Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Tavaly ugyan eldöntöttem, hogy Pádishoz autót bérelek, mert alig fértünk már be a kemping cuccal. Aztán másképp alakult. Pickupot szerettem volna bérelni, de mind elhordták a vállalkozók a környéki kölcsönzőkből. Néztem még más járgányokat is, de közben kialakult egy alternatív megoldás. Kiderült, hogy após tetőboxa még megvan valahol.
Ystuc barátom pedig kölcsön adott egy gyári tetőtartót. Hát legyen, próbáljuk ki így. Felszereltem a tetőcsomagtartót, bepakoltunk. A két sátrat így is ismerősök vitték utánfutón, de azon kívül minden lim-lom befért. Nem rossz találmány a tetőbox. Autópályán amúgy sem terveztem menni, 120-as tempóig pedig a plusz zajon kívül nem lehetett észrevenni semmit.
Szuper gondtalan utunk volt, Chili még mindig egy nagyon jó autó. A multiair reset meghozta az erejét is, jó formában volt. Az út utolsó része igazán technika próbáló. 20km alatt feltekeredik az út szűk 1300m magasságba. A végén elég meredek szerpentin van, nem ritkák a felforrt autók az út mentén.
A szerpentinről ezután egy köves úton kell legurulni a Glavoj völgybe. Egy gyönyörű völgy egy kis patakkal. Az elmúlt években sokan felfedezték, elég sokan lejöttek sátrazni.
Az út legvége a lejutás a sátoshelyekhez... a patakon keresztül. Idén valahogy minden olyan simán alakult, élveztem minden méterét.

Első éjszaka kicsit hideg volt, reggelre 6 fokott mutatott az autó hőmérője... éreztük.

Másnap megcsináltuk az éves nagy túránkat. Idén a Csodavár körutat. 14km, 7 óra alatt. Nagyon nehéz terep, tele meredek szakaszokkal. A Csodavár egy szikla dolinákból álló képződmény neve. Ezeken a sziklákon kapaszkodtunk le-fel, sokszor láncokban, sodronyokban kapaszkodva. A hegy belsejében egy barlangban folyik egy patak, ami szintén a körút része. Gyönyörű látvány, fantasztikus az egész. Visszafelé érintettük a Ponor rétet, ami szintén szemkápráztató.

Harmadnap levezetésnek még egy 10km-es túrát megcsináltunk, ez könnyebb terep, kevésbé meredek. A Szinister patak mentén gyalogoltunk fel a forrásig. A forrásvidék része elképesztően látványos, igazi poszterre való látvány. Aki arra jár, javaslom keresse meg, nagy élmény.

Hogy jövőre hogy lesz? Még nem tudom. Most így szuper volt. Chili azóta lemosva, kitakarítva várja a következő kihívást, ha már a Giulia így cserben hagyott minket.

Kedvenc nyári sátrazós túránkra ismét Chilit választottuk. Immár négyen mentünk, a lányok is elég nagyok már az ilyen kalandhoz. Ez persze feladta a leckét, mert két személy nomádkodós cucca még jól elfért. Négyőnkre kicsi lett a csomagtartó, és idén nem volt teherautós segítség sem. A szomszédunk szervezte a túrát, ő vállat be egy utánfutót, a sátraink is oda kerültek végül. A Román utak a szokásosnál is kontrasztosabban csúcs jók a hazaihoz képest. Nagyvárad kapott egy elkerülőt, a GPS már ott vitt. Magamban sírtam hogy mennyire gyorsan, könnyen és kényelmesen haladok át egy nagyvároson, abban a Romániában, ahol 20 éve még utálatos volt a sok balkáni autós közt romos utakon kínlódni. A helyzet megfordult sajnos.. Romániában szépen, normálisan haladtak az autók a széles, tükörsima utakon. Egész a Bihar hegység Ponor rét (Glavoi völgy) letérőig makulátlan aszfalton mentünk, nulla darab kátyút kellett kikerülnöm. Szuper volt, és a táj továbbra is fantasztikus. Meg is álltunk kicsit patakozni, kavicsot szedni. A Glavoi völgybe viszont kavicsos út vezetett le, ott lépésben ereszkedtünk, nem ért le sehol az autó alja. A neheze a végén van mindig, amikor a kavicsos útról a rétre le kell menni terepjáróknak való sziklás, köves, kigödrösödött úton, néha muszájból a vizes füves domboldalon kerülve. Kétszer ereszkedtünk itt le, és jöttünk fel a hétvége során. Eső után, megpakolva, felfelé különösen necces volt, öten tolták a kis autót, D-ben nyomtam a gázt, dolgozott ez e-LSD, pörgött a két első kerék, aztán lassan feldolgozta magát. Végül kicsit küzdősen, de lekoppanás és sérülés nélkül megúsztuk a kalandtúrát. A tanulság azonban az, hogy nincs erre alkalmas autónk, jövőre nem Alfával jövünk ide. A közelben van egy egyéni vállalkozó autókölcsönző, van egy szép zöld Hilux a flottájában, el fogjuk hozni.
A hétvége ahogy az szokott lenni, igazi élmény volt. A hegyi túránk a Szamos Bazár kisebbik köre volt, 8.8km. A nagy kört sajnos fakidőlések miatt lezárták. A kis kör is majd 4 órás túra volt, hegyi ösvényeken, aztán egy barlangba leereszkedve, láncokon kapaszkodva, patakban haladva. Fantasztikus látvány, élmény, ha lehetőség adódik, jövünk bármikor, bármennyiszer. A sátrazás is hangulatos, és a környéken már talán az egyetlen hely ahol engedélyezett az amúgy illegális vadkempingezés. Szóval jövünk még, de az Alfák maradnak. Chili marad városi, a Giulia pedig... nem is tudom. Fantasztikus vezetni, még ha teljesen haszontalan is néha.
Egy tapasztalat miatt nem számolom fel a flottát, de ha gyakran kibéreljük majd a Hiluxot, akkor elgondolkozok majd. :-)

Jópár évre visszamenőleg egyik nyári programunk a Bihar hegységben egy sátorozós hosszú hétvége baráti társasággal. Pádis, Glavoj völgy. Nagyon vártuk már, a covid miatt kimaradt két év, hiányoztak a hegyek, sziklák. Hozzánk talán ez a legközelebbi 1000m fölötti valódi hegyvidék. Autós szempontból is élmény volt idén is.
Legutóbb még a zöld 146 vitt föl, és gondolkoztam, hogy melyikkel menjünk. Utolsó nap eldőlt, a Giuliára a határátlépéshez engedély kellett volna a lízing miatt. Chili is át volt nézve, olaj, víz, oké, és szépen ki is volt takarítva, úgyhogy bepakoltunk és mentünk vele.
Egy hármas konvoj harmadik autójaként haladtunk, ez nem a legkényelmesebb pozíció, ahol a második még befér, általában a harmadik nem. Úgyhogy kellett nyomni, hogy ne szakadjak le. Főleg Nagyváradon, ahol a forgalomban, elsőbbségadások, körforgalmak, nem adta ki, hogy három autó együtt menjen. Itt egy megálláskor az előttem haladó autó fiatal utasa meg is jegyezte: Gyuri, filmbe illően jöttél utánunk.
Az egész úton azt éreztem, hogy fölényesen gyorsabbak vagyunk kb. bárkinél az utakon. Bárhova befért, nagyon ment a kis autó.
A szerpentinen aztán végképp elemében volt. Tüsszögött, trombitált és ment fölfelé lelkesen, szinte estem rá az előttem kanyargókra, pedig próbálták tempósra venni. Az egyik kedvenc 20km-em, 1100m szintemelkedés, technika próbáló, meredek szerpentin. A kis piros dögnek meg se kottyant.
A szerpentin végén jött a fekete leves, köves vacak út a völgybe, majd még rosszabb lejáró út a patakon keresztül a rétre. Emiatt aggódtam kicsit, mert a Giulietta legalsó pontja 10cm-en van, valamiért fölöslegesen mélyen belóg a haspácél. Óvatosan leereszkedtünk, nem koppant fel, megoldottuk.
Nagy élménnyel lettünk gazdagabbak, idén komoly túrát vállaltunk be:
https://www.welcometoromania.eu/Apuseni/Apuseni_Circuitul_Galbena_m.htm
Felejthetetlen, gyönyörű!