Tagok >> WarbiRunner (Gyuri) >> Blog
A véletlen úgy hozta, hogy pont Budapestre kellett mennem szombaton, mégpedig elég korán, fél nyolcra. És aztán pont volt egy szabad délelőttöm, így az utolsó pillanatban regisztráltam az Alfa Amore vezetéstechnikai tréningjére. Régóta terveztem, hogy egyszer elmegyek,most jött ki rá a lépés. Nagyon kíváncsi voltam, hogy a téli csúszkálások számítanak e, jó berögződéseket adnak e egyáltalán olyan helyzetekben, amikor az autó stabilitását megőrizni kell (nem keresztbe vágni) vagy visszaszerezni.
Szintén érdekelt, hogy a 159 hogy szerepel alattam, volt róla egy kialakult képem már, vajon változik e a véleményem?
1. Körpálya, vészfékezés, nagy kanyartempón megcsúszó autó
Első feladat volt, kicsit izgultam, bevallom. Egy vészfékezéssel kezdtünk vizes aszfalton, majd műgyantán. A legelső vizes vészfékezésemkor döbbentem rá hogy mennyire profik akik vezetik a tréniget.
"746-os, sokat vezet ABS nélküli autót, nem abban ül! A végén is szorítsa azt a pedált rendesen!" És igen, teljesen igaza volt, úgy fékeztem ahogy a zölddel, a végén reflexből kerestem a tapadáshatárt a fékkel, bizony sok centit lehet nyerni ha nincs abs. Oké, innentől figyeltem erre, és nem is jött elő újra az elavult reflex.
Ezután körben "verettünk" nyomtuk a gázt amíg ki nem tört az autó fara, orra, kinek hogy. Kikapcsolt VDC-vel. Ebben a feladatban a 159 szépen viselkedett, tolta az orrát, húzta a farát, a kontrol megvolt és ilyen szituációban pozitívum a relatív tompasága. Nem tör ki hirtelen, nem is reagál gyorsan a gázelvételre/ellenkormányra. A Zen névhez méltóan tényleg izgalom mentesen lehet megfogni az autót, szépen kiszámíthatóan mozgott. A műgyantán is hozta ugyanezt. Az elején izgultam, a feladat közben pedig már élveztem, a kedvenc pályám volt.
2. Vizes/műgyantás kanyar, majd 9%-os emelkedő.
Ennél a feladatnál valahogy nem ért újdonság. Annyi talán, hogy a műgyantás balkanyarban ezúttal sokkal rosszabbul viselkedett az autó, mint a forszírozott körpályán. Durva orrtolás, és nagyon nagyon nehezen érezhető tapadáshatár. Biztosan nedvesebb lehetett a gyanta, csúszósabb volt mint az előző. Kicsit össze kellett szedni a kanyarban az autót, pedig nem ez volt a terv :-) Felfelé a csúszós emelkedőn elhangzott sok tanács, találjuk meg a tapadást. Nos ezt kicsit én felülírtam, mert kíváncsi voltam. Azt éreztem, hogy lábbal ezzel az autóval soha nem fogom megérezni a pont jót, viszont van ebben motor nyomaték kontroll. Lássuk mit tud. Odaléptem neki.. és tökéletesen megoldotta, nyárigumis autók közt a legjobb beérkező tempót produkálta a csoportunkban.
Itt érdekességként: A legjobb beérkező tempót (52km/h!) Michelin Crossclimate négyévszakos gumival hozta egy 159 sw. Őket követte egy Giulia QV (Sottozero téli gumikon) és egy Stelvio szintén téli gumikon 40km/h-val, majd következett Zen 32km/h-val. Nekem cseppet sem tűnik rossznak a négyévszakos gumi teljesítménye, és ez az összes pályán szépen látszott.
3. Rántópad.
Na itt megint volt egy kis izgalom, nem is tudom miért :-) Figyelni a belépő tempóra, fúú merre rántja, tudok e olyan gyorsan ellenkormányozni... És ez az első próbánál látszott is: "a megoldás tökéletes, de kicsit későn reagált, az első mozdulat legyen azonnali, csírájában fojtsuk el a csúszást" Igen, valahogy rosszabb volt tudni, hogy történni fog, mintha váratlan lett volna :-)
A másodiknál már móka volt, ott persze megint rám szóltak, mert kicsit megint az összes berögződés működni kezdett, ellenkormány, gáz. "szép megoldás, de most csak kormánnyal oldjuk meg, jó?" Oké oké...
Harmadikra így történt, talán ez is sikerült legjobban.
Végig figyeltem arra, hogy optimális tempón érkezzek a padra, jól rántsa ki, nem akartam megúszni :-) És itt tanultam valamit az autómról.
Egyszer sem forogtunk meg, és ez a VDC-nek köszönhető. Hihetetlen, de folyamatos oldal driftben tartotta az autót a VDC, teljes rákormányzás mellett. Aztán addig dolgozott, hogy megindult vissza az autó fara, innen pedig már egy-két gyors mozdulattal egyenesben volt. Érzésre másodpercekig mentünk keresztbe, aztán lényegében a nehezét megoldotta az elektronika. Figyeltem a másik 159 Ti-t (TBi), ugyanígy driftelt keresztben.
4. Szlalom váltott felületen - aszfalt/műgyanta
Talán itt voltunk legkevésbé otthon a 159-cel. Volt egy pont a pályán ahol jobban csúszhatott, és ott egyszerűen nem találtam a tapadáshatárt az autóval. A mért körön keresztbe is raktam, aztán már mindegy volt. Egyszerűen eltolta az orrát a csudába, onnan kellett menteni, a bója megúszta :-) A mért idő annyira nem, pláne hogy aztán a bal hátsóval mégis érintettem a bóját (vagy a következőt? Nem tudom) . A pálya aszfaltos szakaszán is valahogy nagy volt az autó, inkább csak megoldottuk mint mentünk egy jót. Lehetne normálisabb időt menni vele ettől függetlenül, 45s körül biztosan tudná (ha a hibáimat leszámolom), de ezt nem feelingből, hanem még vagy 3 kör tapadás keresgélés után. Érdekes módon a műgyanta túloldalán nem volt egyszer sem gond. De talán ez a pálya az ahova nem ezzel az autóval jönnék vissza.
Eljött ez is, 13 év után nincs 146-om. Szerettük, hiányozni fog :-(
Eltelt két hónap, megtettünk 2000km-t, az első iskolajárat hónapon is túl vagyunk és az érzéseim változatlanok.
Akik a motorját tervezték, pont nekem tervezték. Egy hagyományos négyhengeres benzinmotor, ami bőséggel öblögeti a benzint,szépen mossa a saját alkatrészeit, nem kokszolódik... csak fogyaszt, ahogy egy hagyományos négyhengeres :-) Nincs nagynyomású befecskendezés, és semmi különös extra. A hangja is olyan, nem egy modern motoré. És erre a talán utolsó régi-vágású benzinesre rátették azt a zseni vezérlést, amitől egy régi-vágású tuningmotor lett. A fantasztikus az benne, hogy semmi köze egy modern kis köbcentis turbómotor viselkedéséhez. Inkább hasonlít egy régi kétliteresre.. igen, fogyasztásban is. De kit érdekel :-)
Nagyon tetszik, nagyon szerethető. Az 1.8 Tbi egy igazán jó motor, és ehhez képest érthetetlen a bátorság, hogy összeraktak egy ilyet. Ami műszaki alapokat tekintve közel sem olyan modern. Kivéve a MultiAir modult. Így keletkezett valami igazán különleges, egy EU5-öt (sőt 6-ot) teljesítő kis tuning verda azoknak, akik leragadtak a 90-es években. Eszembe sem jut ezt tuningolni, végre egy autó ami úgy jó ahogy van.
És mindene működik. Az esőszenzor? Tökéletes! Auto-ra tettem két hónapja és nem nyúltam hozzá. Az automata világítás dettó. A klíma szintén. 22 fok és nem kell piszkálni. Végre végre...
Az ülései a 159 után.. nagyon másak. Az én ízlésemhez ez a kicsit gokartosabb, kevésbé "prémium" üléspozíció áll közelebb. Amaz egy fotel, ez egy gokart ülés. És ez a különbség minden rezdülésben ott van. Túra limuzin vs gokart. Értem a túraautó előnyét (és nagyon megy hozzá a 2.4), de a szívemet a gokart melengeti jobban. Élmény, élmény, nagyon jó :-))
Még augusztus végén kirándultunk egyet, egy családi összejövetelre, Mátraházára. És újra az autópályás csendet választottuk. Nem volt rossz döntés, és az odafelé út keserűségét is sikerült enyhíteni, legalább egy kicsit. Ugyanis gyönyörű időnk volt, vidám autózásra számítottam azon a pár kilométeren Mátraháza előtt. És csalódtam, az elmúlt időszakban sokadjára. Egyetlen élmény kanyarra sem futotta, úgy jártam, ahogy mostanában nagyon sokszor a csobánkai szakaszon is. Elöl egy 40-nel guruló (E Merci), mögötte sor, előzni képtelenség. Negyvennel gurultunk át az összes élményt ígérő kanyarkombináción. Meg is fogalmazódott bennem hamar, kezd igazán felesleges lenni bármiféle élményautó. Egy-két éve rendszeresen azzal szembesülök, hogy lehetetlen egy jót játszani, legalább pár kilométert, pár percet. És mi marad? Beülni a gyenge, öreg, zöld Alfába, és lent az Alföld tengersík vidékin keresni valami helyet ahol tényleg játszhatok, mert 90 lónak kifér nyélgázon itt is, ott, is, amott is. 230-nak nem, csak szenvedünk.
Aztán egy óra múlva szebben sütött picit a nap, leszaladtunk Mátrafüredig és véletlenül épp üres volt az út. A motor még meleg, így pár kanyar jutott nekem is végül. Morzsa ez de már ennek is örülök.
A táj, a másnapi túra, és az élmények kárpótoltak persze, és hazafelé Zen újra nevéhez híven fantasztikusat alakított. Végig jó időnk volt, ám hazafelé ránk szakadt az ég. Az autópályán 140-nel haladtam egy kisebb konvoj végén a belsősávban, amikor egyik pillanatról a másikra özönvíz lett. A száraz útról 140-nel belehajtottunk a vízbe. Előttem fejveszett fékezések, úszkálások, vészvillogózások. Zen egy határozott lassítással 80-on volt, végig teljes tapadás és biztonság mellett. Nagy dolog, hogy egy ilyen kaliberű autó vigyáz ránk.
Aztán ahogy szétszéledtek előlem, Zen nyugalomban tudtunk ennél kicsit gyorsabban is haladni. Víz előtte, köd utána :-) Rendíthetetlen..
Újra elkezdte bántani a szemem ahogy a zárhídon ismét elkezdett előbújni a rozsda. 2016-ban a vásárlás után szinte ezzel kezdtem, eddig bírta. Most kicsit alaposabban nekiálltam. Újra fémig csiszoltam, de most rozsdaátalakítóval is kezeltem. Alapozásként cink sprayt kapott, majd a nap során ahányszor eszembe jutott és arra jártam, kapott egy réteg fekete fedő festést.
Egy lendülettel az első kerekek mögött is lekezeltem a kritikus részt. Gravír géppel fémig mentem, Evipassal passziváltam. Végül ezt nem fújtam, hanem vastagabb rétegben pici ecsettel fedtem be, így lényegesen ellenállóbb lesz a repkedő kavicsoknak.
Jó sokáig tartott (sok 20p-es szünettel), de remélem így elég alapos volt a művelet, és esztétikailag is normális lett az eredmény.
Csak ennyire zavart, hogy ott áll a másik 9 éves autó, amire eddig öten kérdezték meg, hogy új e :-))
Pár száz kilométer használat után tényleg az van, amire nem számítottam. A legalfább Alfánk eddig ez az autó, állandóan mennék vele valahova. Mindegy hova.
Csukott szemmel megmondanám róla, hogy ez egy Alfa Romeo, csak abból ahogy szól, ahogy reagál, ahogy ülök benne. Amikor keresgéltem az eladó autók közt, egy megosztó formaterv volt és egy kigrammolt műszaki döntés: Alfa Romeo legyen, de városban is kompromisszumoktól mentes, benzines, csakis szívócső befecskendezéses 1.4-es.
Aztán most itt áll, és csupa érzelem ez az autó, benne 100 év Alfa Romeo sűrítménye és minden rezdülésén érződik, hogy ezt szívvel lélekkel tervezték.
A MultiAir motor nem volt kritérium, úgy voltam vele, hogy ha olyat találok, olyat veszek, de a célnak pont megfelel a 120 lovas is. Na azt viszont nem tudtam, hogy ez a motor ennyire fantasztikus. Bár egyszer már vezettem ilyet, de az apró finomságait használva ismeri fel az ember.
A lámpánál állva lehúzott ablakkal egyszer csak azt éreztem, hogy egy 72-es Giulia 1300 Superben ülök, ez a hang nem egy modern autóé. Elölről egy régi benzines őszinte járását hallom, hátulról pedig aláfest az épp jól eltalált hangú kipufogórendszer. Pont annyira jó, hogy egy pillanatra megvolt az illúzió.
Aztán ugrottunk időben, odaléptem neki, elváltottam. Egy öreg 155 q4 szelleme szisszent minden váltásnál. Valahonnan messziről, dobozba zárva, de ott volt, miközben boldogan lódult a mutató hatezer fölé. A 100 év Alfa lemezről valamit mindig játszik. Feldolgozást, de jófélét.
13 éve Alfázok, és nem értem, hogy ez az autó, pláne ezzel a motorral hogy tudott észrevétlen maradni számomra. A többség a 159-cel van elfoglalva, ami rengeteget adott nekem is a lassan négy év alatt, hozzám nőtt a hangja, kényelme, formaterve, a fantasztikus nyugalom amit áraszt.
Ez a kis piros autó viszont ezerszer inkább Alfa Romeo. Nincsenek kérdések. Beülsz, megérzed, vezeted, mosolyogsz. Nincs hiányérzet.
Csak ideiglenesen, de igényesen felragasztottam kétoldalas kültéri ragasztószalaggal a rendszámot. Mindenhogy rémesen áll rajta, megpróbáljuk a kpm-nél a matricát bejegyeztetni.A széleken szivacsozást is kapott, hogy a menetszél ne tudja a fényezésnek nyomni a fémet. Egyelőre így lesz.
SET-458, a piros 458 Italia XD
Egy nagy doboz alkatrésszel a csomagtartójában elvittem ma reggel. Remélem holnap útra készen találkozunk.
Mindent sikerült gyári eredetiben beszereznem:
Olaj+gyertya szett: FPT gyári gyertyák, Selénia K PE olaj
MultiAir mikrofilter
Szűrők (olaj, levegő, pollen)
Vezérlés szett vízpumpával
2020.07.21. Haza is jött, fékek, futómű is leellenőrizve, minden tökéletes. A Multiair szűrő csere nem ártott, a többi minden újszerű volt benne. Most meg új.
A rendszáma még az ablakban, de már itthon. Volt ám öröm és lelkesedés. :-) Én pedig nekiláttam az ismerkedésnek. Megtankoltam.. benzinnel. Furcsa volt az illatosabb pisztolyból tankolni. Aztán mosás, és irány haza. A fényezést üvegtisztítós kendővel áttöröltem, a belsejét kitakarítottam, fertőtlenítettem és bőrápolóztam ahol kell. És közben csodálkoztam és sorra értek a kellemes meglepetések.
Tükörfényesre mosva, törölve sem látok semmit a fényezésén. Gyönyörű, egységes, tükrösen ragyog az egész. Pár pici apró pötty, karc amit találtam. Használt autó vagy mi...
Belül ugyanígy igényes, és ahányszor beülök én bizony új autó illatot érzek. Volt pár folt, morzsa, ez-az, de ez egy alig használt beltér, karcmentesek a fényes fekete műanyagok, a fém betét, és nincs kopás a kormányon.
És az egyik meglepetés: Ezt a Giuliettáknak mindig felróttam, hogy az a műanyag ajtópanel az rettenetes, az engem zavart. Takarítás közben jöttem rá, hogy ebben műbőr betét van. Lelkem mélyén ó de örültem, hogy nem jött össze az alapfelszereltségű fehér. Ez hasonlóan Zen-hez egy nagyon felszerelt autó, és egész más benne ülni, mint egy alapmodellben.
Felnyíló képernyő nincs benne, amit nem is bánok, így ez egy rendes autóbelső elavuló, idővel viccessé váló kütyü nélkül.
És végül a motortér. Egy szóval: makulátlan. Ilyenre tisztítani nem lehet egy motort. Ez még nem koszos. Pici zsírpapír darabok a géptető ütközők alatt. Minden fényes és újszerű.
Két éve merült fel először az autó csere. Akkor egy fehér Giuliettától indulva volt szó új Vitaráról, jártunk Kia szalonban, néztünk Fiat Tipot, próbáltunk Giuliát, sőt közel jártam hozzá hogy elcsábuljak, közben felújítottuk a zöld 146-ot, és végül eljutottunk ide. És most így jó.
Miután lett egy autónk, ki is fizettem, majd vártam. Illetve kb másnap felfogtam, hogy vettem egy autót, hülye e vagyok? A mai napig tartott, kb. egy hónap izgalom. Vajon tényleg szép? Jó? Hazaér? Nincs valami trükk?
De eddig nincs. Az autóban 66e km van most, és úgy is néz ki, olyannak is érződik. Ennyire újszerű Alfám még nem volt soha. És igazat írt a volt tulajdonosa a hirdetésben, ezért is vettem meg: ez az autó télen még egy métert sem ment. Ez látszik mindenhol, mintha új lenne a fék, féknyergek, kipufogó dobok, semmin nem látszik a 9 év nyoma. A beltéren sem. Hol van a világon még egy piros, közel full extrás, EU5-ös Giulietta, ami kis futású, nem napi járós és nem használták télen? Minden kívánság teljesült.
Az autó egy Linus nevű olasz-jármű bolondé volt. Harmadik autóként használta és még pár Ducati is állt a garázsában. Hát... köszönjük Linus :-)
Az autó rendszámmal, névre írva, elöl két új gumival annyi amennyi.. drágának sem gondolom a hazai kínálathoz képest.
