Blog >> giulia
Idén Érdre vittem az autót éves szervizre, a Fiat Szabóhoz. A szervizvezető előtt le a kalappal, mire jöttem el, tényleg azt éreztem, hogy a legapróbb problémám is érdekli, semmi nem marad megoldatlan. Valahogy időben is úgy sakkozta, hogy a napom ne kuszálódjon nagyon össze. Köszönöm ezúton is.
A kétéves szerviz egy fékfolyadék cserét is tartalmazott, erről nem is tudtam előzőleg. Pedig biztosan benne van a karbantartási tervben.. csak épp nem olvastam el :-)
Az autót úgy vittem oda, hogy meg voltam győződve róla, hogy haldoklik az akksim. Pár napos állások után teledobta hibakóddal az ECU-t. Légzsák, ABS, stop-start hibák. Ezen kívül a vizet is lecsipegette a minimum jelzés alá, amin nem aggódtam mert mind ezt csinálja, de jeleztem ott. Plusz én még hallok egy zizegő hangot (fene a fülemet, tudom..) ezt is megemlítettem.
Az olajcsere, szűrők cseréje és fékfolyadék cserén túl az autót elvitték próbakörre a zizegő hang miatt, szintre töltötték a hűtővizet, rámértek az akksira és külön computeres emberrel ellenőrizték a hibakódokat. Amikről kiderült, hogy a sofőroldali övcsat szenzor okozza. Ezt garanciában ki is cserélik nekem.
Így aztán valamikor erre kell vennem az irányt újra, de örülök annak, hogy nem maradtam magamra a problémáimmal, még ha azok apróságok is.
Még júniusban pattant ki a fejemből, hogy kellene egyet autózni itt Tolnában, mert a dombság nagyon jó vonalvezetésű és szintkülönbséggel rendelkező utakat kiad. Pont, amire a Giulia Q teremtve lett. Kitaláltam egy útvonalat, amit előzőleg bejártam a Bravo-val, ugyanis az is fontos volt, hogy az útburkolat megfelelő minőségű legyen és a Q-val lehessen rajta rendes tempóban haladni.
Gondoltam, bedobom a Giulia Q-s ismerősöknek, hogy kinek lenne kedve egy ilyen önfeledt autózáshoz, de végül csak aranytl lett, aki tényleg el tudott jönni.
Vasárnap reggel 10 körül indultunk az 1. képen látható útvonalon Paksról. A bonyhádi MOL kútnál beszéltünk meg 15-20 perces pihenőt, addig én mentem elöl. Mondanom sem kell, de nem kellett 3 és fél óra az úthoz, még ezzel a megállóval együtt sem.
Gyönkig az út burkolata tökéletes és sok izgalmasabb szakasz is van benne. A Gyönk-Hőgyész szakasz már kicsit más tészta. A vonalvezetés kezd igazán izgalmas lenni, de a burkolat kb. a szakasz 50-60%-án nem túl jó. Viszont pont a kanyarokat és azok környékét csinálták meg első körben, szóval azokba bele lehet esni nagyobb tempóval és jól ki is lehet gyorsítani onnan.
Hőgyésztől Kurdig újra jobb az út, meg lehetett kicsit jobban ereszteni. Majd Kurdtól Lengyelig (vagy inkább a mekényesi elágazóig) következett a túra egyik legizgalmasabb szakasza. Nagyon kanyargós, erdős domboldalban vezető út, fákkal befedve, szinte végig árnyékban. Ráadásul fehér aszfalttal és természetesen szalagkorlát nélkül... Az autók folyton csúszkáltak alattunk már kisebb gázra is és egymást érték a jobbos-balos kanyarkombinációk. Ez meg is izzasztott minket kicsit.
Aztán tovább Kisvejke felé megint tökéletes útminőség következett, ahol meg lehetett ereszteni az autót, viszont Kisvejkétől Tevelig inkább csak túl kellett élni azt a pár km-t.
Ez után következett egy szintén kedvenc szakasz, a Tevel-Bonyhádvarasd-Bonyhád. Ez is egy gyors szakasz, tökéletes burkolattal, nagy szintkülönbségekkel és technikás kanyarokkal. Pont jó volt a pihenő előtt még megküldeni ezen a gépeket.
A MOL-on kicsit megpihentünk, ittunk egyet, mondani sem kell, de egyből álltak be mellénk más Alfák, akik észrevettek, ment a fényképezkedés. Átbeszéltük az út következő szakaszát, aztán Laci ment előre. A Mecseknádasdtól majdnem Pécsváradig tartó többsávos, hegyi kapaszkodós szakaszon nagyon meghajtottuk, folyamatosan kellett mindkét párhuzamosan haladó sávot használni az ívekhez.
A Pécsváradtól a véméndi M6 lehajtóig tartó szakasz szintén egy jó autózást biztosít, bár helyenként itt is elég szar a burkolat. Ennek ellenére Laci durva tempót diktált, úgyhogy nem vettem nagyon lazára. Ekkor volt, hogy picit leért az alja egy bukkanó után az autónak. Még azóta sem néztem alá, nem csattant olyan nagyot, valószínűleg csak valamelyik műanyag rész, de azért nem esett jól :)
Utána felhajtottunk az M6-ra, átrongyoltunk Magyarország leghosszabb közúti alagútjain, majd Bátaszéknél lejöttünk és következett a túra újabb gyöngyszeme, a Lajvérpuszta-Palatinca-Szálka-"Szálkai lehajtó az 56-osról" szakasz. Ez volt az utolsó aznap, amin rendesen megküldtük a gépeket. Ennek végén fordultunk vissza a Mausz kápolnához, ahol a képek is készültek.
Ez után még levezetésnek a pályán kerülve Szekszárdot, Szedresnél lejöttünk és még egyszer megtettük a tengelici utat Paksig. Ott felvettem barátnőmet és elgurultunk Faddra, a környék "olasz Mekkájába", a Progetto Manfredi étterembe. Egy kellemes ebéd után pedig mindenki hazaindult.
A túra kezete előtt egy jó 50 km-rel tankoltam, majd a pizzázás után tankoltam újra tele a gépet. Tehát a megtett 335 km első és utolsó 50 km-re elég light-os volt. Az átlagfogyasztás így is 15,26 L/100km-re jött ki a két tankolás között.
Délelőtt megtörtént az első olajcsere, ezzel a bejáratásnak hivatalosan is vége.
km.: 4611
A karbantartási tervben a levegőszűrő cseréje 45e km-nél esedékes. Lábjegyzetben persze ott van, hogyha poros helyen használom, akkor 15e, felelősség elhárítva. Úgy gondoltam, egy légszűrő cserét megérdemel, minden autómban legkésőbb húszezrenként cseréltem, a Giuliánál is így lesz. És végre a 146 TD után újra egy autó amiben normálisan cserélhető, hozzáférhető helyen van, nem kell feszegetni, nem akarnak beszakadni a csavarok, és a lökhárítót sem kell leszedni. Hát ilyen is van :-)
Kiporszívóztam a légszűrőházat, kapott új gyári szűrőt, és egyúttal a motortér is kapott egy kis porszívózást, törölgetést.
Nem jellemző, hogy nagyon komolyan használnám a csomagteret, de változás van a levegőben, úgyhogy vettem egy gyári csomagtértálcát az Alfa Depóból. Kép alapján valami strapabíróbb anyagra tippeltem, de ez csak valami habosított cucc - nem tudom, hogy mennyire lesz tartós, mindenesetre a méret szépen passzol, és a felirat is a gyári kalligráfiával készült. :)
Hóra már nem készülök idén, úgyhogy eltettük a téli kerekeket. Elég keveset mennek, még tréninges gyilkolászással együtt is sokáig jók lesznek még, inkább vigyázok rájuk. A nyári hadd menjen minél többet, azt szeretném hamarabb cserélni, túl szélsőséges gumi ez a Goodyear, a vizes aszfalt képes lehűteni és elmegy a tapadása.
Megnéztem egy videót, hogy a profik hogy mennek az M-Ringen. Aztán elkezdett érdekelni, hogy vajon milyen köridőt futhattam? És rájöttem, hogy nagyjából van esélyem megtudni, hisz Halesz videózott, a videók fájlnevei pedig time stampek, másodperc pontosan. Nekem ez a pontosság elég is. Két videón vagyok rajta, az autó ugyanabba a pozícióba 12:35:16-os időponttal, majd 12:36:27-tel érkezik. Két kör ideje volt ez, vagyis 36s alatti köröket mentem. Az egyikben volt egy elsokallás, a gyepről mentettem vissza, a másik viszont egész jó volt érzésre is, ez 35 közeli kör lehetett. A gumi kevés volt ezt éreztem, a téli ide nem való. Érdekes azért, hogy egy ilyen gyorsnak tűnő tempó még 3-5 másodpercre van a valódi versenyzőktől. Tíz százalékot javulni kell, nincs mese! :-)
Quash cartárs blogja alapján én is megrendeltem a Stuff4cars oldaláról a Stop/Start deaktivátort. Fura egy humora a 21.sz-nak, hogy elektronikát építenek az autóba a motor leállítgatárása, amit ellen-elektronika segítségével pont olyanra lehet "csinálni", mintha semmilyen elektronika nem lenne benne. Ugye? :-)
A S/S funkció borzasztóan zavar, plusz feledékeny vagyok, nem mindig jut eszembe megnyomni a gombot indításkor. A kis kütyü végülis egy helyettem gombot nyomó elektronika, csak ő nem felejti el. Nem látja semmilyen ecu, nincs can buson, semmibe nem avatkozik bele, csak egy gombnyomást szimulál indításkor. Ez a tökéletes megoldás, köszi lengyel srácok, akik kitaláltátok!
Ha már rendeltem, egy SGW bridge-t is rendeltem, mert szeretnék márkaszerviztől függetlenül hozzáférni az autó komponenseihez. Még nem kell, de majd eljön az ideje..
A Giuliával úgy éreztem, hogy el kell jönnöm a Halesz által meghirdetett közepes sebességű tréningre. A műgyantás tréninget korábban a 159-cel kipróbáltam, nem is kérdés, hogy mennyire hasznos egy ilyen alkalom, amikor profi instruktorokkal, veszély nélkül kipróbálhatók a határhelyzetek.
Ha már adott volt a lehetőség, ki is használtam, és minden szituációban megpróbáltam "elmenni a falig", amire buzdították is a résztvevőket. Nagyon megérte, még egy félig megölt gumi árán is. Nem sajnáltam se gumit, se bóját, akartam tudni, hogy mit tudunk együtt a Giuliával.
A tréning remekül volt felépítve, nagyon sokat adott. Egy kettes memórián eltárolt normális üléspozíciót pl. XD
Elsőre a pályabejáráskor ez a hangvilla gyakorlat rendesen félelmetesnek tűnt, nagyon szűk helyen kellett viszonylag gyorsan sávot váltani. Ahogy szoktuk a dolgot, úgy nehezedtek a feladatok, és lényegében mindenki meg is tudta oldani őket, szóval nagyon jól az átlag sofőr tudásának a határa körül feszegettük a dolgokat. Néha repült a bólya, néha nem, tényleg lehetett ízlelgetni, hogy meddig lehet elmenni. Külön tanulság a kívülről/sofőr szemszögből látvány közti különbség. Bent sokkal drámaibbnak tűnik az egész, mint ahogy az kívülről látszik.
A mi csapatunkban volt 4C, Giulietta QV, 166, GIulia Q4/Super és Stelvio is. Mindegyik volt olyan erős és jó, hogy kb. a gumin és a sofőrön múlt a legtöbb. És szerintem mire oda kerültünk, hogy körözzünk párat a versenypályán, kb. egy szintre is hozták a feladatokkal a csapatot, élmény volt nézni a többieket, látszott, hogy ami a gumiból kifér, azt mindenki próbálta elkérni az autójától. Néha kicsit többet is.
Fel is hangzott többször a rádióban, hogy "tiszteljük meg azt a téli gumit!". Nos ez nekem sem sikerült, lényegében vagy az eleje, vagy a hátulja állandóan úszott az autónak, de hát gyerekek ez a Giulia elképesztően jó... A "virágágyást" érintőlegesen meglátogattuk többen is :-) Valódi kicsúszás asszem nem történt.
A végén a pályán körözést nagyon élveztem. Sajnos egy kört elvett az autóm színe, mert épp feketének látta az instruktor és összekevert a valóban fekete Q4-gyel, úgyhogy egyel hamarabb levezényelt a pályáról. Mindegy, legalább valami maradt az első gumikból. Kegyetlenül dolgozott az eleje az autónak. Külön élmény volt, hogy a harmadik körben már kicsit tanulva a pályát , az elnyújtott kanyarba úgy tudtam 100 fölötti tempóról beérkezni, hogy fékre dobta a farát, és gázra befeküdt a kanyarba, pont rázókőtől rázókőig befért. Annyira jól összejött, hú de élveztem. :-)
Mindezek ellenére ez az autó egyébként nem erre való, ahhoz puha, szóval csúcs köridőt biztos nem menne, és a gumi az kegyetlenül kevés volt. A kontroll és az élmény viszont tökéletes, nekem ez az autó továbbra is a "megérkeztem" élmény. Legközelebb megpróbálok végre nem évszaknak, hanem tréningnek megfelelő gumival érkezni, ez eddig egyik tréningen sem jött össze :-)
A lenti fotók és a videó a hivatalos profi fotók és Halesz videója, én hasonlót sem tudnék :-)
Eddig halogattam, és néztem a full ferdén felgányolt rendszámkeretet. Zavart, de valahogy nem akaródzott nekiállni. Most viszont a tavasz első fuvallata szerelésre hívott :-)
Télen vettem ragasztót is, iparit, úgyhogy minden adott volt. A legtöbb időt a rendszám formára hajlogatása igényelte. Mikor nagyjából megvolt, takarítás, zsírtalanítás után jöhetett a kétoldalas ragacs. Paff fel a helyére, szemből egyenes. Oldalról meg nem. És fotón sem XD Ez ilyen, egyszerűen így bírtam odahajlogatni.
A tartósságot majd látjuk, szerintem ezerszer jobb mint volt..
