Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

A reggel nyugisan telt. Mindent, ami szükséges előző nap előkészítettünk, így végre csúszás nélkül, nyugodtan tudtunk a kissé szomorkás időben, ellenben fülig érő mosollyal nekivágni az utunknak. Sajnos a gondmentes utazásunk nem több mint pár kilométerig tartott. Két faluval odébb jöttünk rá, hogy a khmm...khmm... na, akarom mondani COVID-Pass-os nyomtatványunk otthon maradt. Több sem kellett, hogy a szomorkás, borús időjárás hangulatát mi is felvegyük egy kis morgással és egy leheletnyi veszekedéssel fűszerezve.

A gyors otthoni látogatást egy még gyorsabb "érjük magunkat utol" stílusú vezetés vette kezdetét - nem szerettem volna a csomagtartóban lévő tárgyak valamelyike is lenni. Igyekeznünk kellett, mert konvojban szerettünk volna érkezni a City-re. Néhány perc és egy csomó falu után meg is érkeztünk a megbeszélt helyre - még éppen időben, majd innen csoportosan nekivágtunk az útnak.

Sajnos sem az út minősége sem az időjárás nem kedvezett nekünk. A magyar veseverős mellékutak mellé kaptunk egy laza felhőszakadást is a nyakunkba, de mindezt leküzdve sikeresen megérkeztünk Dunaújvárosba. A belépéshez még kellett pár percet várni - kicsit korábban érkeztünk - de szerencsére minden zökkenőmentesen ment. Csomó fotó készült a konvojról, rólunk és a kocsikról is (később még híressé is vált a mi kis Giunk). A szemerkélő eső ellenére is csak mosolygós arcokkal találkoztunk. A karszalag megszerzése után leraktuk a kocsit és körbenéztünk a sok szebbnél-szebb Alfa között.

Az egész esemény hangulata a korlátozások mellett is nagyon jó volt. A programok mellett a kaja is mennyei volt, sajnos a tombolán nem sikerült nyerni semmit. A napot egy közepes csomagos tisztítással fejeztük be, melyet ott helyben végeztek a srácok.
Nagyon király volt és remélem jövőre is részt tudunk venni.

Nem volt egy könnyű döntés, de úgy érzem most helyesen döntöttem. Ugyan nem egy makulátlan példány és már 11 éves is sőt az ára egyenesen horribilis, de valószínűleg ez volt a legjobb példány, amit lehetett kapni. Nagy elvárásaim vannak a szervizigényesség szempontjából, ugyanis Giu-nak enyhítenie kellene a szervizre kidobott összeget, amit sajnos a Bálnánál nem lehet csökkenteni.

Ezen felül ez maga az álom.... Egy szempillantás alatt a 235 csikó úgy veti meg lábát, hogy testem belepréselődik az ülésbe, pupillám a kétszeresére tágul és agyamat elönti az adrenalin. Bele sem merek gondolni mit tartogat még a Dynamic mód a maga +35lovával amit hozzátereltek. Na majd egyszer, ha nem fogom úgy érezni, hogy ez a ménes minden alkalommal agyon akar taposni. Egy igazi sleeper a kocsi. Szolid külső alatt ott lapul egy kövér gázfröccs mögött a pokol tüze, amit csak egy quadrifoglio verde sejtet. Imádom és igazából már nem is bánom azt a nagy teret és formát amit a 159-es kínál.

Remélem sokáig rójuk együtt az utakat és kíváncsian várom mit hoz a jövő e remekmű volánja mögött.

Még mindig a kocsi varázsa alatt vagyok. Teljesen más világ mint a 66-os, minden téren.
A kocsi teljesítménye egy teljesen más világ, bolygó, sőt... univerzum ! Szokni kell, mert harap és még a Dynamic mód az ujjam közelében sem volt. Nem akarom rögtön a pokol összes haragját magamra zúdítani zöldfülűként.

A Giu kapott egy finom kis Lotus-os gyorswaxot és este még a szokásos újautós bemutató köröket le kellett tudni a haverokkal. Na és itt jött az első kis bökkenő. A kocsi este szinte használhatatlan. A fényszórók vetítési szöge valahol Elon Musk roadsterjét pásztázták a csillagos égen, és én csak próbáltam refivel közölni a szembejövő húszezer fényszóróval felszerelt kamionnak, hogy bocsi de ez ilyen, nem én vagyok a paraszt refis. Na de egy szó mint száz, ez nem maradhat így. Sürgősen kell állítani a fényszórókon. Kerestem is a műszerfalon, a menüben a kapcsolót vagy valamit, amivel lejjebb lehetne állítani, de sehol semmi. Na igen, Bi-xenon, ez nem lesz egy 5 perces meló és sajnos az AlfaCity csak még jobban sürgeti a dolgokat. Marad a jó öreg otthoni beállítás.

Mivel a Google a barátunk ezért gyorsan sikerült orvosolni a hibát és nagyjából belőni a magasságot úgy, hogy az ne legyen zavaró a forgalom többi tagjára. Ezt követte pár nappal később egy szakszervizes fényszóró állítás. Az otthoni beállítás annyira jól sikerült, hogy az egyik fényszóró vetítési szöge szinte hibátlan volt. Most már úgy hiszem készen állunk az AlfaCity-re.