Blog >> giulia
Ahogy az előző bejegyzésem végén olvasható, februárban még április végére, május elejére prognosztizáltam az autó érkezését. Sajnos, a dolgok - ahogy eddig sem - most sem mentek ennyire simán.
Február közepe után még március elején is megeresztettem egy hívást a kereskedő felé, aki "megnyugtatott", hogy márc. 24. helyett már április 16-ra van besorolva az autó gyártásra. "Remek", gondoltam, mi mást is vártam. Sebaj, egyre kevesebbet tolnak rajta. Ha így haladunk, akkor április végére tényleg le lesz gyártva és akkor május végéig már nálam lesz az autó.
Egy hónap malmozás után április elején újabb érdeklődő telefon. Kiderült, hogy még mindig a 16-ai időpont az aktuális. Nocsak, nem tán tényleg legyártják akkor? Kezdtem örülni. Úgy voltam vele, hogy nem is hívom már a kereskedőt ez után, majd keres ő, amikor már látja, hogy le van gyártva a kocsi. Ez úgy működik, hogy van egy programjuk, ami heti szinten frissül és abban látják, hogy éppen milyen státuszban vannak a rendelések. Ha ebben megjelenik az autó alvázszáma, az azt jelenti, hogy le lett gyártva, ugyanis gyártáskor kap alvázszámot.
Az ápr. 16-i hét után azonban hiába vártam minden nap a kereskedő hívását, csak nem akart megcsörrenni a telefon. A hét vége felé már nem bírtam, hívtam én. Mint kiderült, az autó gyártása át lett téve 27-ére, ami a következő hét keddje volt. Na jó, mondhatni "nem csalódtam", de ez már tényleg csak pár nap. A következő hét második felében ismét érdeklődtem, majd kiderült, hogy a gyártás megint el lett tolva egy héttel. És itt kezdett a dolog egyre frusztrálóbbá válni...
Innentől már minden héten hívtam a kereskedőt és minden héten elmondta, hogy az aktuális hétre van kitűzve a gyártás (mikor melyik napra), de a következőn fogja látni, hogy megjelent-e az alvázszám a rendszerben. És ez ment 2 hónapig...
Nem is csak a további várakozás vált egyre elviselhetetlenebbé, hanem a bizonytalanság. Meddig tologathatják így a gyártást? Decemberig? Mondjanak egy időpontot és akkor úgy készülök, de ez nagyon nem pálya így.
Próbáltam kideríteni, hogy mi az oka a csúszásnak. A kereskedő azt mondta, hogy nagy valószínűséggel az autó színe lesz az. A korona még erősen érezteti a hatását, lehet, hogy nem kaptak alapanyagot a különleges festékhez. Ez még az elején hihetőnek is tűnt, de közben folyamatosan követtem a külföldi fórumokat is. Május vége felé már az Egyesült Királyságba és az USA-ba is elkezdték leszállítani a Montreal zöld Giulia-kat, az enyémnek pedig még mindig csúszott a gyártása. Így már nem nagyon állta meg a helyét az indoklás. A kereskedő viszont azt mondta, hogy azért tolják hétről-hétre a gyártást, mert már valószínűleg csak egy-két alkatrész hiányzik az autóhoz, amelyik bármikor beérkezhet és akkor egyből végig is küldhetik a soron.
Nézegettem a leszállított autókat, hogy vajon mi lehet, ami azokon nincs, az enyémben viszont igen. Egy dolgot nem láttam egyiken sem, amit én bepipáltam, az pedig a karbon-kerámia fék volt. Talán ez lenne az, ami miatt nem tudják legyártani? De hisz ez egy kopó alkatrész, pont ez hiányozna? Végiggondoltam a dolgot, hogy a GTA/GTAm modelleket is most kezdték el gyártani, azok pedig mind karbonfékesek... Lehet, hogy azokhoz használják fel a tárcsákat és azért nincs az enyémhez? Csak egy kis saját kútfőből történő logikázás volt, de másra nem tudtam gondolni. A kereskedőből is próbáltam több infót kicsikarni, de sajnos nem tudott többet mondani. Az importőrre(* kis magyarázat a bejegyzés végén) mutogatott, hogy nem tud megtudni tőlük ő sem többet.
A UK fórumon kaptam még egy olyan tippet, hogy írjak közvetlenül az importőrnek a rendelésszámmal, meg a kereskedő megnevezésével, akitől rendeltem és kérjem, hogy tájékoztassanak a rendelés állásáról. Ezt UK-ban a márkaképviselet változtatás nélkül tovább szokta passzolni közvetlenül az olaszoknak, akik utána segítőkészen válaszolnak és sokkal frissebb infókkal látnak el, mint amit a kereskedő lát.
Na, ez nagyon jól hangzott, úgyhogy megírtam angolul én is a kis levelemet és elküldtem az AR ügyfélszolgálatra egy rövid magyar kísérőszöveggel, hogy ezt továbbítsák az olaszoknak.
Másfél hét múlva jött az ügyfélszolgálattól egy semmitmondó levél, melyben leírták, hogy nagyon sajnálják, hogy még mindig várok, szerintük a szín miatt csúszik, de majdcsak legyártják hamarosan.
Na, hát én nem vagyok az a fajta vásárló, akinek különösebben pátyolgatni kell a lelkét vagy elvárná, hogy kinyalják a hátsóját, akkor sem, ha egy elég tetemes összeget letettem már nekik. De azért itt már kezdett eldurranni az agyam. Udvariasan, de azért nehezen visszafogott indulatokkal megírtam nekik, hogy ez mind szép és jó, de ennél kicsit komplikáltabb a helyzet, úgyhogy legyenek olyan szívesek és továbbítsák a levelemet a gyártó felé. Erre már nem érkezett válasz és mivel az olaszok sem kerestek meg, feltételezem, nem történt semmi... Ennyit az FCA Hungary (bocsánat, most már Stellantis Hungary) ügyfélkezeléséről :)
Május végére, június elejére már kezdtem igazán elkeseredni. Elkezdtem pedzegetni a kereskedőnek is, hogy úgy néz ki, hogy a kiterjesztett határidőből is ki fognak futni és valami kompenzációt biztosíthatnának, hogy ne álljak el a szerződéstől és ne kérjem vissza a pénzem. A válasz lényege az volt, még ha próbálta is finomabban megfogalmazni, hogy ilyesmire nem számíthatok. A kompenzáció az, hogy azóta volt áremelés, de én még a régi, azaz a szerződött áron kapom az autót. Valamint, ha ilyet akarok, akkor várok tovább. Mindenki sejtheti, hogy hova ugrott ettől a vérnyomásom. Ahogy egy itteni cartárs fogalmazott, amikor arról volt szó, hogy miért nem mennek az eladások: "Ha Alfát akarsz venni, azt nagyon kell akarnod..."
Közben az USA fórumokról kiderült, hogy ott tizesével, huszasával mondta vissza a gyártó a Montreal zöld és az Ocra sárga színekre a rendeléseket. A gyár már év eleje óta küszködött a termelés optimalizálásával, mert kivezették a Giuliettát, amit szintén ott gyártottak. Így maradt a Giulia és a Stelvio, melyekre viszont nem érkezett annyi rendelés, kb. 15-20%-os kapacitáson tudtak csak működni. Emiatt csak egy műszakban és csak hétköznap gyártottak, valamint folyton leállítottak részüzemeket, legutóbb például a festőüzemet. Ennek estek átmenetileg áldozatul ezek a különlegesebb, 3 rétegű gyöngyházfény színek is.
Kezdtem azt gondolni, hogy bármelyik héten kaphatom az infót, hogy a gyár visszamondta a rendelésem vagy, hogy csak nagyon sokára tudná mégis legyártani a kocsit. Az imént említett okokból, aki mostanában rendel ezekben a színekben, akár 10 hónapot is várhat a kocsijára. Úgy éreztem, még ha az utóbbi is következik be, azt már nem tudnám kivárni.
Elkezdtem tehát alternatívák után nézni. Mi más autót vehetnék, ha nem a Giulia Q?
Végül akárhogy is nézegettem a konkurenciát, a konklúzió mindig az lett, hogy nem találni olyan autót ezen az árszinten, ami képes lenne ezt helyettesíteni. Ami egyszerre tudná adni ennek az autónak a megjelenését, kisugárzását, az egész életérzését... Így hát kissé lehangoltan vártam a fejleményeket és közben törtem a fejem, hogy merre lehetne tovább indulni.
Ekkor maradt ki egy hét, hogy beszéltem volna a kereskedővel, de tudtam, hogy nem történt valószínűleg ugyanúgy semmi, hisz nem hívott. Két hétre rá, június közepén azért csak felhívtam megint, tulajdonképpen csak megkérdezni, hogy hova csúsztatták már el a gyártást. Kiderült, hogy szabin volt, azért sem keresett, de nézi már mindjárt, hogy mi van a kocsival... És akkor legnagyobb meglepetésemre azt mondta: legyártották június 9-én!
Hogy mi? Ilyen van? Ezek ott délen autót is gyártanak? Hát, őszintén szólva, erre nem számítottam.
Azért szükségem volt egy kis időre, mire elhittem a dolgot, de nagyon örültem, hogy végül minden mehet a tovább a tervek szerint. A szállítás még beletelt egy kis időbe, de június utolsó hetében már Magyarországon volt az autó, július 1-én pedig már a kereskedőnél.
Néhány cartárs egyből oda is zarándokolt, amint megtudta, hogy megnézze. Kaptam is nem sokkal később a képeket róla. Tudni kell, hogy ez az autó az első ebben a színben Magyarországon és még jó 40-50 hétig ez is marad az egyetlen. Ezt a színt tavaly év végén tették ugyanis elérhetővé és ahogy fentebb is írtam, eléggé döcögősen megy a gyártás, rajtam kívül pedig abban az időszakban senki nem rendelt ilyet.
Az alábbi képeken még koszos az autó, ki sincs csomagolva valamint a rugók is ki vannak ékelve, hogy szállításnál, trélerről fel és leállásnál nehogy sérüljön valami. Tehát nem lesz ennyire magas, lentebb fog ülni a kaszni. Aki látta már élőben (én még sajnos nem, még ez után megyek megnézni), azt mondta, hogy brutál szép szín, kép nem adja vissza. Ja, igen. Látatlanban rendeltem meg :)
*Ígértem egy magyarázatot: valószínűleg nem mindenkinek világos teljesen ez az autóértékesítési láncolat vagy hierarchia, bárminek is nevezzük. Lényeg, hogy a gyártónak van egy képviselete az adott országban, őt nevezik importőrnek vagy márkaképviseletnek. Velük vannak kapcsolatban a kereskedések, akik konkrétan eladják az autókat és akikkel a vevő szerződik. Alapvetően az importőr határozza meg a feltételeket és ő áll kapcsolatban a gyártóval is. A kereskedő az autót adja el meg rendezi az ahhoz kapcsolódó ügyeket. A kereskedő igazából egy ütköző zóna az importőr és a vevő között. Ennek hátrányai pont az ilyen problémás esetekben nyilvánulnak meg, mint az enyém. Én a kereskedővel kommunikálok és az importőr is, a kereskedő pedig a satu két pofája között van és az információ áramlás nem túl optimális...
Írtam régebben egy cikket (na jó, valójában csak blogbejegyzést :) ) Az Alfa Romeo Giulia Q-ról, hogy mit is jelent ez az autó és mitől is ennyire különleges. Jó olvasást :)
A király visszatér - Alfa Romeo Giulia Quadrifoglio
Nem itt, de egy másik helyen vezettem ám blogot arról, hogy hogyan jutottam el oda, hogy most már heteken belül átvehetem az új Giulia Quadrifoglio-mat. Sokat írtam róla (nem raktam ki ide minden blogbejegyzés linkjét, de azokon belül még továbbiak is elérhetők), tehát tényleg csak az kezdjen bele, aki nagyon ráér :D
Alea iacta est! - Alfa Giulia Quadrifoglio megrendelve
Az utam a lóheréig, 1/3. - Giulia Quadrifoglio krónikák #1
Az utam a lóheréig, 2/3. - Giulia Quadrifoglio krónikák #2
Az utam a lóheréig, 3/3. - Giulia Quadrifoglio krónikák #3
Hol is kezdjem... a 159-et elengedtem, nem az én autóm volt. Megbecsültem, szerettem, de az autózás élménye, az autózni akarás szépen elsüllyedt alattunk. A végén már tényleg csak betettem a kisebbik beállóba és ott állt. De ez nem én vagyok, nekem az autózás eddig örömöt okozott, egy jó élmény egy géppel összhangban kommunikálva száguldani. Sok fejtörést okozott ez nekem. Szükségem van még erre egyáltalán? Vagy pont megvagyok nélküle? Azt kell mondjam, hogy Giulietta visszarángatott a Start mezőre. Ugorjunk neki mégegyszer. Unod az autózást? Biztos??? Na akkor szaladjunk egy kört. És valamiért a kis Chili kulcsa rendszeresen nálam kötött ki.
Úgyhogy megérett lassan a gondolat, hogy most, vagy soha. Ami az autóiparban történik, ami az Alfa Romeoval történik, az nem hagy több időt gondolkodni. Ha kell csináljuk, ha nem, akkor ne, de ne bánjam meg a döntésemet.
Az utolsó autó az én szememben a Giulia.
Nem könnyítette meg a dolgomat az Alfa Romeo, mert hónapról hónapra változtak, szűkültek az opciós lehetőségek. Viszont 2020 októberben az árlistán megjelent a Super felszereltséghez a hátul szélesebb Sport felni. Semmi mással nem tudtam elképzelni az autómat. És megjött a lehetőség.
A maradék probléma a beltér volt. Nem szerettem volna egyszínű feketét. De a barna bőrbelsőhöz szerelt barna műanyag betétek nagyon nem tetszettek. Legalábbis az általam választott színhez nagyon disszonáns. Sehogy nem tudtam elképzelni sem a feketét, sem a barnát. A pirossal varrott szövet ülés tűnt a legizgalmasabb variációnak, pláne, hogy 2020-ban még piros ajtópanellel szerelték. Aztán 2021-re befeketedett ez is. Nem tudtam mi legyen.
Aztán eljött a március, közben a Stellantis rátette a kezét a dolgokra, elkezdték racionalizálni az Alfa Romeot. Ekkor hívott fel Bársony István a Pappastól. Emlékezett, hogy érdeklődtem, és ő volt az egyetlen, aki jó kereskedőként felhívott és elmondta mi várható. Drasztikus áremelés, kevesebb adható kedvezmény, és az opciók további szűkülése. Ha tényleg Giuliát szeretnék, akkor árkorrekció előtt tegyem meg, jól járok vele, az árak nagyon nem 360-as Eur-hoz voltak belőve. Itt is köszönöm neki, ha nem hív fel, valószínűleg lemaradok, és soha nem lett volna ilyen autóm.
A beltér továbbra is nagy kín volt nekem, nem tudtam mi legyen. Beletörődtem egy fél műbőrös változatba, jó lesz az, csak legyen.
Azért kínomban az Internet összes beltér fotóját lementettem, kategorizáltam, és szépen rendezve megmutattam a lányoknak. Én nem tudtam elszakadni a 159 belterének hangulatától. Nekik ez jóval kevesebb fejtörést okozott. Kinga belsőépítész, olyan egyszerűen választotta ki a jót, hogy még most sem értem. Hogy nem jutott ez nekem eszembe? :-)
És valójában másnak sem nagyon, pedig ott van a konfigurátorban 2019 óta. Soha, sehol nem láttam még black-ice belsős Giuliát, egyetlen Ron's Rides videót találtam róla, illetve pár képet a neten (pl Millermotorcars.com). Az Alfások vakok erre az opcióra valahogy, engem is beleértve. Aztán miután jobban megnéztem a videón, képeken már tudtam, hogy EZ AZ. Nekem ilyen kell. A csajok még opcióztak nekem egy sárga féknyerget, mert nehogy már fehér legyen. És így megszületett a konfiguráció.
Istvánnak átküldtem, még aznap hívott. Ha tényleg ilyet szeretnék, akkor csináljuk MOST. Mert másnapig rendelhető a black-ice belső, aztán megszüntetik.
Nos így lett, hogy aznap megrendeltem az Alfa Romeo manufaktúrától egy egyedi autót. Ilyen nem sok lesz, sőt kicsit reménykedek, hogy talán ez az egyetlen egy.
Három hónap várakozás, titkolózás, izgalom után most itt áll. És tökéletes. Ez pont olyan, ez az én autóm. :-)
Én nem tudom, hova autóztam el idén ennyit, de már a második olajcserét tolom idén :)
40.000 után most 50.197-nél ejtettem meg, kicsit túlléptem a 10 ezret. Pollenszűrőt is cseréltettem, illetve ellenőriztettem a folyadékok szintjét és a hűtő állapotát, mert a hátsó kiegyenlítő tartályban nálam is minimum felett volt a szint. Egyébként a hűtő rendben van.
Kis extraként pirosra cseréltettem az indítógombot, ez volt a karácsonyi extra ajándékom a Giuliának :)
Az igazi szerencsétlen Halesz sztorija kövekezik. Csak 3 óra telt el, miután elhoztam a Giuliát a fullos polírozásról + kerámiabevonatról, amikor sikerült az autóm jobb oldalát lezúznom egy parkoló autóval. Kicsit rossz ívben álltam félre egy szemből érkező autó elől egy szűk utcában, és végighúztam a hátsó ajtót és a sárvédőt egy ott parkoló autó sarkán... Természetesen hagytam betétlapot. A Ford Focuson annyi sérülés volt, hogy jobbnak láttam ráírni a baleseti bejelentő lapra, hogy az nem mind én voltam... :)
Ami kiderült, hogy ilyen fokú sérülések ellen nem véd a kerámiabevonat :)
Az autómat Casco-ra javíttattam az Olasz Autók Házában. Horváth Laci pedig azért van rajta az egyik fotón, mert írtam, neki, hogy "Küldj valami fotót!". Ezt küldte :)
Első, komolyabbnak nem mondható hiba az autón, hogy egyszer csak megadta magát a csodálatos DNA kapcsoló. Az első anomália még tavaly kezdődött, akkor A-ban használva fogyasztási világrekordot akartam felállítani egy 800 km-es úton, de a felénél visszaválltott N-be és többé nem lehetett kapcsolni. Aztán jött a szervíz és újratanította a computert, ami immár ismét hajlandó volt kezelni a kapcsolót.
Aztán idén egy kereszteződésben arra lettem figyelmes, hogy a kilométerszámlálóm villog, ami tipikus jele annak, hogy a canbuson valami változott. Persze megint meghalt szegény kapcsoló. Így most rendeltek egy másikat, amit a mai napon meg is kapott a drágaszág.
Furcsa dolog, de azt tapasztaltam többször, hogy a kapcsoló nagyon melegszik. Talán a melegtől halt meg, vagy azért melegedett, mert haldoklott már. Remélem az új jó lesz sokáig
Már nagyon vártam, hogy újra Alfa Romeóban ülhessek. Mármint egy saját Alfa Romeóban. Úgy látszik, a sormintám az Alfákkal mindig így alakul: egy új (145), egy használt (GT), egy új (GT), egy használt (Giulia).
Mint már az előző blogpostban is írtam, ez a Giulia az FCA demoautója volt. Pont azon a napon (január 20.) hoztuk el Misivel Üllőről, amikor két évvel ezelőtt eladtam a GT-t :) Szóval elhoztuk, átkerült az autó az Olasz Autók Házába, ahol alaposan átnézettem.
Folyadékok, csövek, lengőkarok, igazából minden rendben. Megemeltük, alul semmi felütés, nincs lehúzva egyik küszöb sem, az első lökösön is mindössze 3 kisebb karc volt, szóval én nagyon kellemesen csalódtam. Fékek kb 40%-osak, szóval ez lesz majd az első komolyabb tétel a listámon.
Az átvétel február 3-án volt, és Misinek hála úgy adták át, mint egy új autót: lepellel letakarva. :) Lelepleztük, elkészült a harmadik ilyen átadós közös fotónk Misivel és kigördültem a szalonból.
Szóval innen indul az új időszámítás: 2020. 02. 03., 11:35. 34.125 km.
Az autót 34.000 km-rel fogom átvenni, de igazából ebből összesen 3500-at én tettem bele. Ugyanis ebben a másfél évben kétszer is járt nálam ez a demoautó.
Az első alkalom az volt, amikor amikor összehasonlító tesztet készítettem róla, 2018 novemberében. Akkor egy dízel Giuliával hasonlítottam össze. Már akkor beleszerethettem, mert nagyon pozitívan beszéltem róla :) Mindkét autó hátsókerekes és automata váltós volt, a dízel 180, a benzines pedig 200 lóerős, szóval nagyjából azonos teljesítményű Giuliákat hasonlítottam össze.
Ha kíváncsi vagy a tesztre, itt nézheted meg: Alfa Amore Dízel vs. Benzin Giulia teszt. Egyébként az is elég beszédes, hogy a benzines Giulia tesztet már több mint 10 ezren, míg a dízelt 5800-an nézték meg.
A Giulia ekkor viszonylag kevés kilométerrel került hozzám, 4600 km körül és nagyjából 1500 km-t tettem bele.
A második alkalom 2019 júniusában volt, amikor az erdélyi AlfaFest-re autóztunk el vele Gyopival. Ekkor kb 14.000 km-rel hoztam el, és nagyjából 2000 km-t tettünk bele összesen. Megjártuk vele a Transalpinát is, ekkor győzött meg véglegesen az autó arról, hogy a 200 lóerő, hátsó kerékkel teljesen jó, elegendő teljesítmény nekem.
Az erről készült videót itt találod: AlfaFest + Transalpina
Mondhatjátok, hogy 30 ezer kilométerről még mindig nem tudni, hogy hogyan használták, mennyire nyúzták, hajtották szét. Biztosan kapott, de ez az autó kevésszer került újságírókhoz, inkább lehetséges flottavásárlások döntéshozóihoz került.
Mindössze ezeket a cikkeket találtam róla, szóval túl sok újságírónál nem járt.
Vezess.hu: Hátul hajt, de minek
Player.hu Hátsókerekes, olasz, és nem rajta múlik, olasz is marad-e
Autoaddikt.hu Telve lényegiséggel és klasszikus hangulattal
Formula.hu Menetpróba - Alfa Romeo Giulia 2.0i
Szeretnék majd részletesen beszámolni a közös kalandokról és történésekről, hogy talán az is kiderülhessen számotokra, érdemes-e használt Giuliát vásárolni.
Tervezek némi változtatást is, ezeket is majd megörökítem, nemcsak itt a blogon, hanem videóban is.
Mielőtt átveszem, alaposan átnézetem az Autóház Budaörsnél, ha szükség van bármi javításra, esetleg garanciális szervizre megcsinálják. Az autóban 15 ezernél, majd 30 ezernél cseréltek utoljára olajat, ezentúl 10 ezrenként kap majd olajat nálam.
Most már csak ki kell bírnom, hogy végre átvehessem.
Nagyon régen nem írtam már bejegyzést, aminek meg is volt az oka. Egyrészt az utóbbi időben rengeteget dolgoztam és nem sok időm maradt erre. Többször nekiálltam, de fáradtan nehéz volt koncentrálni. Amikor végre történt valami érdekes, akkor vagy nem értem rá, vagy nem volt elegendő a sztori ahhoz, hogy egy szép hosszú bejegyzés születhessen belőle.
Leírhattam volna itt pár sorban, hogy Julcsi új olajat kapott 5000-nél, aminek a cseréje teljesen meglepett (nívópálca hiányában egy teljesen felhős felületen keresztül, az anyacéggel élő, folyamatos kapcsolatot teremtve először a motort 80 fokra melegíteni, majd ilyen melegen leengedni, hogy ez után az új, betöltött olajat egy másik, szintén felhős alkalmazással, szintén online kapcsolatban egy ciklikus algoritmus beállítsa, megmérje majd az eredményt egyből reportolja az anyacégnek).
De azt is megírhattam volna azt, hogy ugyanez a felhős app 2x is lefagyott miután az adaptív tempomatban szoftvert frissített a szerviz - de hálistennek azért mindenki jól van.
Vagy, hogy miként sikerült meghúznom a jobb első felnimet (és kapni szívinfarktust) egy kiálló padka darab segítségével, (akitől ezúton is elnézést kérek).
De nem, nem akartam ilyenekről írni. Ezek már ugyanis a mindennapok része.
Ezek azért történnek meg velem, mert Julcsi elkezdte betölteni az eredetinek szánt, funkcionális szerepét: autó lett belőle. Bekerült a hétköznapi körforgásba, a mindennapok része lett. És mint tudjuk, ilyenkor nem csak az a dolga, hogy szép legyen és jó. Elkezdett igáslóként viselkedni.
Igazi, szántós igáslóként.
És hát hiába is próbálóm ilyen prózaian, lehangolóan kezdeni a mondanivalómat, a helyzet az, hogy mindez egy kicsit sem unalmas :) Sőt, elképesztően jók ezek a “szürke” hétköznapok. Talán legjobban az alábbi tizenéves, - számomra máig kedvenc - Alfa 147 reklám tudná visszaadni mire is gondolok pontosan
Alfa 147 reklám 2006
Szóval írok inkább az Alfa érzésről, (amit egyesek Alfa vírusnak, de én Alfa érzésnek hívok), ami a szürke hétköznapokban is ott van minden Alfás szívében. Ez a fránya érzés , ami nem akar szűnni a kezdeti időszak után sem - sőt az 5 év 159-ezés után sem. Amit csak az ért, akinek van ilyen autója - mindegy milyen modell.
Ami tényleg olyan, hogy ha az ember bezárja az autót, akkor visszanéz rá, vagy időnként meg is simogatja azt. Ennek fényében kell elképzelni az alábbi - kicsit sem fiktív - napot.
Egy szürke nap Julcsával.
Reggel felkelsz, a telefon a fejed mellett. Pár új email, főoldal: alfaamore.hu. Megnézed, hogy írt-e valaki valami érdekes témában. Úgy tűnik nem. Az előző estéhez képest csak a jó csajok és a Pihent agyúak frissült. Ez kihagyhatónak tűnik...
Felöltözés.
Rájössz, hogy a ruhatárad egyszerűen nem passzol az autódhoz. Azelőtt sohasem érezted ezt. Még sosem jutott eszedbe, hogy az autódhoz öltözz, pláne nem férfiként. Ez így nem mehet tovább - gondolod magadban.Így hát hatodszor is elhatározod, hogy ma elmész és veszel valamilyen tisztesstéges ruhát magadnak.
Indulás.
Őrületesen néz ki ez a dög - gondolod magadban, amikor végre meglátod az udvaron. ÁÁhh, ilyen nincs! Egy istenverte macska megint a te autódra mászott fel és koszolta össze azt, pedig előző nap mostad le. Olyan, mintha direkt azt nézné, hogy melyiket mossák le és egyből arra mászik fel a retkes mancsával. Karcolások vannak? Szerencsére nincsenek, de már hallottál olyat, hogy másnak... A macska megfogásának technikai lehetőségein jár az eszed, de ezek túl durva módszerek lennének..
Beülsz, indítasz. Az ülés előretolódik alattad. A mutatók kilengenek. A motor halk hangon duruzsolni kezd. Néhány másodpercig még elégedetten végignyalod a szemeiddel a műszerfal gyönyörű formatervét. Telefon bedug, Android autó, Balázsék a rádióban épp az Alfákat fikázzák. Tuti fizet valaki érte.
Útközben.
Nem szól rosszul a hangrendszer, de azért jobb volt a régi... Közben valaki írt valami érdekeset az amore-n, de nem szívesen olvasod vezetés közben, kár lenne összetörni emiatt magadat. Na mindegy, majd megnézed a munkahelyen. Bakker, ez már a negyedik Alfa 2 kilométer alatt! 1 nem köszönt. Hát, mi van itt ma? (B. eset. 2 hete egy Alfást sem láttam, esküszöm. Mi van itt ma?)
Jó érzés, hogy köszönnek, jóleső érzés.
Megérkezel a munkahelyre.
Leparkolsz. Egy kicsit mégis csak beljebb kéne állni, nem? Valami jó szándékú még a végén meghúzza. 2x is megnyomod a bezáró gombot a távirányítón a biztonság kedvéért és közben lesed, hogy tényleg villan-e a lámpa. Basszus, de jól néz ki, úr isten...
Napközben.
Az ablakból látod Julcsát, szerencsére megvan még. Basszus, egy nagy teherautó odaállt mellé. Reméled, hogy a sofőr nem nyitja majd rá. Megy a para, hogy jó helyen állsz-e, nem nyitják-e rá, nem tolatnak-e bele. Délutánra jégesőt mondanak. Az időkép szerint nem erre jön, de azért néha ránézel.. Hát, elég sötét az ég. Bizakodsz.
Napközben néha ránézel pár releváns oldalra, de nagyon nem ezzel kellene foglalkozni most. Koncentráció zavar.
Hazafelé.
Elégedetten veszed tudomásul, hogy a napot túlélte a drága, sehol egy karcolás.
Mehetünk.
Úgy kb. másfél km után azt látod, hogy nem hideg már, ezért azon a hosszú, egyenes szakaszon nyomsz neki egy kövéret. Közben üvölt a Prodigy. Elégedetten veszed tudomásul, hogy a világ legszebb autóját vezetheted. És a hangja is fantasztikus! Nem kell ide sport kipufogó meg QV, elég ide ez is a boldogsághoz. Lehet a 280 lovas kellett volna?! - Áhh, tök jó ez, hova ennél jobbat már? - gondolod magadban.
A pálya lehajtójánál elképesztően szépen veszi a kanyart, bedől ugyan, de jó érzés. A passatos, aki eddig szorosan mögötted jött persze nem merte ilyen gyorsan bevenni a kanyart, tökre lemaradt... Mosolyogsz magadban.
A lámpáknál gyorsításkor egyre többször veszed észre azt, hogy a szembejövők az út helyett az autódat nézik. Egy idő után kifejezetten érdekelni kezd, hogy ez tényleg így van-e, vagy csak képzelődsz. Skizofrénia ? Nem tudod eldönteni.
Hazaérsz.
Leparkolod Julcsát. Szánalmas, hogy a macskák mire képesek. Egyre ocsmányabb az a folt ott a tetején.
Délutáni rohangálás.
El kell mennetek a könyvesboltba. Jó messzire álsz, nehogy rányissa valaki az ajtót. Amikor kiérsz, azt látod, hogy három fiatal srác az autód mellett áll és arról beszél, hogy ez a színösszeállítás mennyire jó már. Rohadtul utálod a feltűnést, de ez már nem lesz jobb. Ez egy ilyen autó - könyveled el magadban.
Gyakran érzed azt, hogy Ferrarit vettél.
Ha már itt vagy, bemész nézni valamilyen elegáns inget. A fehér nyári rövid ujjú ing pont passzol az Alfához. Ez az amit kerestél! Kifelé jövet jössz rá, hogy az asszony táskája is fehér. Micsoda színösszeállítás :)
Hazafelé.
Az asszony vezet, ő is imádja, neki is jár. Egy útépítés mellett lassítani kell, ahol az útmunkások összesúgva mutogatnak felétek. Nem világos, hogy most az autót, vagy az asszonyt stírölik inkább.
Megálltok tankolni. A kutas letegez, majd megkérdezi, hogy belenézhet-e egy kicsit. Úr isten de szép, mennyi volt? Nyögdécselsz valamit, de igazából nem jó érzés. Nem is ismered ezt az embert.
A kúton rájössz, hogy a macska nyomát nem tudod tovább nézni. Ezt le kell mosni róla. Csak azt a részt? Áhh, az egész foltos lesz akkor... Még jó, hogy készültél, és mindig van nálad pár törlő rongy. Hátha valaki azóta fejbe lőtte már helyetted azt a dögöt és nem mászik fel újra - gondolsz bizakodva a jövőre.
Este
Davide Cirone megint egy tök jó videót tett fel a youtubera. Milyen mázlista valaki, hogy állandóan király olasz autókat tesztelhet !
Aztán rájössz, hogy te is ezt csinálod állandóan.