Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Az egyik késő esti bevásárlás bepakolása közben lettem figyelmes arra, hogy a csomagtér ben sötétebb van, mint a vakond belső zsebében. Mivel minden más funkció hibátlanul tette a dolgát, ezért fejben letudtam annyival, hogy égőcsere szükséges. Amint egyre kevesebbet használtam a kocsit esténként, egyre kevésbé éreztem az igényét, hogy ezt a hibát elhárítsam. Mígnem egy napon csúnyán visszaköszönt és a csomagtér nyitásával is gondjaim akadtak, majd a hátsó menetfény is végleg eltűnt.

Egyből tudtam, hogy a csomagtér átvezető kábele lesz a ludas. Egyszer már kezelésbe vettem, de akkor csak egy részét cseréltük ki, most viszont egészen a kalaptartótól a tolatólámpákig tartó rész került cserére. Kicsit időigényesebb és pepecselősebb munka volt, mint az első alkalommal, de megérte, mert ez biztosan szolgál még pár évet.

Egyre jobban furdal a gondolat, milyen lehet egy Giulietta a 159-hez viszonyítva. Igen tudom mindkettő teljesen más kategóriát képvisel, de számomra ez a két típus jöhetett szóba. Egy alkalommal mikor Turpinál voltunk a legfrissebb szerzeménye ott lapult a garázs tövében, félig megbontott orrésszel. Akkor még nem tudtam, hogy pont ez a kocsi lesz az egyik kiszemelt alany.

Eltelt pár hét, majd ismét Turpinál kötöttünk ki egy szerviz alkalmából. Tovább boncolgatva a kocsi váltás témáját Turpi egy másik alternatívát dobott fel. Ekkor rámutat a garázs tövében pihenő csilli-villi Rosso Giuliettára. Az állam a talajt súrolta, szemeim pedig ragyogtak mint Salamon fa..khmm... fallosza. Gyönyörű látvány volt, majd kinyitotta és bele is ülhettünk. Szinte full-extrás volt a kocsi. Ámultam bámultam, majd közölte velem, hogy nézzem meg bátran a motorteret is. Igen, pontosan tudta, hogy ez majd levesz a lábamról. Ott pihent benne a 1.75Tbi a maga 235 kiscsikójával. Máris beleszerettem és már kevésbé hiányzott az a nagy csomagtér és rengeteg hely.
Ezt követően váltottunk még jó pár mondatot, hogy miért is érné meg, de azért QV-nek az árát is fontolóra kell venni. Végül abban egyeztünk meg, hogy alszunk még rá egyet és majd a hét folyamán felhívjuk a döntéssel kapcsolatban, ő pedig volt olyan szíves és megtartotta nekünk arra a hétre a kocsit. Otthon átbeszéltük még egyszer és mindketten arra jutottunk, hogy márpedig nekünk ez a kocsi kell, mert ilyen aligha lesz még egy. Még aznap felhívtam Turpit és közöltem vele, hogy egy karikát azért még mennénk vele, de számolhat azzal, hogy mi a kis Julcsit hazahozzuk.

Még a héten, szombaton leugortunk hozzá a beígért tiszteletkört letudni. Sajnos a kocsi mivoltjából adódóan még nem rendelkezett rendszámmal ezért egy ideigleneset kapott és tényleg csak egy kis karikát tudtunk vele menni. Eddig is lenyűgözött a kocsi, de vezetni még ennél is jobb volt. Nagyon agilis és sportos, mindemellett kiegyensúlyozott, finom járású a motor és a futómű is. Az arcomon az erejéből adódó félelem és a fülig húzott Joker-es mosoly váltotta egymást... Megvettek kilóra...

A próbakör után csak annyit mondtam, hogy nekem ez kell és mindenképpen visszük. Sajnos nem vihettük el a kocsit, mivel egy behozatalról van szó ezért az alapból magas árhoz jár még egy magas papírozási költség is. A nagyját szerencsére Turpi elintézi a többi majd rám vár. Nekünk pedig nem maradt más mint pár fénykép és a hooooszú hoooszú várakozás, de úgy érzem, érdemes lesz ezt kivárni.

Minden kapcsolatban eljön az az idő, mikor eltűnik a rózsaszín köd és alábbhagy a szerelem. Itt sem maradt el, sőt egyre hangosabban kiált egy új szerelem iránt.
Ahogy már az előző postom alatt is említettem szeretett nagyvadam egyre több és komolyabb gondot küzd le az utóbbi időben, ami igencsak könnyűvé teszi a pénztárcám.

Szeretnék a márkánál maradni ezért két lehetőségem adódott - Giulietta vagy 159.
Mindenképpen olyan típus kellene, ami kevésbé szervizigényes. Így esett a választás a 2.0JTDM-re illetve 1.4T változatokra, Turpi a szerelőm tanácsára. Mivel ő foglalkozik az autók behozatalával és honosításával, ezért valószínűleg tőle lesz majd a kiválasztott darab. Adódott egy alkalom, hogy kipróbálhattam egy 1.9 TI 159 SW-t. Nagyon tetszett, de valahogy úgy éreztem, hogy ez nem lenne az a megfelelő lépés, amit tennem kellene. Sok a 159 gyerekbetegsége, ami ugyan nem a motorhoz köthető. Talán majd egy Giulietta helyre hozza a gondolataimat...

Lassan a bűvös 300K km határát súroljuk a Bellával (végül kiderült, hogy vagy 350K van a gépben) és reméltem, hogy ezt a pár ezer kilométert már szerviz nélkül tudjuk le, de sajnos ez nem az a történet.
Egyik átlagos hétköznapon leugortunk bevásárolni a közelben lévő kisváros szupermarketjébe, de sajnos a visszaút már kevésbé volt mosolygós. Egyre inkább azt éreztem, hogy a kuplung nem nyom ki teljesen és a sebességeket már-már reccsenve kell behúzni. Nagyon ment az imádkozás az utolsó kilométerekben, hogy legalább hazahozzon, de betegsége ellenére becsületesen lábon hazahozott. Amint leparkoltam, onnan se előre, se hátra egy centit sem mozdult.

Nagyon szidtam a szerelőt, aki pár hónapja cserélte mindkét munkahengerem. A kocsi nem mozdul ezért gondoltam, hogy egy levegőztetést esetleg megér. Áthívtam hát Bogyó barátom, akivel kilevegőztettük a rendszert, de akkor olyat hallottam, amit nagyon nem szerettem volna... "na ez úgy fest kuplungos lesz..." Ekkor már tudtam, hogy jöhet a száraz kenyér + víz egy teljes hónapig :D
Mivel a kocsi önerőből képtelen volt megmozdulni és a környékbeli szerelők alaposságát egy óvodás kifestőjéhez hasonlítanám, ezért csak egy valaki maradt, mégpedig Turpi. Szerelőgödör hiányában ezt a műveletet az egyik barátja végzi majd, mivel ő rendelkezik ilyennel. Nem maradt más, minthogy megkérjem az egyetlen nagyobb kocsival rendelkező barátomat Balcukát (innen is Gracie mille!! ) hogy vontasson el. Ekkor még nem tudta, hogy 50km-t kell majd megtennünk, de szerencsére mind épségben megérkeztük és átadtuk a kocsit.

A cserére szorult alkatrészek nem csak egy kuplung szettet adtak ki, hanem még egy hűtőfolyadék tartályt és egy új fékfolyadékot is. Maga a lendkerék nem volt vészes, ezért ennek a cseréje nélkülözhető volt. Mindez nagyjából 4 nap alatt megvolt.

Ez egy elég nagy nem betervezett összeg volt, ami gondolkodásra bírt, hogy valamit kellene kezdeni a Nagyvaddal. Amikor jó, akkor nagy a szerelem és a végtelenbe és tovább feeling, de ezt a soha véget nem érő kisebb-nagyobb szervizelések csapják nyakon. Lehet hogy itt az ideje, hogy elengedjem a kezét és egy kevésbé szervizigényes utódra cseréljem... ? Nehéz kérdés és talán sosem kapok rá választ, de a jövőnkre tekintve annyi biztos, hogy egy jól megfontolt döntésre lesz szükségem...

A kedves ~soha viszont nem látásra~ szerelő bravúros ügyködése után nekiláttam, hogy feltárjam mi okozhatja, hogy a legnagyobb tél közepette fűtés nélkül maradtam. Ilyen állapotban a kocsi használhatatlanná válik, ezért mielőbb orvosolni kellett.
Az első ami az eszembe jött, az a már egyszer utolérő fűtés lapátját mozgató pöcök meghibásodása. A nagy hideg biztos végzett a gumiszalagokkal, amik a helyén tartották.
Így is volt. Ezt egy rommá égett biztosíték is tanúsítja. Sajnos még a foglaltba is beleégett,amit elég macera volt kitakarítani. Többször már nem szeretném orvosolni a lapát hibát, mert elég macera az odajutás, ezét kellene egy jó és tartós megoldás. A gumit egy alu lemezke váltotta fel az eredeti mintájára faragva annyi eltéréssel, hogy ennek nem volt nyitott a vége, nehogy ki tudjon ugrani a lapát.

Újra megbolygattuk a szentek nyugalmát, míg nagy nehezen ráimátkoztuk hárman azt a kis lemezt a helyére. Gyorsan rögzítettük, bepattintottunk egy új biztosítékot, majd jött a tesztelés ééééés... Voila, olyan mint az álom.
Remélem erre már nem lesz gondom jó pár évig. Végre újra fullos a Nagyvad és falhatjuk együtt a kilométereket.

Ěéééés üdvözlök mindenkit újra a - Hogyan cseréljük ki a kuplung munkahengereinket - rovatunkban. Újra kényszerpihenőre lett utalva a nagyvad, immár a harmadik alkalom, de ezútal már biztosra megyek az alkatrészt illetően és egyenesen Turpitól kértem tanácsot a márkát illetően. Meg is rendeltem a Sachs felső-alsó munkahengert, majd a legközelebbi szerelőhöz kellett szegényt elvontatni, mert saját lábon már sajnos nem volt képes odadöcögni.
Már a megérkezéskor volt egy fura érzés bennem, hogy megint valamit kiművel a szerelő a kocsival, mint múltkor, de próbáltam bízni abban, hogy csupán csak "rossz napja volt". Amint megbeszéltük mit kell kicserélni és hogy minden alkatrész a csomagtartóban van, átadtam neki a kulcsokat, amit kétbalkezessége miatt elejtett, majd reflexből még bele is rúgott finoman a latyakos sárba - nem értem mit képzelt, hogy a foci VB-n van ?. Na mondom megjöttünk, mit sem sejtve a továbbiakról.
Kerek egy hét múlva csörög a telefon, hogy lehet érte menni. Azonnal pattantam is a kocsiba, majd a kedvesem elfuvarozott a műhelyig. A kocsi kint várt a műhely előtt, 10 centis hóréteg burkolta. A szerelő csak kifutott átadta a kulcsokat, majd annyit közölt, hogy kész és a munkadíjat kérte. mivel havazott és ki kellett szabadítani a kocsit a hóréteg alól, ezért mindannyian siettünk. Annyit még várt, hogy beindítsam a kocsit és próbáljam ki a pedált. Közöltem vele, hogy jó lesz és ezzel beraktam a fűtést olvasztásra, majd igyekeztem letakarítani a kocsit mihamarabb.
mikor már indultunk volna megpillantottam a műszerfalon az airbag világít, majd mikor 15perc állás után még minidig nem fűtött a kocsi, kezdtem aggódni. Teljesen bepárásodott ablakkal vezettem haza. Kézzel törölgetve csináltam magamnak egy kis rést, amin kiláttam majd óvatosan hazavezettem, szerencsére csak egy faluval odébb voltunk.
Később kiderült, hogy egy kuplung munkahenger cseréje mellé kaptam egy airbag hibát és egy használhatatlan fűtést. Innen is köszönöm szépen a plusz törődést a szerelő úrnak! Csodálatos ez így télen...
Tanulság - ehhez a szerelőhöz még fűnyírót sem szabad vinni, nemhogy olasz kocsit.
Megpróbálok magam a fűtésre nézni, hátha tudok kezdeni vele valamit.

Végre valahára találtam faborítást a középkonzolra. Sajnos nem járt hozzá a króm díszléc, de majdnem az összes füle megvolt. Mondanám. hogy a beszerelése pofon egyszerű volt, de sajnos nem. Magában a majdnem 20 éves műanyag beszerelése egy misét megért, hogy törés mentesen kerüljön a helyére. Szerencsére ez így is lett, csak azzal a fránya szivargyújtóval kellett annyit szenvedni, hogy kijöjjön, ill. bekerüljön az új elembe, hogy mind a 12 apostol és az összes szent vagy egy hétig csuklott.
Végre a váltószoknya körüli króm keret is megjelent a beltérben, így most már majdnem fullos a fa "packet". Néhány gombot még kell helyettesíteni ill. pótolni, hogy teljes legyen az összkép.
Amint eljönnek a szebb idők, nekivágok a beltér felfrissítésének.

A hétvége alatt átestem egy igazoltatáson, amit sajnos nem úsztam meg szárazon, ugyanis a sors úgy akarta, hogy adakozó hangulatomban legyek és a pénztárcám tartalmát a rászoruló rendőrökre hagyjam. A büntetés oka pedig az utólagosan beépített Xenon egyik égője okozta. Alkalomadtán pislogásba kezdett, de pár határozott saller mindig észhez térítette. Jelen esetben is ez volt alkalmazva, de sajnos menet közben adta meg magát és este pedig csak jómagam és az árnyékom járt a rend éber őrei közelében. Egy szó mint száz, meg kell javítani.

Az előző égő cserém óta maradt egy használható darabom pont ilyen vészhelyzetekre. Rutinos mozdulatokkal kis is cseréltem, de sajnos a pislogás nem hagyott alább. Jött a B-terv: csatlakozók, kábelek, testek. Kiderült, hogy az égőnek semmi baja viszont volt egy érintkezési hiba az egyik kábelnél amit orvosoltunk is, illetve áttisztítottuk a csatikat is. Azóta teszi a dolgát, ahogy kell !

Miközben ezt oldottuk, figyelmes lettem a hűtőtartályban lévő folyadék mennyiségére, ami riogatóan kevés volt. Közelebbről megvizsgálva feltűnt, hogy a tartály egyik pipája meg van repedve és ott ereszti el a folyadékot. Ezt egy egyszerű ragasztással és egy új acél bilinccsel oldottuk meg.

Ez is eljött.... Sajnos mondhatni, hogy éppen a legrosszabbkor. Idén úgy terveztem, hogy még a műszaki vizsga előtt ellátogatok Mankyékhoz, mivel már nagyon érik neki egy kis optimalizálás és az EGR kiírása - füstmentesítés, (kiiktatva/ lefalazva már rég ki volt) de ez a jelenlegi korlátozások miatt elmaradt így volt okom félni, hogy nem megy át a bálna.

Ha mindez nem lett volna elég indok a kételkedésre, két nappal a vizsgáztatás előtt bemondta az unalmasat mind a két parkolófényem. Gyors égő cserét követte a biztosítékok átvizsgálása, de (sajnos) minden rendben volt, ezért úgy döntöttem elviszem a falubéli szerelőhöz és majd ő megoldja és mint kiderült el is tudja vinni vizsgáztatni a kocsit. Mondom remek, két legyet egy csapásra alapon át is cammogtam és ráhagytam a szentségelést.

Másnap mehettem is érte. Jobb 1 fékre volt egy kis panasz, kormolásra (hupika), illetve kiderült, hogy maga az égők foglalata adta meg magát. A vizsgára egy rögtönzött foglalat lett odacsípetve, hogy a fotón legyen működőképes.A foglalatok javítása már rám várt.

Turpitól sikerült szereznem egy pár foglalatot, amelyet bátyám segítségével a helyére is forrasztottunk. Eddig tökéletesen működik.


****UPDATE****

Hétvége folyamán sem tétlenkedtem és kicseréltem az ablaktörlő lapátokat (BOSCH ECO) 530mm és 480mm került fel rá. Volt pár apró kezdődő rozsdafelület (max 2cm) a csomagtartón, illetve 2 ajtón, ezeket ideiglenesen több rétegben lelakkoztam átlátszó körömlakkal :D A bal felén lévő Xenon is rászorult egy kis törődésre, mert pislogott. Egy alapos tisztogatás/ újracsatlakoztatás megoldotta a problémát. Na, de hogy sose unatkozzak, ezért valami úton módon folyik a hűtővizem a tartályból. Sajnos idő híján ezt is a falubeli szerelő fogja orvosolni.

Tervben van egy beltér LEDeztetés, az anyag már megrendelve, már csak ki kell várni a futárt Kínából :D

Az ősz beköszöntével a minden évben visszatérő sárga-barna falevelek, a ködös hideg reggelek mellé visszatértek a nyikorgó teleszkópok, párásodó szélvédők, akaratos váltókarok.
Ezt az időszakot Bella sem úszta meg. Egy ideje már aggasztóan mászott az úton a "kicsike". Csapokra gyanakodtam, vagy stabrúdra, mivel az egyik lassan két éve, a másik meg eddig nálam nem volt cserélve. nem haboztam és fel is hívtam Turpit, hogy ezt mihamarabb orvosolni kellene, mert már elég félelmetes a közlekedés a kocsival. Elpanaszoltam a gondom bajom, majd közölte velem, hogy márpedig ez egy haldokló teleszkóp lesz, amit párban kell ugyebár cserélni. Mellé társultak az egy ideje nem működő ködlámpák (egy laza égő csere megoldotta a hibát), illetve megelőzésképpen egy kézifék bowden.
Mindezen felsoroltak cseréje egy nap alatt meg is történt, így másnap mehettem is a kocsiért.

Most már biztonságosan és gyorsan is lehet szelni a kanyarokat, sőt! már ködlámpával is tudok villantani ;)