Blog
Szokásos statisztika:
A Pirelli P Zero Rosso nyárigumik idén 13.261 kilométert futottak, kivéve az egyiket, amelyet cserélni kellett AlfaCity után, ő csak 8.128-at.
A két teljes szezont megért gumik eddig összesen 25.227 kilométert futottak. Egy közülük sajnos kuka, belül a kopásjelzőig kopott... így a három legjobb állapotú megmarad, és egy újat venni kell majd tavasszal.
A Good Year Performance 2 típusú téli gumijaimnak már a 4. szezonjuk következik, viszont nincs még bennük túl sok: eddig összesen 14.056 kilométert futottak.
A nyári felnik mindegyikén peremjavítás lesz, ezt is a Budagumi intézi. Köszi, Balázs!
A kipufogó utolsó harmada megadta magát, így szükség volt egy cserére.. csövecske két dobbal.
Ezen kívül a fékbetétek is csereérettek lettek hátul, így kapott egy új szetett a kicsike :-)
A kocsi elkészült, bakokról lekerült, áramtalanító kapcsoló ON helyzetbe, kulcs a helyére és elfordít....
....több mint 3 azaz három hónapi állás után talán ha ötször körbefordult a főtengely és jár a motor!
Km óra állása: 137.090
Pár percnyi alapjáratozás és több mint 4 hónapnyi egy helyben álldogálás után kigurultunk a garázsból, és kocsikáztunk vagy 20 km-t. Minden működik, a féket még egyszer légteleníteni kell, a fékpofáknak össze kell kopni, de a HANG amit 5ezer felett ad a motor, az csodás.
Megérte a rengeteg idő, amit eddig rááldoztam. :-)
Kép az nincs, mert elhagyta magát az akku a fényképezőben-
...a hiányzó alkatrész. Szóval hála minden Alfák alkatrész kereskedőjének megérkezett a jobb hátsó ABS jeladó.
Amilyen gyorsan csak tudtam beraktam. Kész az autó :-))))
Megvan az új akku. Két év garancia van rá, remélem többet fog kibírni.
Beszereltem, ha pár mm-el szélesebb nem fért volna be. Így elég volt egy kicsit a felfogató furaton reszelni és belement a csavar a helyére.
Még mindig nem indítottam be, majd ha nem lesz bakon...
November 27-óta nem forgott a motor. :-((
Már hónapok óta itt áll a tetőhöz szükséges impregnálószer, amit még decemberben kaptam KGBMAN Cartárstól, ma elérkezettnek éreztem a napot...
Fél órás porszívózás tisztogatás után, "lemaszkoltam" a tető szélét, hogy ne menjen máshová a cucc. 10m2-re írja elegendőnek a doboz, de háromszor is befújtam, elhasználtam vagy kétharmadát. Mind a három alkalommal a vászon beszívta mint a szivacs a cuccot. Lehet, hogy holnap befújom még egyszer.
Aztán megjelent a garázsban az első légy, ha már a spré a kezemben volt gyorsan leimpregnáltam azt is. Eredmény az utolsó képen. :-))
Először visszatettem a bal hátsó kereket, elvileg kész. Közben sikerült eltörnöm az "akciós" készlet hosszabbító szárát, nem bírta a 100Nm-t.
Nekiálltam a motortér kapcsolónak, mert állandóan jelzett. Nem egyszerű hozzáférni, ki kell szedni a lámpát. Kicsit megjárattam a mikrokapcsolót, talán jó lesz. Minden esetre derék ablakmosó tartályt szereltek a Pókba! 5 liter biztos megvan. :-)
Kiszedtem az eredeti szőnyeget és a német mentőcsomagot. Előbbi megy a kukába, a második relikvia lesz.
Megpróbáltam feltölteni az akkut, de reménytelen a helyzet. Egyértelműen cellazárlatos. Új kell.
Végül összeállítottam az úti csomagot:
- elakadásjelző, ami szintén eredeti Alfás darab 98-ból, a tokon az egyes országok segélyhívő számával (egy részük már nem jó)
- szerszámok, csavarok, drót, miegymás
- izzók
- magyar segélydoboz
- kettő sárga mellény (az osztrákoknál meg olaszban kell - ha jól tudom)
Mindennek találtam egy stílusos piros táskát :-)
Szomorúan tapasztaltam a hidegebb napok beálltával, hogy az ülésfűtés feladta a harcot.. rövid gondolkodás után felhívtam a szakszervizt és kértem időpontot a javításra. Az első fékbetétek cseréje is aktuálissá vált, sőt, a téli gumik cseréjekor a srácok felhívták a figyelmemet arra, hogy a tárcsák is nagyon kopottak, cserére szorulnak. Így egy gyári fékbetét párral és egy Ate féktárcsa párral érkeztem reggel 8-kor a szervizbe. 11-kor engedtek el, de sajnos vissza kell mennem, mert kiderült, hogy az ülésfűtés alsó fűtőszála zárlatos (és nem repedt!). Megrendelték, amint meglesz, hívnak. A fényszóró magasságokat is átnézettem, mert kicsit felfelé világítottak. A szervizdíj nem volt eget verő (féktárcsa + fékbetét csere, ülés szétszedés, fényszórók magasságállítása = 12.800 Ft), de az új fűtőszál sajnos nem lesz olcsó mulatság.
Ma kalandos 400 km várt ránk. A határ előtt a benzinkúton tankolás közben hatalmas zápor kapott el minket. Vissza sem tudtunk szállni, várni kellett.
Naudersnél most a völgyben mentünk. A második képen a hegyoldalban van az a híd, ahol tavaly fényképezkedtünk.
Majd megmásztuk a Flüelapass-t a maga 2.383 méterével. Az idő nem volt túl jó, úgyhogy tovább mentünk.Svácban egy angol oldtimer konvoj jött szembe, egyik résztvevő kissé el is vétette a benzinkúton a bejáratot. Mi itt álltunk meg egy kis pihenőre.
A következő pihenő a Solisbrücke-nél volt, teljesen véletlenül álltunk meg megenni a szendvicseinket.
Majd a Via Mala következett. Csodás hely, kár hogy az időjárás itt sem volt kedves hozzánk, mint ahogy a St. Bernardino (2.066 m) hágón sem volt.
Az utolsó 96 km-es szakaszra a navigáció 3,5 órát jósolt. Nem lett igaza! Négy kellett. Ilyen hegyi szakaszt még sose láttam. Az út a hegyoldalba bevésve, terasz helyen híd hosszában, millió kanyar. Emlékezetes volt, mint ahogy az utolsó 10 km is a szálláshoz. Mint később kiderült 736 méter a szintkülönbség, 51 szerpentin és még legalább ennyi be nem látható kanyarral.
A szállás külön élménnyel szolgált. Mielőtt lementünk vacsorázni megkerestük az oldalukon az étlapot. Mivel olasz volt lefordítottuk a google-val. Természetesen teljesen érthetetlen lett, az sem derült ki, hogy milyen állatból készült az adott étel. Na mindegy, lementünk kajálni. Felvettünk két étlapot, de hoztak másik kettőt. Mivel magyar vendégek voltunk, ezért magyar nyelvűt, amit szintén google-val fordítottak nekünk. Jót nevettünk, majd rendeltünk találomra, azaz mégse, mert a sonka/sárgadinnye variációt felismertük az olasz nevéről is.
Ködöd, esős reggelre ébredtünk, de bízva az időjárásban elindultunk.
Hohenschwangau kastélyához érkezve az eső még mindig esik. A terepet felderítve a minél előbbi belépés mellett döntünk, talán közben az eső is eláll. 11:30-ra német idegenvezetéssel kaptunk jegyet. A kastély csodaszép, itt nőtt fel a kis királyfi, aki a másik kastélyt építtette. Bár tilos volt fényképezni, mégis sikerült elég sok képet készíteni, hogy a hangulatot fel lehessen idézni. A látogatás közben az eső is eláll, így gyalog az erdőn keresztül mehetünk vissza a kiindulási ponthoz. Ez után egy laza ebéd következett az egyik véletlenszerűen kiválasztott étteremben, majd megvettük az Adrinak a plüssbaglyot.
Neuschwanstein megtekintése helyett (jegyet a tömeg miatt úgysem kaptunk volna) megnéztük inkább a felette lévő Mária hidat. Busszal mentünk fel. A kilátást szavakkal nem lehet kifejezni, de a tömeget sem. Komolyan elgondolkodtam, hogy vajon ekkora súlyra gondolt-e a híd tervezője. A hídtól gyalog jöttünk le a kastélyig, ott kicsit körülnéztünk, majd a kiindulási pontig.
Miután kisétáltuk magunkat a kabriózás mellett döntöttünk, újra körbe mentük a tavat. Tegnap már a hajóról kinéztünk egy kis büfét a parton, most ki is próbáltuk. Kellemesen töltött nap után indultunk vissza a szállásra Ausztriába.
