkészült, a fék pedig azóta is hibátlan.
Utóirat – különbség, realitás
A gyári 305/292 mm-es fékekkel sem volt gond, az autó teljesen jól megfogható volt.
Viszont hosszabb távon teljesítménynövelésben is gondolkodom – ésszel, a 2.0-ás motor tartalékait kihasználva, nem károsítva. Ebben a kontextusban a fék nem opcionális, hanem alapfeltétel.
Reálisan 300 LE fölé nem cél menni, így a gyárilag 280 LE-hez méretezett Veloce fékrendszer ehhez a teljesítményszinthez ideális. Később legfeljebb betét- vagy tárcsaoldalon jöhet finomhangolás.
Nagy lépés nekem, kis lépés az emberiségnek –
de most már 330 mm elöl, 320 mm hátul, Veloce fékekkel, 19”-os QV felnikkel áll a Alfa Romeo Giulia.
Valljuk be: kellett is alá.
Eljött a QV kerék további tesztelési időszaka.
Mielőtt véglegesíteném a döntést, hogy a gyári 17”-os kerékről átnyergelek QV méretre – ami valljuk be, nem kis lépés – szerettem volna saját tapasztalatot gyűjteni.
Kapóra jött egy hirdetés: egy cartárs kínált eladásra egy Pirelli P Zero Corsa szettet, még a kopásjelző előtt, de már kissé viseletes állapotban – gyakorlatilag gombokért.
A gumik nem sérültek, nem öregek, tehát nem konstans életveszély kategória.
Ugyanakkor azóta már tisztában vagyok vele, hogy a Corsa keverék más világ: nem úgy öregszik, mint egy klasszikus utcai gumi, ezért kellő óvatossággal kezeltem a témát.
Az viszont tény, hogy nem akar lejönni az autóról, még 13 literes fogyasztás mellett sem.
Összerakattam a szettet a Technico felnivel – és ha már nincs gond, hát csinálunk:
a 305 mm-es fék miatt nyomtávszélesítőt kellett alkalmazni az amúgy sem kicsi keréken.
Ennek alaposan utánanéztem.
Gyárilag a kerék egy kb. 14 mm-es központosító peremen ül fel, a csavarok elsősorban rögzítenek, nem pozícionálnak.
Fizikailag viszont, ha túl nagy nyomtávszélesítőt alkalmazunk, akkor a felnit levesszük a központosító furatról, és a terhelés áttevődik a csavarokra. Ez nyíróerőt, rázást, lazulást okozhat – hosszú távon nem kívánatos.
Ebben az esetben az 5 mm-es nyomtávszélesítő bizonyult optimumnak:
megmarad a központosítás,
a fék már nem ér bele a felnibe,
és hangsúlyozottan ideiglenes megoldásról van szó.
Megrendeltem az alumínium nyomtávszélesítőket és a megfelelő hosszabb csavarokat is.
Itt jön a másik fontos biztonsági szempont: mérnöki ökölszabály szerint a csavarkötés akkor korrekt, ha az eredeti menethossz rendelkezésre áll.
Nem „pár menet”, nem érzésre – hanem számolva, nyomatékra, anyagminőségre.
Ezért a csavarhossz kérdése kritikus.
Ha túl hosszú, belül kárt tehet – ezt már fiatalkoromban sikerült egyszer megtapasztalnom egy Alfa 155-ön, ahol egy rossz döntés ABS-gyűrű töréssel és kerékagy-cserével végződött. Az ember tanul.
A módszer egyszerű, de következetes volt:
1. megmértem, az eredeti felnin hány menet dolgozik,
2. összevetettem a másik felnivel és nyomtávszélesítővel,
3. így egyértelművé vált, hogy +5 mm csavarhossz kell.
Természetesen a webshop első körben rossz (M12-es) csavarokat küldött, ami egy hetet csúsztatott volna a projektben. MIvel a Giulia kerékcsavar M14 x 1,5
De az alfás közösség itt is hozta a formáját: kaptam kölcsön megfelelő csavarokat.
Végső ellenőrzésként terhelés nélkül betekertem a hosszabb csavart a kerékagyba, és megnéztem, terhelés nélkül még, akadály nélkül végigfordul-e – így biztos voltam benne, hogy belül semmit nem ér el.
Egy apró módosítás még hátra volt:
a nyomtávszélesítőn nem volt kialakítva az első féktárcsát rögzítő csavar furata. Ennek a csavarnak pozicionáló szerepe van, terhelést nem visz, így otthoni körülmények között, kézi fúróval pótoltam a furatot.
Végül felkerült a QV kerék, a méretpontos gumikon.
Izgalom volt bőven: hátul hidegben és induláskor könnyebben veszti el a tapadást, viszont elöl a tapadás, kanyar- és fékstabilitás kifejezetten jó.
És itt jött az igazi felismerés:
nem az történt, hogy a nagyobb kerékkel „elveszett a tűz” ha nincs konstans 500 lóerő, hanem pont az ellenkezője. Az autó egy kontrollált játszótérré vált – ahol az élmény nem csökken, hanem finomodik.
Ez a setup nem elvesz a Alfa Romeo Giulia karakteréből, hanem tovább emeli azt, ami eleve különlegessé teszi.
Olasz körút, családi felállásban – avagy Rimini idén is megnyert
Idén is rávett az asszony az olasz körútra.
Én mondtam, ne feszítsük túl az életünket… de olyan szépen kérte, hogy nem lehetett ellenkezni 😄
Meg hát, ahogy mondani szokták: könnyű Katit táncba vinni.
Meg is szerveztem az egészet. A szállással minden részletet leegyeztettem – az új világ vívmányainak hála olaszul, anyanyelvi biztonsággal. Elképesztő, mire képes ma a ChatGPT.
Természetesen mindent ellenőriztem: visszaolvastam, visszafordítottam, újra átnéztem – mégiscsak 7 ember nyaralásáról volt szó, félreértésnek itt nincs helye.
Végül Rimini ismét azt hozta, amit annyira szeretek benne:
igen, +500–600 km, de cserébe valóban olaszok lakta környék, ahová az olaszok is járnak nyaralni. Frekventált üdülőhely, mégis megvan az igazi olasz mentalitás – a jó és a rossz oldalával együtt 😄
Az idei trip több szempontból is összetett volt.
Sikerült „behúzni” Mutert is az utazásba, ami külön öröm, mert ők nem kifejezetten tengerparti emberek, és autós túrán sem jártak már ilyen messze jó ideje.
Ha pedig már volt egy plusz autó, feltettem a kérdést:
megúszhatom-e idén a tetőboxot? 😄
És igen – bejött. A Honda két fővel meglepően sok mindent elnyel.
Nyilván, mivel 70+ éves szülőkről van szó, a vezetési terhelést okosan kellett kiosztani. Itt már nem az a cél, hogy „letoljuk”, hanem hogy mindenki biztonságban és komfortosan érkezzen meg.
Előrelátásból beszereztem egy jégvédő ponyvát is. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján ez nem paranoia, hanem realitás.
Rimini környékét idén elkerülték a brutális jégesők és áradások, de a kérdés mindig ott van: mi van, ha… – akkor már késő okoskodni.
Bónusz mellékszál: az irigy hotelközönség, amikor csikket pöckölt az autóra…
a ponyvát égette, nem a fényezést 😄
A takarítónő pedig imádta ráborítani a vödör vizet – szóval a ponyva több fronton is dolgozott.
Érdekes tapasztalat volt, hogy az Alfa Romeo-nak Olaszországban presztízse van.
Ennek minden előnyével és hátrányával együtt.
Például: a hotelvezető nem rakott be a közös parkoló „zúzdájába”, hanem kaptam egy külön helyet. Ennek hálás voltam – a hátulütő az volt, hogy az összes felette lévő erkélyről lehulló tárgy potenciális célpontja lettem.
Itt megint csak igazolódott: a jégvédő ponyva nem overkill.
A helyszínen derült ki, hogy a helyi rendőrség imádja büntetni a ponyvázott autókat, ha nem látszik rendesen a rendszám. Így minden nap igazgattam rajta – hülyén nézett ki, de megspóroltam 500 eurót 😄
A tengerpart gyönyörű volt. A vihar végül jeget nem hozott, de azért megmutatta magát.
Az út maga nem volt eseménytelen, de pont annyi izgalmat hozott, amennyi még belefér egy „átlagos” utazásba.
Vegyük sorra:
A Hondát odafelé úgy megpakoltuk, hogy az Alpokon át 100 km/h fölé alig akart menni. Nem várt mellékhatás: az Alfa így 6,5 litert fogyasztott 😄
Az időzítés és a tervezés tökéletes volt: elkerültük a dugókat, okosan osztottuk be a sofőrterhelést, estére megérkeztünk Riminibe.
Abból láttam, hogy Muter már rendesen elfáradt, hogy megkért: az egyirányú utcában, centire kimért parkolóhelyre inkább én álljak be. Igazi olasz életérzés.
Ezután jött a felhőtlen nyaralás.
Hazafelé már nem volt választás kérdése az időpont: telibe kaptuk a dugószezont.
A Google viszont egy jó 400 km-en alsóbbrendű utakon vitt, ami külön élmény lett. Kaptunk vihart is, de az epicentrumot elkerültük – izgalmas volt, és nem álltunk órákig egy helyben.
Ausztriában a szülőket „letettük aludni”. A self check-in szállás önmagában megérne egy külön bejegyzést: hiába volt előre leegyeztetve minden, két órába telt, mire mindent megtaláltunk és ágyba kerültek.
És előttünk még ott volt 600 km hazáig a Wörthersee-től.
Végül gond nélkül megérkeztünk, a szülők biztonságban zárták a nyaralást.
Jellemző epilógus: a Honda hazafelé feldobott egy hibakódot…
de legyek igazságos: csak egy nem törölt szervizintervallum volt. Minden rendben.
Az Alfa viszont végig tette a dolgát.
Igazi családi és utazóautó, és közben egy kicsit zsebferrari is.
Nagyon szeretem a Alfa Romeo Giulia-t.
