Blog >> giulia
Az egyik kulcsomhoz még viszonylag korán beszereztem egy gyári, piros kulcs hátlapot. Nagyon jól néz ki a színes kulcs és a fekete-piros belsővel jól is harmonizál.
Kaptam viszont egy zöldet (Montreal verde) is ajándékba, amit feltettem a pótkulcsra. Meg akkor már rátettem arra is azt a szép kulcstartót, amit szintén kaptam nemrég. Ez bármennyire is tetszik, fémből van, így a "használós" kulcsra nem merném rátenni, mert összekarcolná, koptatná a környezetét, de a pótkulcson jó helye van.
A sokküllős ékszer felnik a téli gumikkal immár az autón, a nyári gumikon már nagyon keresztbe közlekedett, nagyobb tempón is hajlamos volt erre-arra megindulni. Őszintén..én élveztem de nyilván a fékútnak nem tesz jót. Jobb a békesség :-)
Múlt héten sok egyéb tennivalóval összeszervezve elvittem az autót Budaörsre az első kötelező szervizre. Délre volt időpontom, valamivel hamarabb érkeztem. Az autót valóban kb délben bevitték a köztes olajcserekor már megismert üvegkalitkába. Olajcsere, szűrők cseréje és pollenszűrő csere történt, plusz szoftverfrissítés a kanyarkövető lámpán és a központi média egységen. Kérdezték, hogy milyen olajat kérek, hát fene tudja. Kifizettem most a Selénia felárát. Motult vajon lehet ilyen helyen kérni? :-)
Közben most is akadt beszélgetőtársam, Emil gurult arra a 2.4-gyel. Rég találkoztunk, jó volt kicsit beszélgetni. Végignéztük a sok szép gazdára váró Alfát, megtapogattuk a Tonale-t, kielemeztük a bőrök minőségét, és szívtuk magunkba az Alfa Romeok hangulatát :-)
Pár évvel ezelőtt Münchenből Verona felé autózva a tiroli részen egy hosszú 100-as korlátozásba futottam, amit betartva feltűnt, hogy nagyon keveset fogyaszt az autó: nullázás után 5-össel kezdődő számokat mutatott. Azóta tervezgettem, hogy egyszer megpróbálok lassan menni, és megmérni a fogyasztást, de az alkalom sehogy sem akart eljönni. Ebből az autóból egyszerűen árad az élni akarás, eszem ágában sincs vele hosszasan tötymörögni semmilyen körülmények között, mert nem erre született.
Sajnos úgy tűnik, hogy a hatósági áras intézkedések következtében beköszöntött az üzemanyaghiány, napról napra hallani sztorikat, hogy kinek hogy nem sikerült tankolnia, így arra gondoltam, hogy morálisan helyénvaló lenne egy kicsit takarékoskodni, ami tök jó apropó a fenti kísérlet elvégzéséhez. Végre jóvá teszem azt a sok száguldozást! :)
A körülményekről: Budapest-Debrecen az M3-ason oda-vissza, volt némi város is, de szerencsére dugó nélkül. Egyedül voltam minimális csomaggal, klíma végig ment, DNA kapcsoló N állásban, a pályán tempomat 100 km/h-ra állítva. A forgalom nem volt nagy, de azért így is kellett előzgetni, ilyenkor ha a körülmények megkívánták, akkor 120-130-ra gyorsítottam, mert nem akartam feltartani a többieket. Hőmérséklet odafelé 35, másnap visszafelé 32 °C körül, ez tapasztalatom szerint jót tesz a fogyasztásnak, mert ilyenkor ritkább a levegő. Nafta sima 95-ös a MOL-tól, induláskor és érkezéskor ugyanannál a kútfőnél első kattanásig tankolva.
Eredmény: 477,7 km távon 25,44 liter fogyott, ami 5,33 liter/100km fogyasztásnak felel meg. A táv Google Maps szerint 476 km, tehát elég pontosak a számok.
Szubjektív értékelés: a benzinesek között ez egy takarékos utazóautó lehetne, a gyakorlatban azért fogyaszt mégis sokat, mert nem ösztökél takarékoskodásra. Amikor nyomod neki, akkor pedig megy, és ha megy, akkor iszik is. Hogy ez most összességében jó vagy rossz, az már amolyan világnézeti kérdés, én mindenesetre nem szívesen közlekednék úgy vele, hogy annyit fogyasszon, mint ma.
Ja, és hogy elhangozzanak az életszerű számok is: pályán 130-140 körül közlekedve 7.5-8 litert iszik, nyomulós üzemmódban 9-10-et, városban pedig nagyon használatfüggő, nekem jellemzően 12-15 között.
Azóta Giulia kigurult az aszfaltra. Merthogy Giulia "nem akar a földön járni", szárnya meg nincs.. hát kivárta. Nagyjából, mert ugyan aszfaltra gurul ki, de kijutni még csak kerülővel, földúton lehet. Így járt, legalább újra szabad. Már ideje volt, épp kezdtem olyan fölöslegesnek érezni. Bele kellett már ülni és vezetni, hogy visszahelyeződjön a vigyor az arcomra.
Közben a nyári melegben megérett a gondolat, hogy megejtem amit húzok halasztok egy ideje. Az autóban gyári újautó illat, a bőrök olyan szép hibátlan száraz tapintású matt felületek. Valahogy nem bírtam rávenni magam, hogy bőrápolózzam. Mi van, ha nem lesz ilyen többet? Ha nem mattul fel így, foltos lesz, mittudomén. Pedig bőrt az ápoltam már eleget, Zen egy fél tehéncsorda külső borítását tartalmazta. Ez ahhoz képest laza melónak ígérkezett.
Ma végre nekiálltam, Autoglym tisztítóval áttöröltem, aztán jöhetett a balzsam. Amilyen száraz tapintású volt, olyan szomjas is, nyelte, itta a bőrápoló balzsamot. Alaposan beledolgoztam, mégiscsak így lesz tartósan szép, ha megkapja a bőrápolást. Ha már itt a lehetőség a legelejétől elkezdeni...
Tényleg sétagalopp a 159-hez képest. Annyira, hogy még maradt kedvem, energiám a "buffing"-nak nevezett folyamathoz, amikor egy tiszta, száraz mikroszálas törlővel még körkörösen átdörzsölök mindent.
Naná, most még fényesebb kicsit, de meg kéne mattulnia holnapra. Az illat már nem újautó illat, hanem a régi jó ismerős, a bőrápoló illata. Igazából nagyon szerettem ezt a 159-ben is.
Végre újra. Két év szünet után az Alfa Romeo Club Magyarország újra megrendezhette a kedvenc Alfás talinkat. A legutolsó, Hollókőn is egy csúcs rendezvény volt, most is hozták a szintet a szervezők. Szarvason a Liget Hotelben volt a rajt/cél helyszín és a szállás is. Volt olyan mázlink, hogy a családi apartman amit kaptunk a színpaddal pont szemben volt, a "verandáról" néztük az eseményeket.
A verseny szép, érdekes helyeken vezetett idén is. A mentidő is kicsit talán már túlzás is volt, pláne, hogy egy 25 perces eltévedést is sikerült beiktatnuk. Ennyit számít 100 méter az itineren. A Giulia órája végig elég pontosnak bizonyult, de egy helyen és rosszkor volt egy 100m-es eltérésünk. Így egy kis mellékút helyett a 45-ös főúton haladtunk itiner szerint 60-nal bő 10 percig, nem kis útakadályt képezve. Aztán rájöttünk, hogy valami nem oké. A Google map-et hívtuk segítségül, ami még messzebb vitt minket, elfelejtett szólni, hogy forduljunk meg. Szerencsére ekkor már ment a stopper és hátul a kis metek zsenink már kalkulálta, hogy hol kb mikor kellett volna lennünk, és mennyit mentünk rossz irányba 60-nal. Közben száguldottunk vissza a 45-ösön nem lassan, hogy belül maradjunk a fél óra levonáson. Később egy több kilométeres 40-es szakaszon is trükköznünk kellett, kerek 80-nal mentem végig, így 2 percenként 1 percet visszanyerve. Megmentettük a versenyt, visszataláltunk a helyes útvonalra és 23 perc elcsúszást számoltunk, vagyis belül a max levonható fél órán!
Hullafáradtan értünk be, olyannyira, hogy már mi sem tudtuk, hogy mennyit ültünk autóban. Meg voltunk győződve róla, hogy 3ó 52p alatt értünk körbe, és az eredményhirdetésnél, amikor a szintidőtől (4:55?) való legnagyobb eltérés díját osztották, őszintén vártam, hogy mondják a nevem. Aztán sorolták a helyezetteket, mi csak tapsoltunk, örültünk a többiek nyereményeinek. Nagyon váratlanul ért amikor 8. helyezettként kihívtak minket. Ismét az első tízben! Az időnk ugyanis valójában 4:52 volt, vagyis 3 perc pontosan sikerült kimatekozni az eltévedést.
Nagyon jó érzés volt két év szünet után a régi ismerősökkel találkozni. A verseny közben is, a Satya állomás, Lajosék állomása a bejáratánál a gyönyörű 164-gyel, és a sok sok régi ismerős, akikkel így, normál esetben évente találkozunk.
Rengeteg nyereményt, felajánlást osztottak ki idén, három gyerkőccel érkezőként a Körös-Maros Nemzeti parktól kaptunk két belépőt. Ezt ezúton is köszönjük, a gyerekeknek és nekünk is nagy élmény volt a vadaspark látogatás és egy jó két órás kenuzás a holtágon.
Írhatnék még rengeteget, nagy élmény volt. Egy biztos, ha lesz Selénia Rally, megyünk!
A Giulia kényszerpihenőre megy... Az utcánkban és a szomszédos utcákban vagy 5 hete dolgoznak a munkagépek, elvileg három hét múlva jutottak volna el a kapunkig. Ma reggel arra bicikliztem vissza, hogy a kotrógép szedi a felső réteget egy négytengelyes billencsre.. a kapunk előtt. Egyelőre 10-15 centit szedtek le, holnap nekiállnak az úttükörnek. Ha nagyon akarnám még ki tudna menni az autó, de úgy döntöttem,hogy nem akarom. Egy hónap kényszerpihenő, de legalább tető alatt. Nem kockáztatok egy jégesőt, és lassan nincs is hova állni, mindenhol vagy az utcabeliek autója, vagy egy munkagép áll. Úgyhogy jó éjt Giulia, legközelebb már aszfalton gurulsz ki a kapun.
Bő két és fél hónapig vendégszerepeltek a téli kerekek, havat lényegében nem láttak, ma pedig nyári álomra hajtották szelepjeiket a gumis raktárában. Ilyesmire számítottam, a téli garnitúra sokáig ki fog tartani. Enni nem kér, viszont jöhet olyan tél még amikor több hasznát veszem.
Az előző blogbejegyzésemben röviden leírtam a kálváriám (aki belenéz, azt hiszi viccelek azzal, hogy "röviden", de az még sajnos mindig csak a rövid verzió...)
Ma volt a következő kör a szervizzel. Ezen hét kedden beszéltem velük, kiderült, másfél hónap után megérkezett a jó alkatrész (GPF nyomásszenzor). Péntekre, azaz a mai napra beszéltük meg a szervizelést.
Őszintén szólva, szkeptikusan vártam már a dolgot. Több, mint 7 hónapja vettem át az autót és már számtalanszor voltam vele a szervizben. Sokszor hittem már azt, hogy az lesz az utolsó, de mindig csalódtam.
Délelőtt 10 előtt érkeztem, soron kívül vették át az autót. Nem sokkal 11 után kész is volt. A munkafelvevő, aki az ügyet koordinálta és a kapcsolatot tartotta velem, mondta, hogy menjünk egy kört vele, beül mellém. Ő is szeretne most már megbizonyosodni arról, hogy minden rendben van.
Kihajtottam az M1-M7 bevezetőre befelé, aztán egy komolyabb gázadással kilőttem a felhajtóról. Kitartottam szépen, azon a tartományon, ahol a hibát produkálta... Semmi, csak eszeveszett gyorsulás.
Lehajtás, majd a vissza fel BP-ről kifelé irányba. Közepes gáz kitartva, gyorsulás 160-ig, fék, visszaváltás, majd padlógáz, gyorsulás 190-ig... Minden úgy történt, ahogy az a nagykönyvben meg van írva.
Szürreális élmény volt. Bő 7 hónap után van egy rendesen működő Alfám!
Bár mindenki odáig van a "karikás Q" felnikért (árlista szerint: Lusso), nekem sosem dobbantotta meg annyira a szívem. Szép, azt elismerem, ráadásul kimondottan passzol a Giulia formájához, de nem fogott meg. Azonban be kellett látnom, hogy birtokolni kell egy ilyen felniszettet egy Giulia Q mellett...
Azért nagyon nem éreztem sietősnek a dolgot, de kíváncsiságból kértem egy árajánlatot Budaörsről. Volt egy elképzelésem, hogy körülbelül milyen árra számíhatok, ahhoz képest meglepődtem, mikor megkaptam. Jóval jobb árat kaptam, mint a legoptimistább becslésem, ami tartalmazta a kétszéles Q felniket (elöl 8,5", hátul 10") és a 4 TPMS szenzort hozzájuk.
Nem is volt tehát kérdéses, elfogadtam az ajánlatot. Most már van 2 felniszettem az autóhoz. Egy nyári és egy té... Micsoda? Télre minek felni, úgysem venném elő a kocsit, amikor olyan idő van, hogy tényleg téligumira lenne szükség. A Corsa gumik meg úgyis lekopnak egy bő szezon alatt, tehát, akár évente tudom váltogatni a felniket. Nyári szett 1 és nyári szett 2 ;)
