Blog
...annál lényegesen jobb, mint volt. Nem véletlen, hogy március óta nem született egyetlen egy poszt sem, hisz a nálam töltött három év alatt amolyan "tojotává" forrta ki magát a 156-os. Még mielőtt vendettába kezdenek a valódi hithű Toyotások leszögezem, hogy nem véletlen az idézőjel. Csak amolyan "azéntojotám" lett a szarolasz. Jön, megy, dudál, világít, teszi a dolgát ahogy kell, de azért akadt egy pár apróság amitől egy igazi Corolla tulajdonos eret vágott volna, én viszont örömmel nyugtáztam: "ja csak ennyi"? Feltűnt például, hogy egyre kelletlenebbül dolgozik a hátsó ablaktörlőmotor, míg végül egy esős áprilisi estén úgy nem gondolta, hogy csigatempóval elvánszorog a 12 órás pozícióig, majd megáll teljesen függőlegesen. Onnan pedig se jobbra, se balra nem volt többet hajlandó kitérni.
Mivel egész jól megvagyok nélküle, így az EGR eltávolításhoz hasonlatosan ismét az autóiparban oly divatos irányzat, a súlycsökkentés áldozata lett az ehhez kapcsolódó alkatrészkupac. Kibontottam az egész miskulanciát a csomagtérajtóból, majd egy 35mm-es gumidugóval beragasztottam a helyén tátongó lyukat. Nem utolsó sorban sokkal jobban is tetszik így...
Aztán a pandémia közepén (igaz már egész régóta gyanús volt) feltűnt, hogy a McDrive-ban állva (a nagy #maradjotthon ideje alatt szinte semmi más opció nem állt rendelkezésre a szép kártya felhasználására, így be kell vallanom, hogy bizony áldoztunk néha ily módon - szigorúan este 21 óra után - az "egészséges életmód" oltárán) felmegy a vízhőfok egészen a 100-as jelig, anélkül, hogy a hűtőventillátor bekapcsolna. Másnap kiszereltem az ellenállást, s a fenti képen is látható nem túl bizalomgerjesztő látvány fogadott. Rendeltem egy újat, kicseréltem, s visszatért az 1-es fokozat - azóta klímázás közben sem ordít állandó jelleggel ki-be kapcsolgatva a 2-es fokozat.
Mivel ezeket leszámítva tényleg semmi nem jött elő a Toy...akarom mondani az Alfán, így rászántam magam egy az E39-en annó elvégzett low budget állagmegóvásra, immár tanulva az akkor elkövetett hibákból is. Leginkább a küszöbökön, és a motorháztetőn levő festékfolytonossági hiányoktól akartam megszabadulni, de elkapott a gépszíj, és festegettem még imitt-amott, amitől a végeredmény meg olyan lett, amilyen...
Első körben kaptak a rozsdás részek Brunox rozsdaátalakítót, majd cinkes rozsdagátló alapozót és jó vastagon alvázvédőt. Egy hét száradást követően erre fújtam a színt, és a lakkot. Sajnos a rücsi azon egyenetlenségeit, amiket a fekete szín jótékonyan elrejtett, azt a csillogó ezüst most kiemeli, de kellő távolságból és hunyorítva azért elfogadható. Ami viszont sokkal fontosabb, hogy van rajta anyag rendesen, s már nem a pőre lemez kapja a külső behatásokat.
A motorháztetőn kicsit fillerezni és csiszolgatni is kellett, hogy a körülményekhez képest sima legyen a fényezendő felület, ami a legvégén össze is lett polírozva, így a színeltérést leszámítva egész egységes lett a végeredmény. Szép ugyan nem lett, hisz ahhoz telibe kellett volna fényezni az egész motorháztetőt, de annál jobb, mint volt, s remélhetőleg rozsdásodni sem fog.
Mivel facelift-es modell (még ha csak másfeles is), színrefújtam az eddig fekete ködlámpakereteket, majd hogy jól megzavarjam a díszléctrollokat (az igazság persze az, hogy így sokkal jobban elrejti a felületi hibákat), az eddig színrefújt díszléceket feketére festettem, mint ahogy az a ráncfelvarrás előtti példányok esetében volt. Tartottam tőle, hogy vállalhatatlan lesz, ha az olasz designerek által megálmodott konzisztenciát megbontom, de a végeredmény meglepően jó lett.
Valahol itt kapott el a gépszíj, s ha már lúd, legyen kövér alapon lefújtam a tető első, mára teljesen lepattogzott, lakkhiányos részét is. A végeredmény annál lényegesen jobb, mint volt, de erre is igaz, ami a motorháztetőre - így részben javítva azért látszik az eltérés...
Végül előkerestem a még annak idején a Suzukira vett (hú te jó ég milyen régen volt az) kipufogóvéget. Anno túl nagy lett, de a Toyot...akarom mondani az Alfára pont passzol a 60-as vég. Kicsit kellett ugyan vágni a gyári végből, hogy kellően beüljön a lökhárító alá, de megérte, mert a végeredmény kimondottan tetszetős lett.
Ha így folytatja, akkor csak a jövő áprilisban esedékes műszaki előtt kellene a két hátsó lengéscsillapítót kicserélni - mielőtt még leszakad róluk a rugótányér - mert elég rozsdásak a kényes részen. Ettől függetlenül tudom, hogy előbb-utóbb kigyógyul a skizofréniából, s újra Alfaként fog viselkedni, kiharcolva a neki járó figyelmet...
A turbó elkezdett szórakozni, ha gázt adtam letiltott, de csak néha. Ki lett pucolva az egr szelep, illetve a futóművön kellett javítani mert nem volt túl stabil az autó.
Sajnos eljött az idő, hogy kiütött a rozsda a jo küszöbnél, ahol egyszer rosszul emelték meg. Most megjavították és újra lett fényezve az oldalával együtt, ahol ajtó rányitási sérülések is voltak.
Hátsó fékbetét és féktárcsa csere, valószínű befagyott a kézifék és ezért darálta le.
Kicsit közel volt az oszlop, így a küszöböt meg az oldalát lakatolni kellett (bal oldal), a kulcsot még ellőtte megoldották 12-ért a nyugatinál.
A fenékborítás cseréjekor átmozgattam a hátsó futómű elemeit. A kanyarstabilizátor pálcái erősen kopogtak, menet közben semmi hagjuk nem volt.
Lemförderek kerültek bele.
295 000km
Lakatoláshoz kibontva a belseje,lebontva kívül.Motort is ki kellett venni. Amíg lakatolják kb. 2 hónap,a motor is rendbe lesz rakva.Hosszú két hónap és rengeteg pénzbe lesz,de most a háromból ő a szívem csücske. Ezért megéri bármi lesz a vég összeg..Alig várom,hogy egyszer kész legyen;-)
Ma kicseréltem mindkét jelet egészen felfrissült a gép ☺️
Sok helyen lehetett olvasni, hogy a gyári teljesítményadat egy kicsit alul van lőve a valóshoz képest, ennek jártunk a végére az Autokorbelnél, amit a Totalcaros srácok le is forgattak. Csak most teszem fel a blogba, mert nem akartam lelőni a poént. :) A grafikon magáért beszél, tényleg erősebb egy kicsit. A mérésről azt kell tudni, hogy a fordulatszám nem OBD-n jön, csak kézzel van rászinkronizálva, úgyhogy nem biztos, hogy teljesen pontos, de kb. stimmel.
Minden problémamentesen zajlott, a kezelő srác profi, Göbi nagy szaktekintély, és természetesen mindenki szuperbarátságos. Mivel a pad nem volt szinkronos, ezért csak a hátsó kerekek forogtak, így ki kellett kapcsolni a kipörgésgátlót, amire ugye nincs gomb vagy menüpont. A padon kell járatni kb. 1 percig, addigra rájön, hogy mi a szitu, és kikapcsol minden elektronikát. Legközelebb amikor újra együtt forognak a kerekek, akkor pedig automatikusan visszakapcsol.
A nyomatékgörbén szépen látszik, hogy vissza van fogva a motor, ami egyébként elvileg hardver szinten egyezik a Veloce változattal, a szoftver módosításával 300 LE körülire lehet tornázni, amit elvileg a hajtáslánc is elbír, bár a Velocén gyárilag nagyobb fékek vannak. Mivel a módosítás az 5 év garancia félbeszakadását eredményezné, ezért egyelőre nem gondolkozom ilyen lépésen. Így sem megy rosszul. :)
Sok tervünk volt a nyárra, mind füstbe ment - hogy az a víruselterjesztő akárki kapja be!
Elsőként egy Dél-Tirol túra, 15 magassági ponttal. Köztük az Európában autóval elérhető legmagasabb pont, az Ötztaler Gletscherstraße - Tiefenbachtunnel, Südportal a maga 2.829 méterével.
Nos ebből nem lett semmi, mert Pünkösdre volt tervezve. Corona zárlat miatt törölve :-)
Másodikként a Francia-Alpok túra 24 magassági ponttal. Július első két hetére tervezve. Mivel a vírus miatt bizonytalan a szitu, ez is el lett halasztva :-(
Megyek iszom egy Coronita sört...
Megtörtént...
Szóval valamit csak kéne tenni, mert 2020 nem maradhat ki a "Nagy Túra" sorozatból.
Régi szállások lemondva, új tervek szőve.
Nagy Túra 2020 újra lett gondolva szeptemberre - ha akkor is helyzet lesz, Európa monnyonle!
Szóval terv kész, szállások lefoglalva. 2.100 km, 30 magassági pont betervezve:
1169m Packsattel - Hágó -
1219m Toblacher Sattel (Sella di Dobbiaco) - Hágó -Bm
1259m Staatsgrenze Taufers i.M.
2149m Ofenpass - Hágó -Km
2358m - Centro - Tagliede - Costaccia
2749m - Carosello 3000 - Livigno
2402m - Mortolina Seilbahn
2315m Forcola di Livigno - Hágó -Km
2330m Berninapass - Hágó -Km
2208m Passo d’Eira - Hágó -Bm
2291m Passo di Foscagno - Hágó -Km
3012m - Bormio 3000 - felvonó
2501m Umbrailpass - Hágó -Fm
2758m Stilfser Joch - Hágó -Bm
287m Passo S. Giovanni - Hágó -Bm
1255m Passo Bordala - Hágó -Bm
1610m Passo Coe - Hágó -Fm
1782m Valbona-Pass - Hágó -
1496m Bocchetta degli Alpini - Hágó -Bm
1341m Sommo-Pass - Hágó -Bm
1083m Valico della Fricca - Hágó -Bm
1290m Passo del Cost - Hágó -Fkm
1402m Passo Vezzena - Hágó -Bn
1261m Kaiserjägerstraße - Hágó -
730m Passo Cimirolo - Hágó -Bm
1650m Monde Bondone - Hágó -Fm
584m Passo San Udalrico - Hágó -Bm
287m Passo S. Giovanni - Hágó -Bm
1159m Pian delle Fugazze, Passo - Hágó -Bm
Már csak a szabad útban reménykedünk...