Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Giunak is eljött az életében az az időszaka - mint minden nőnek -, hogy elkezd bizonyos helyeken gömbölyödni, kerekedni. Míg -e folyamat kapcsán nőkről beszélünk, addig nincs is gond, sajnos a kocsikra ez kevésbé jellemző. Már a kocsi vételekor figyelmeztetve voltam, hogy a jobb sarokba a cooler kicsit meg van ütve. Nem nézett ki komoly gondnak, így hát napoltam, de folyamatosan checkkoltam. Ahogy teltek a hónapok egyre inkább merészkedtem tesztelgetni a kocsit, mígnem arra lettem figyelmes, hogy a kis ütés a cooleren végigfutott a legalsó hűtőbordázaton és szépen kipúposodott.

Ekkor mondtam, hogy ez már vállalhatatlan és nem fogom kockáztatni, hogy esetleg rosszabbra forduljon. Ígyhát visszább vettem az agresszív vezetésből és csak csordogáltam a forgalommal A-ból B pontba, míg nem kaptam időpontot a szerelőnél. Sajnos Turpi el volt havazva a feladatokkal, így kénytelen voltam Mikihez fordulni újra mivel a hűtővizem is valahol szép lassan folydogált.
Miki egy szemrebbenés nélkül vállalta a kocsit és a megbeszélt időpontra kész is lett. Innen is pacsi ! A cooler vadonat újra cserélve lett és szerencsére a folyást is két cső cseréje meg is oldotta (túlfolyó csöve és a jobb alsó cső). Másnap volt alkalmunk ki is próbálni-tesztelni egy győri találkozó alkalmával. Eddig minden szuperál!

Vannak a kocsin olyan helyek, amelyek a tervezés során valószínűleg kimaradtak a "könnyen hozzáférhető részek" fejezetből. Erre az egyik legjobb példa a sofőr felőli égő. Ha éppen nem rendelkezel egy 10 éves kisgyerekkel - vagy legalább a kezével, akkor esélytelen, hogy az égő cserét meg tudd oldani bármilyen elem bontása nélkül.... és ahogy a híressé vált Teleshoppos mondat is hangzik "...és ez még nem minden !". Ez a csodás helyzet még azzal lett megfűszerezve, hogy a kocsi Bi-Xenon fényszórókkal van felszerelve, így a csatlakozó is a lehető leghozzáférhetetlenebb helyen van. Szóval idő és hely híján átpasszoltam inkább a szerelőmnek Mikinek, aki ügyesen meg is oldotta a problémám.
Sajnos nem sikerült azonos égőt rendelni, mert valószínűleg egy kínai égő volt benne, ezért legalább hasonló értékűt próbált keresni. Magát a cserét ő is csak az ütköző elhajtásával tudta megoldani, így már kevésbé éreztem magam analfabétának...
Most már jó pár évet remélhetőleg kibír, de a másik oldal még mindig megviccelhet bármikor.

A kocsi megvételét követően kaptam pár jó tanácsot, amit igyekeznem kellene betartani, hogy gondmentesebb jövőt biztosítsak mind magamnak, mind a Giu-nak. Ebbe beletartozott a vezérlés, olaj és filterek cseréje (mindez persze csak preventív jelleggel), illetve pár apróbb dolog orvoslása - bárhonnan is nézzük ez egy 11 éves kocsi, engedjük meg, hogy legyen pár apróbb hibája.
Mivel a szerelőm árulta a kocsit, ezért kaptam egy remek ajánlatot: az első olajcserém díjmentes, amennyiben az olajat és filtereket én hozom. Neki is futottam lerendelni a dolgokat, de sajnos egyetlen hazai oldalon sem találtam UFI szűrőket. Egyedül az Autodoc oldalán. Nem maradt más, mint lerendeltem innen és lenyelni a +10Eurós szállítási költséget. Másfél hét után meg is jöttek a lerendelt dolgok, a csomagtérbe pakoltam őket és irány Turpihoz. A szerviz tartalmazta az olajat (Selenia Quadrifoglio 5W40) illetve a szűrőket (UFI - olajfilter, olaj leengedő csavar, légszűrő, kabinfilter).
Ám mikor már minden túlságosan simán ment és már került volna vissza az olajfilter feltűnt, hogy sajnos nem QV-hoz valót küldtek le, hanem 1.6JTD-hez. A kocsi már félig szétszedve, olaj leengedve és én pedig ott álltam egy nem kompatibilis filterrel. Na mondom szuper, akkor itt alszom, vagy nem tudom.... Ekkor Turpi az egyik polc legeldugottabb sarkából előhúzott egy kompatibilis filtert. Eddig nem hittem a fekete-mágiában, sem a varázslatban, de ekkor csak pislogtam mint hal a szatyorban. HÁT MÉGIS HONNAN AZ ELDUGOTT VAKOND BELSŐZSEBÉBŐL KERÜLT EZ ELŐ ?!?!?! Ennek az embernek tényleg mindene van, amire éppen szükséged van, hihetetlen....

Ezzel a filterrel megmentve bajbajutott seggem már gond nélkül sikerült befejezni a szervizelést. Ami a következő szervizelést illeti a cooler egyre inkább mászik kifele a helyéről. Ez eléggé aggaszt, mert nem tudom mi okozhatja, illetve meddig bírja. Figyelni fogom és remélhetőleg nem hagy cserben.

Eljött az évnek az a része, mikor a nyári topóka már nem elég biztonságos a reggeli fagyos utakon. Ideje átvetni a papucsokat.... Nehéz megszabadulni arra a pár hónapra ezektől a gyönyörű 18"-os felniktől, de a zord téli körülményeknek semmi áron nem tenném ki.
Kaptam egy fülest, hogy ha akad rá módom mindenképpen nézzem meg a dobbetét mögötti vízelvezető csatornákat, mert hajlamosak az évek alatt eltömődni mindenféle kosszal, sárral, levelekkel és onnantól már a rozsda meg is kezdi majszolni szép lassan a Giu kecses vonalait. Több sem kellett mint egy szabad hétvége a négy téli papucs és a szerszámkészlet. Szép sorba szedve ki a dobbetéteket meglepetésemre szinte csak felületi rozsda és egy minimális berakódás fogadott. Kellemeset csalódtam, mivel valószínűleg az Osztrák kolléga aligha törte volna magát ilyenekkel. Egyedül a jobb első sárvédő aljánál volt eltömődve.
A takarítást követően a 17"-os téli felniké lett a színpad. Vadi új téli Barum gumik kerültek fel rá. Csere közben figyelmes lettem rá, hogy a jobb első fékkopás jelzőm el van szakadva - ezt majd orvosolni kell. A bal elsőn pedig egy teleszkóp mandzsetta szorul majd cserére.

A kocsi téliesítve, remélve minél hamarabb eljön a tavasz és vele együtt visszakerülnek majd a gyönyörű nyári felnik is.

Nem hittem, de megtörtént...
Tökéletes őszi szombat reggel volt. Éppen kondiba siettem, mert már késésben voltam és nem akartam, hogy sokat várjon rám a haver. Amint lehetett toltam D-be és nyomtam a szemét kifele. Összesen 2 perc késésem lett, azt is a városban szedtem össze. Nagyon jól ment a kis piros golyó, büszke voltam rá.
Mikor már letudtuk a kötelező edzést elköszöntünk egymástól majd kocsiba ülve - kulcs elfordít, motor pöcc-röff és egy SMS az asszonynak, hogy már indulok. Vagyis indulnék, csak se nem csipog a senzor hátul, se nem megy a műszerfal világítás. Mi a szösz ?! A fordulatmérő sem mozdul, gázadásra sem.... Na jó, akkor kocsi ledöf, majd újraindít. Semmi változás.... Ideje felhívni Turpit, mondjon valamit, mert ez nagyon nem okés, így haza nem vezetek. Kitudja haza e vinne, sőt nem e mondana még valami fel útközben?!
Megnyugtatott azzal, hogy csak kapjam le az akkusarut, majd vissza és mennie kellene.
Király akkor kell gyorsan szereznem valahonnan egy kulcs szettet és meg is vagyok.

Hívom a közelben lakó rokon csajt nem e tud szólni az apjának, hogy két tömbnyire vagyok lerobbanva a kocsival és kellene egy kulcsszett. Persze a szülei nincsenek otthon és ő nem tudja, hogy hol vannak a szerszámok. Akkor hívom a bátyám, nincs otthon. Hívom a fathert. A probléma hallatán rögtön kocsiba is ült és hozta magával a kulcsokat. 30 perc múlva megérkezett a felmentősereg a kulcsokkal együtt. Neki is estünk - motorháztető fel, aksi megkeres ééééés.... A rohadt anyját, hisz ehhez nem is kell kulcs?!?!?! Quick-release-es a mínusz pólusa. Na akkor pólus le, vár egy kicsit, majd vissza. Visszaülve a kocsiba minden ugyan úgy ment, mint ahogy kellett volna, csak a VDC hibát kellett kiiktatni egy egyszerű kopptól-koppig tekeréssel és meg is vagyunk.

Otthon azonnal utántöltöttük és le is rendeltem egy vadi új aksit.
Jól rám ijesztett ez a kis dög, de örülök, hogy ilyen banálisan egyszerű megoldással orvosolni lehetett. Remélem nem változik át egy hisztis dívává és vele már csak a gondmentes autózás marad.

A reggel nyugisan telt. Mindent, ami szükséges előző nap előkészítettünk, így végre csúszás nélkül, nyugodtan tudtunk a kissé szomorkás időben, ellenben fülig érő mosollyal nekivágni az utunknak. Sajnos a gondmentes utazásunk nem több mint pár kilométerig tartott. Két faluval odébb jöttünk rá, hogy a khmm...khmm... na, akarom mondani COVID-Pass-os nyomtatványunk otthon maradt. Több sem kellett, hogy a szomorkás, borús időjárás hangulatát mi is felvegyük egy kis morgással és egy leheletnyi veszekedéssel fűszerezve.

A gyors otthoni látogatást egy még gyorsabb "érjük magunkat utol" stílusú vezetés vette kezdetét - nem szerettem volna a csomagtartóban lévő tárgyak valamelyike is lenni. Igyekeznünk kellett, mert konvojban szerettünk volna érkezni a City-re. Néhány perc és egy csomó falu után meg is érkeztünk a megbeszélt helyre - még éppen időben, majd innen csoportosan nekivágtunk az útnak.

Sajnos sem az út minősége sem az időjárás nem kedvezett nekünk. A magyar veseverős mellékutak mellé kaptunk egy laza felhőszakadást is a nyakunkba, de mindezt leküzdve sikeresen megérkeztünk Dunaújvárosba. A belépéshez még kellett pár percet várni - kicsit korábban érkeztünk - de szerencsére minden zökkenőmentesen ment. Csomó fotó készült a konvojról, rólunk és a kocsikról is (később még híressé is vált a mi kis Giunk). A szemerkélő eső ellenére is csak mosolygós arcokkal találkoztunk. A karszalag megszerzése után leraktuk a kocsit és körbenéztünk a sok szebbnél-szebb Alfa között.

Az egész esemény hangulata a korlátozások mellett is nagyon jó volt. A programok mellett a kaja is mennyei volt, sajnos a tombolán nem sikerült nyerni semmit. A napot egy közepes csomagos tisztítással fejeztük be, melyet ott helyben végeztek a srácok.
Nagyon király volt és remélem jövőre is részt tudunk venni.

Nem volt egy könnyű döntés, de úgy érzem most helyesen döntöttem. Ugyan nem egy makulátlan példány és már 11 éves is sőt az ára egyenesen horribilis, de valószínűleg ez volt a legjobb példány, amit lehetett kapni. Nagy elvárásaim vannak a szervizigényesség szempontjából, ugyanis Giu-nak enyhítenie kellene a szervizre kidobott összeget, amit sajnos a Bálnánál nem lehet csökkenteni.

Ezen felül ez maga az álom.... Egy szempillantás alatt a 235 csikó úgy veti meg lábát, hogy testem belepréselődik az ülésbe, pupillám a kétszeresére tágul és agyamat elönti az adrenalin. Bele sem merek gondolni mit tartogat még a Dynamic mód a maga +35lovával amit hozzátereltek. Na majd egyszer, ha nem fogom úgy érezni, hogy ez a ménes minden alkalommal agyon akar taposni. Egy igazi sleeper a kocsi. Szolid külső alatt ott lapul egy kövér gázfröccs mögött a pokol tüze, amit csak egy quadrifoglio verde sejtet. Imádom és igazából már nem is bánom azt a nagy teret és formát amit a 159-es kínál.

Remélem sokáig rójuk együtt az utakat és kíváncsian várom mit hoz a jövő e remekmű volánja mögött.

Még mindig a kocsi varázsa alatt vagyok. Teljesen más világ mint a 66-os, minden téren.
A kocsi teljesítménye egy teljesen más világ, bolygó, sőt... univerzum ! Szokni kell, mert harap és még a Dynamic mód az ujjam közelében sem volt. Nem akarom rögtön a pokol összes haragját magamra zúdítani zöldfülűként.

A Giu kapott egy finom kis Lotus-os gyorswaxot és este még a szokásos újautós bemutató köröket le kellett tudni a haverokkal. Na és itt jött az első kis bökkenő. A kocsi este szinte használhatatlan. A fényszórók vetítési szöge valahol Elon Musk roadsterjét pásztázták a csillagos égen, és én csak próbáltam refivel közölni a szembejövő húszezer fényszóróval felszerelt kamionnak, hogy bocsi de ez ilyen, nem én vagyok a paraszt refis. Na de egy szó mint száz, ez nem maradhat így. Sürgősen kell állítani a fényszórókon. Kerestem is a műszerfalon, a menüben a kapcsolót vagy valamit, amivel lejjebb lehetne állítani, de sehol semmi. Na igen, Bi-xenon, ez nem lesz egy 5 perces meló és sajnos az AlfaCity csak még jobban sürgeti a dolgokat. Marad a jó öreg otthoni beállítás.

Mivel a Google a barátunk ezért gyorsan sikerült orvosolni a hibát és nagyjából belőni a magasságot úgy, hogy az ne legyen zavaró a forgalom többi tagjára. Ezt követte pár nappal később egy szakszervizes fényszóró állítás. Az otthoni beállítás annyira jól sikerült, hogy az egyik fényszóró vetítési szöge szinte hibátlan volt. Most már úgy hiszem készen állunk az AlfaCity-re.

Az egyik késő esti bevásárlás bepakolása közben lettem figyelmes arra, hogy a csomagtér ben sötétebb van, mint a vakond belső zsebében. Mivel minden más funkció hibátlanul tette a dolgát, ezért fejben letudtam annyival, hogy égőcsere szükséges. Amint egyre kevesebbet használtam a kocsit esténként, egyre kevésbé éreztem az igényét, hogy ezt a hibát elhárítsam. Mígnem egy napon csúnyán visszaköszönt és a csomagtér nyitásával is gondjaim akadtak, majd a hátsó menetfény is végleg eltűnt.

Egyből tudtam, hogy a csomagtér átvezető kábele lesz a ludas. Egyszer már kezelésbe vettem, de akkor csak egy részét cseréltük ki, most viszont egészen a kalaptartótól a tolatólámpákig tartó rész került cserére. Kicsit időigényesebb és pepecselősebb munka volt, mint az első alkalommal, de megérte, mert ez biztosan szolgál még pár évet.

Egyre jobban furdal a gondolat, milyen lehet egy Giulietta a 159-hez viszonyítva. Igen tudom mindkettő teljesen más kategóriát képvisel, de számomra ez a két típus jöhetett szóba. Egy alkalommal mikor Turpinál voltunk a legfrissebb szerzeménye ott lapult a garázs tövében, félig megbontott orrésszel. Akkor még nem tudtam, hogy pont ez a kocsi lesz az egyik kiszemelt alany.

Eltelt pár hét, majd ismét Turpinál kötöttünk ki egy szerviz alkalmából. Tovább boncolgatva a kocsi váltás témáját Turpi egy másik alternatívát dobott fel. Ekkor rámutat a garázs tövében pihenő csilli-villi Rosso Giuliettára. Az állam a talajt súrolta, szemeim pedig ragyogtak mint Salamon fa..khmm... fallosza. Gyönyörű látvány volt, majd kinyitotta és bele is ülhettünk. Szinte full-extrás volt a kocsi. Ámultam bámultam, majd közölte velem, hogy nézzem meg bátran a motorteret is. Igen, pontosan tudta, hogy ez majd levesz a lábamról. Ott pihent benne a 1.75Tbi a maga 235 kiscsikójával. Máris beleszerettem és már kevésbé hiányzott az a nagy csomagtér és rengeteg hely.
Ezt követően váltottunk még jó pár mondatot, hogy miért is érné meg, de azért QV-nek az árát is fontolóra kell venni. Végül abban egyeztünk meg, hogy alszunk még rá egyet és majd a hét folyamán felhívjuk a döntéssel kapcsolatban, ő pedig volt olyan szíves és megtartotta nekünk arra a hétre a kocsit. Otthon átbeszéltük még egyszer és mindketten arra jutottunk, hogy márpedig nekünk ez a kocsi kell, mert ilyen aligha lesz még egy. Még aznap felhívtam Turpit és közöltem vele, hogy egy karikát azért még mennénk vele, de számolhat azzal, hogy mi a kis Julcsit hazahozzuk.

Még a héten, szombaton leugortunk hozzá a beígért tiszteletkört letudni. Sajnos a kocsi mivoltjából adódóan még nem rendelkezett rendszámmal ezért egy ideigleneset kapott és tényleg csak egy kis karikát tudtunk vele menni. Eddig is lenyűgözött a kocsi, de vezetni még ennél is jobb volt. Nagyon agilis és sportos, mindemellett kiegyensúlyozott, finom járású a motor és a futómű is. Az arcomon az erejéből adódó félelem és a fülig húzott Joker-es mosoly váltotta egymást... Megvettek kilóra...

A próbakör után csak annyit mondtam, hogy nekem ez kell és mindenképpen visszük. Sajnos nem vihettük el a kocsit, mivel egy behozatalról van szó ezért az alapból magas árhoz jár még egy magas papírozási költség is. A nagyját szerencsére Turpi elintézi a többi majd rám vár. Nekünk pedig nem maradt más mint pár fénykép és a hooooszú hoooszú várakozás, de úgy érzem, érdemes lesz ezt kivárni.