Blog >> giulia
Már tavaly is tervezgettük denpet-tel, hogy el kéne menni egy rendes pályaoktatásra, ahol nem csak úgy magunktól próbálgatjuk az autót, hanem instrukciókat is kapunk, hogyan is kéne csinálni. A tavalyi Tempo Tréning egy jó tapasztalat volt, de az inkább vezetéstechnikai gyakorlatokról szólt, nem a hegyes menés mikéntjéről.
Ezért, amikor Zselé jelezte, hogy lesz tavasszal egy Giulia pályatréning, gyorsan lecsaptunk a szabad helyekre.
Itt is vezetéstechnikai gyakorlatokkal kezdődött a nap: vészfékezés (már halál unalmas), valamint a jávorszarvas teszt, amit hivatalosan kettős elkerülésnek neveznek. Az utóbbi során már komolyabb tempónál kellett megrángatni az autót, ami fontos tanulságokkal bírt a határhelyzetben való viselkedésről. Két lényeges dolgot tanulhattunk:
1. Gázt ne vedd el, mert elmászik a súlyeloszlás (előre terhel) és nem fog olyan stabilan manőverezni.
2. Oda nézz, ahova menni akarsz. Ergo ne megúszni, elkerülni akarj valamit, mint mikor próbálsz valamit ellökni magadtól, amihez hozzáérni sem nagyon akarsz. Hanem azon legyél fejben, hogy hova akarsz menekülni, hova akarsz érkezni és akkor eleve aszerint irányítod az autót, hogy az általad elképzelt nyomvonalon haladjon. Előbbi esetben lehet, hogy elkerülöd azt, amit megúszni akarsz, cserébe belecsattansz majd másba, amire addig nem figyeltél.
Ezek viszont nem tartottak sokáig. Utána egyből következett egy kis elméleti oktatás ideális ívről, kanyarvételről, fékezésről, stb. Ezt demostrálandó, az oktató mögött mentünk pár kört, aki mutatta az elmélet gyakorlati megvalósítását. Itt be tudtuk gyakorolni a dolgokat.
Ez után következett a szabad pályázás, ahol összerakhattuk az addig tanultakat, meghajthattuk rendesen az autót az új tudással felvértezve. Ez a része volt szerintem a csúcsa a dolognak. A "kiképzés" után ugyanis bátran, a határáin autózva hajthattuk a gépet és magabiztosan próbálgathattuk mit tud. Anélkül, hogy attól kellene rettegni, hogy mi van, ha elmérek valamit. Közúton biztos nem mertem volna ezt gyakorolni. Így viszont ezt a tudást már a napi vezetésbe is át tudom vinni, sokkal jobban ismerem az autó viselkedését és határait. Amit közúton nem mertem volna magamtól próbálgatni, tesztelgetni, azt itt megtehettem és most már magambiztosabban hajthatom a gépet máshol is.
Így utólag visszanézve, talán egy ilyen tréninggel kellett volna kezdeni. Voltam már néhány vezetéstechnikai tréningen, de magasan ez volt a leghasznosabb.
A napot egy köridő méréses versennyel zártuk. Álló rajtból indultunk, ami kicsit furcsa volt, hisz azt nem gyakoroltuk. De azért sikerült megcsípni a 3. helyet.
Még márciusban foglaltam időpontot a márkaszervizbe, hogy ha bármi probléma előjön az autóval kapcsolatban, akkor azonnal tudjak menni. Érzetre végül semmi gond nem volt, de ha már megvolt az időpont begurultam egy átnézésre. A kedvenc szerelőm, Csaba, át is vette az autót és együtt megnéztük. Örömmel konstatáltam, hogy még egy pici olajfolyást sem találtunk sehol.
A Selénia Rally előtt lemostam. Bár minek, mert az odaúton összebogarazom. De ha már lemostam, és tökéletes felhős, kellemesen tavaszi idő volt, hát adtam egy utolsó esélyt a Meguiars waxnak. Egyszer felkentem, alig bírtam levakarni, foltos, mázgás lett. Készültem a legrosszabbra most is. Viszont véletlenül olvastam tegnap egy cikket pont a waxolásról. Eddig az első érthető és normális leírást. Szóval rájöttem, hogy hol rontottam el. Izopropillal letisztítottam a lemosott fényezést, és ezúttal nem egy fél doboz kenőcsöt applikáltam rá. A kis párnácskával körkörösen felvittem egy viszonylag kis mennyiséget. Mikor körbekentem az egész autót, mikroszálassal ugyanilyen körkörös pici mozdulatokkal leszedtem a felesleget. Basszus szép lett! Nem.kicsit.
Ismert tervezési hiányosság a Giuliánál, hogy az első kerekek mögött a filc dobbetét előbb-utóbb beszakad a küszöb felett, mert a esős időben, nagyobb sebességnél az oda zúduló víz nyomását nem bírja el.
A probléma kiküszöbölésére merev védő elemeket kell helyezni a dobbetét veszélyeztetett pontjára. Ezek 3D nyomtatóval, PETG-ből készültek. Felhelyezésük nagyon egyszerű. A patent kiszedve tökéletesen passzolnak a küszöbhöz és elég ugyanazt a patentet visszahelyezni, az meg is fogja.
Egy gonddal kevesebb.
Tegnap elmentem Érdre a Fiat Szabó-hoz, és kicserélték az övcsat rendetlenkedő szenzorát. A művelet hamar ment. Apróság persze, de jó volt hallani, hogy ismerik a hibát, pontosan tudták mi a teendő. Úgy érzem jó kezekben van itt az autó.
Idén Érdre vittem az autót éves szervizre, a Fiat Szabóhoz. A szervizvezető előtt le a kalappal, mire jöttem el, tényleg azt éreztem, hogy a legapróbb problémám is érdekli, semmi nem marad megoldatlan. Valahogy időben is úgy sakkozta, hogy a napom ne kuszálódjon nagyon össze. Köszönöm ezúton is.
A kétéves szerviz egy fékfolyadék cserét is tartalmazott, erről nem is tudtam előzőleg. Pedig biztosan benne van a karbantartási tervben.. csak épp nem olvastam el :-)
Az autót úgy vittem oda, hogy meg voltam győződve róla, hogy haldoklik az akksim. Pár napos állások után teledobta hibakóddal az ECU-t. Légzsák, ABS, stop-start hibák. Ezen kívül a vizet is lecsipegette a minimum jelzés alá, amin nem aggódtam mert mind ezt csinálja, de jeleztem ott. Plusz én még hallok egy zizegő hangot (fene a fülemet, tudom..) ezt is megemlítettem.
Az olajcsere, szűrők cseréje és fékfolyadék cserén túl az autót elvitték próbakörre a zizegő hang miatt, szintre töltötték a hűtővizet, rámértek az akksira és külön computeres emberrel ellenőrizték a hibakódokat. Amikről kiderült, hogy a sofőroldali övcsat szenzor okozza. Ezt garanciában ki is cserélik nekem.
Így aztán valamikor erre kell vennem az irányt újra, de örülök annak, hogy nem maradtam magamra a problémáimmal, még ha azok apróságok is.
Még júniusban pattant ki a fejemből, hogy kellene egyet autózni itt Tolnában, mert a dombság nagyon jó vonalvezetésű és szintkülönbséggel rendelkező utakat kiad. Pont, amire a Giulia Q teremtve lett. Kitaláltam egy útvonalat, amit előzőleg bejártam a Bravo-val, ugyanis az is fontos volt, hogy az útburkolat megfelelő minőségű legyen és a Q-val lehessen rajta rendes tempóban haladni.
Gondoltam, bedobom a Giulia Q-s ismerősöknek, hogy kinek lenne kedve egy ilyen önfeledt autózáshoz, de végül csak aranytl lett, aki tényleg el tudott jönni.
Vasárnap reggel 10 körül indultunk az 1. képen látható útvonalon Paksról. A bonyhádi MOL kútnál beszéltünk meg 15-20 perces pihenőt, addig én mentem elöl. Mondanom sem kell, de nem kellett 3 és fél óra az úthoz, még ezzel a megállóval együtt sem.
Gyönkig az út burkolata tökéletes és sok izgalmasabb szakasz is van benne. A Gyönk-Hőgyész szakasz már kicsit más tészta. A vonalvezetés kezd igazán izgalmas lenni, de a burkolat kb. a szakasz 50-60%-án nem túl jó. Viszont pont a kanyarokat és azok környékét csinálták meg első körben, szóval azokba bele lehet esni nagyobb tempóval és jól ki is lehet gyorsítani onnan.
Hőgyésztől Kurdig újra jobb az út, meg lehetett kicsit jobban ereszteni. Majd Kurdtól Lengyelig (vagy inkább a mekényesi elágazóig) következett a túra egyik legizgalmasabb szakasza. Nagyon kanyargós, erdős domboldalban vezető út, fákkal befedve, szinte végig árnyékban. Ráadásul fehér aszfalttal és természetesen szalagkorlát nélkül... Az autók folyton csúszkáltak alattunk már kisebb gázra is és egymást érték a jobbos-balos kanyarkombinációk. Ez meg is izzasztott minket kicsit.
Aztán tovább Kisvejke felé megint tökéletes útminőség következett, ahol meg lehetett ereszteni az autót, viszont Kisvejkétől Tevelig inkább csak túl kellett élni azt a pár km-t.
Ez után következett egy szintén kedvenc szakasz, a Tevel-Bonyhádvarasd-Bonyhád. Ez is egy gyors szakasz, tökéletes burkolattal, nagy szintkülönbségekkel és technikás kanyarokkal. Pont jó volt a pihenő előtt még megküldeni ezen a gépeket.
A MOL-on kicsit megpihentünk, ittunk egyet, mondani sem kell, de egyből álltak be mellénk más Alfák, akik észrevettek, ment a fényképezkedés. Átbeszéltük az út következő szakaszát, aztán Laci ment előre. A Mecseknádasdtól majdnem Pécsváradig tartó többsávos, hegyi kapaszkodós szakaszon nagyon meghajtottuk, folyamatosan kellett mindkét párhuzamosan haladó sávot használni az ívekhez.
A Pécsváradtól a véméndi M6 lehajtóig tartó szakasz szintén egy jó autózást biztosít, bár helyenként itt is elég szar a burkolat. Ennek ellenére Laci durva tempót diktált, úgyhogy nem vettem nagyon lazára. Ekkor volt, hogy picit leért az alja egy bukkanó után az autónak. Még azóta sem néztem alá, nem csattant olyan nagyot, valószínűleg csak valamelyik műanyag rész, de azért nem esett jól :)
Utána felhajtottunk az M6-ra, átrongyoltunk Magyarország leghosszabb közúti alagútjain, majd Bátaszéknél lejöttünk és következett a túra újabb gyöngyszeme, a Lajvérpuszta-Palatinca-Szálka-"Szálkai lehajtó az 56-osról" szakasz. Ez volt az utolsó aznap, amin rendesen megküldtük a gépeket. Ennek végén fordultunk vissza a Mausz kápolnához, ahol a képek is készültek.
Ez után még levezetésnek a pályán kerülve Szekszárdot, Szedresnél lejöttünk és még egyszer megtettük a tengelici utat Paksig. Ott felvettem barátnőmet és elgurultunk Faddra, a környék "olasz Mekkájába", a Progetto Manfredi étterembe. Egy kellemes ebéd után pedig mindenki hazaindult.
A túra kezete előtt egy jó 50 km-rel tankoltam, majd a pizzázás után tankoltam újra tele a gépet. Tehát a megtett 335 km első és utolsó 50 km-re elég light-os volt. Az átlagfogyasztás így is 15,26 L/100km-re jött ki a két tankolás között.
Délelőtt megtörtént az első olajcsere, ezzel a bejáratásnak hivatalosan is vége.
km.: 4611
A karbantartási tervben a levegőszűrő cseréje 45e km-nél esedékes. Lábjegyzetben persze ott van, hogyha poros helyen használom, akkor 15e, felelősség elhárítva. Úgy gondoltam, egy légszűrő cserét megérdemel, minden autómban legkésőbb húszezrenként cseréltem, a Giuliánál is így lesz. És végre a 146 TD után újra egy autó amiben normálisan cserélhető, hozzáférhető helyen van, nem kell feszegetni, nem akarnak beszakadni a csavarok, és a lökhárítót sem kell leszedni. Hát ilyen is van :-)
Kiporszívóztam a légszűrőházat, kapott új gyári szűrőt, és egyúttal a motortér is kapott egy kis porszívózást, törölgetést.
Nem jellemző, hogy nagyon komolyan használnám a csomagteret, de változás van a levegőben, úgyhogy vettem egy gyári csomagtértálcát az Alfa Depóból. Kép alapján valami strapabíróbb anyagra tippeltem, de ez csak valami habosított cucc - nem tudom, hogy mennyire lesz tartós, mindenesetre a méret szépen passzol, és a felirat is a gyári kalligráfiával készült. :)
Hóra már nem készülök idén, úgyhogy eltettük a téli kerekeket. Elég keveset mennek, még tréninges gyilkolászással együtt is sokáig jók lesznek még, inkább vigyázok rájuk. A nyári hadd menjen minél többet, azt szeretném hamarabb cserélni, túl szélsőséges gumi ez a Goodyear, a vizes aszfalt képes lehűteni és elmegy a tapadása.
