Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Miután jól elterveztük, hogy meglátogatjuk a svájciak egyik találkozóját vegyes érzelmek kavarogtak bennem. Szerettem volna Alfonzzal menni, de kicsit féltem is. Bár amióta nálam van a motorral nem voltak gondok, leszámítva a görgőket, mégis volt bennem egy kicsi félsz, hogy valami baja lesz az úton. 13 éves, emiatt talán jogos volt a para.
Aztán szerdán, két nappal indulás előtt már nem bírtam magammal, annyira vártam az indulást. Kapott előtte friss olajat, átnézték a futóművet, motort, szóval felbátorodtam. Pénteken reggel már indulásnál kicsit finomabban járt a motor, mint szokott. Felkaptam Zsoltit és húzás a MOL kútra találkozni a többiekkel, 9-kor pedig indulás.
Az első megálló Hegyeshalomnál volt, pénzváltás, ürítés és mehetünk tovább. Egészen Kufsteinig nem történt semmi említésre méltó, Alfonz csak ment ment, falta a kilométereket, közben 8.2 litert fogyasztott. Már itt éreztem, hogy nem lesz semmi gond.
Az addig unalmas út Kufsteintől aztán nagyon izgalmassá vált. Nem Alfonz miatt, hanem az Alpok miatt. Ahogy áthaladtunk a többezer méter magas hegyek között, az fantasztikus élmény volt. Alagútba be, alagútból ki, aztán egyszercsak ott álltunk egy kis faluban, ahol az úton kívül minden havas volt. Hülyék lettünk volna nem megállni. Szóval leraktuk az autókat és pólóban/pulcsiban elkezdtünk hógolyózni :)
Az I-re a pontot azt ezt követő mintegy 30-40 km tette fel. Szűk hegyi szerpentineket autóztunk, szerencsére nagyon jó tempóban, ilyen vezetési élmény egy olyan sínautóval, mint a QV...erre vágytam nagyon nagyon régóta. Zsoltit meg lehet kérdezni, úgy vigyorogtam végig, mint aki eltekert pár spanglit.
Átértünk Lichtensteinbe, ahol is azon agyaltam, hogy hol vannak azok a bizonyos cégek, amikre bejegyzeve rohangálnak itthon és Európa más országaiban a jobbnál jobb autók. Végülis arra jutottunk, hogy valszeg nincs is annyi cím, mint amennyi cég :)
Este 9-re megérkeztünk Zürichbe, szállást elfoglaltuk, estére már csak annyi program jutott, hogy fejenként 5000-ért együnk egy szenyát az egyetlen nyitva lévő kajáldában, egy Subwayben.
Másnap Zürich orrban szájba, szép város, ritka, csaszi autókkal és bűnronda csajokkal.
Másnap pedig Alfa tali, amiről a summázat már olvasható, majd Schaffhausen a vízeséssel.
Hazafelé pedig már semmi komoly, autópálya végig, ingermentesen, 4 red bullal abszolválva.
2100 kilométert mentünk a 4 nap alatt, 20 órát vezettem és Alfonz mindezt szó nélkül, sőt élvezettel teljesítette. Büszke vagyok a kicsikocsira, hogy 13 évesen ezt végig tudta csinálni. És a találkozón is nagyon sokan megnézték, tehát nem vallottunk szégyent. Ez volt az első ilyen hosszú túrám, szóval élettapasztalat volt ez a pár nap.

2009.05.02.( szombat):...Na, az úúúgy volt...erőst hiányoltuk már egymás társaságát, igy felmerült az igény, h találkoznunk kell, de most máá' aztán izibe.
Így esett, h 2009. május 2-án szombaton beizzitottuk a két grill sütőt, kicuccoltuk az udvarra a kerti asztalokat székekkel, kifosztottuk a tecsó italkészletét és vártuk a barátokat. Szépen pirosodtak a husikák a rácson és szépen gyülekeztünk is, a ház előtt meg az alfácskák.:)) Dumcsi, falatozás, dumcsi, ivás és falatozás és dumcsi...ránk esteledett. Mit tegyen egy szívében igaz hitű, lelkében erősen alfavírussal fertőzött alfás?...hát neki álltunk kirakni a 200 db mécseskékből az alfa emblémát. Döntsétek el a képek alapján, h sikerült-e? A MÁSnap egy másnap, szóra se érdemes, de olyan hétvégénk volt, ami után már simán mennek az uncsi hétköznapok.

2009.április 02.(csütörtök): Cserére szorult bébiben a termosztát. Már egy ideje figyelgettem és nem nagyon tetszett, amit láttam. Ugyanis felment a hőmérséklet 90 fokra (ahogy azt kell is neki), de nem sok idő múlva vissza is esett 70 és 80 fok közé, majd szépen ott is maradt. Az új termosztát szépen teszi a dolgát, ismét oda van varrva a mutató a 90 fokra.:)) Na, ezt már szeressük...:))))

Nagyon vártam ezt a napot, mivel az első Alfa találkozóm, és nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen lesz.Napom több szempontból is jól indult, a Húgi névnapja ( Andrea ), és természetesen a napsugaras nyárias idő ami mellém állt, és szebbé tette ezt a csodálatos, élményben gazdag Alfa találkozott.A szervezés, és ez alatt a bejutásra gondolok, amin még a szervezőknek lehetne mit finomítani.A programokat is kevésnek találtam, ebbe bele értve az autós, és színpadi produkciókat is. De mindent össze véve, tényleg igazán jól éreztem magam.

Átnézettem a gépet, természetesen hibák garmadát találta, szép lassan orvosolva lesz mind. Kellenek féktárcsák+betétek, hosszbordás szett, fékolaj, szervo-olaj. Egyik motortartó bakom úgy tűnik elnyíródott, zörög a kipufogóm, és jó eséllyel a főtengely szimmering is megadta magát. Még nem tudni mibe fog fájni, de nem lesz olcsó, az tutti.

Ma eljutottam végre a szerelőmhöz, kicserélte az olajat, felkerült az alsó toronymerevítő, és megjavított pár apróságot.
Olajból Selenia 20K for AR került bele.

Ma megvolt a vez.mod cserém. A szétszedésnél kiderült hogy a szelepfedél tömítés meg két szimmering is a végét járja úgyhogy azokat is lecseréltük újra. Van most új szíj új vez.mod, meg új olaj is....Következő lépés a gyertyák lesznek

2008. októberében tulajdonosa lettem életem első Alfájának! Nem volt szerelem első látásra, lassan édesedtünk össze. Hogy történt? Többen jártunk egy kocsival dolgozni, elméletileg váltott lovakkal. Mi történik, ha egy Alfa-rajongó is tagja az autós társaságnak?

Leginkább az, hogy minden nap az Alfával járunk dolgozni, csakhogy az Alfa-rajongó vezethesse a kicsikét. És mintegy mellékhatásként még valami történik: az Alfa-rajongás észrevehetetlenül és megállíthatatlanul tovaterjed az autóban, napi 50 km-en, heti öt napban, évenként kb. 37 hétben.

Aztán egy szép napon – szülinapi ajándékképpen - a volán mögé ülhettem. Az adrenalin felszökött az agyamban, annyira izgultam. Az érzést lehetetlenség leírni, amikor a lovak felnyerítenek és tied a világ. Pillanatok alatt képes lágyan duruzsoló úri kisasszonyból vadmacskává változni.

És azt hiszem ez az élmény meghatározta további életemet. Viccnek hallatszott, de komolyan mondtam a kollégámnak, mikor visszaültem az anyósülésre: ha ezt az autót eladod, én leszek a vevője!

Az a nap is elkövetkezett. Nem azonnal, több mint két év múlva. Azóta minden vezetéssel töltött pillanat élvezet. Kicsit féltem édesapámnak elmondani a „beszerzésemet”. Legnagyobb örömömre így kommentálta: „persze nélküle is lehet élni, de minek”.

Egy apró szösszenet,az akkumulátor ill. a hi-fi függvényében....Eddig fel sem tűnt,hiszen szinte csak a párom használja az Alfát.....a fejegység nem kapcsol ki indítózáskor....eddig minden esetben kikapcsolt,illetve elhallgatott....amióta bekerült az Optima,azóta nem...többször is kipróbáltam.....;-D

Ma haladtunk megint egy lépést előre bár nem túl jó hírekkel, mert a gépműhely a tömbbel csak szerdán lesz kész úgyhogy szerda csütörtök marad a motor összefűzés. De legalább haladunk...