Zűrös "bojból" néha én is meg szoktam szökni, és ha van egy üresebb rész, ott visszaállok a tempómra. De már volt rá példa, hogy annyira meguntam mások baromságait és a konstans életveszélyt, hogy lejöttem az m3-ról Hevesnél, elgurultam egy jókinézetű étteremig, beültem enni, kávézni.. aztán hazagurultam a Hortobágyon át, az üres úton, kellemesen. Jól esett, kár lett volna egy métert is még megtenni a megzavarodott forgalomban. Egy órát minimum "buktam", de igazából semmit nem buktam. A konstans stresszt lecseréltem egy ki énidőre vagy hogy mondják divatosan :-)

Egy ideig én minden úton megfogadtam hogy nyugi van, de egyre jobban felhecceltek a barmok..

Mikor a porsche 911 mögé beálltam a 7-esen hogy ok akkor csináld az utat.. akkor nem tolerálta a bio limiter:D

Nekem kedv függő: ha normálisak az emberek, tehát ritkán akkor teljesen szabályosan is lehet menni:D

Ha fel vagyok málházva akkor azért nem nyomom..

Viszont vannak azok az esetek mikor “mindenki hülye, mindenki:D”
Akkor van hogy az ed biztonságérzetet ha cserélődik körülöttem a közönség..

Szerintem az ingerszint a kérdés.. üres úton minek nyomnám ha csak nem pont az a cél:D
Ha meg sokan vannak akkoe adaptálidni kell.

-ez lehet az is hogy hagyod a csába.. küzdjön más:D
-vagy lehet egy +20km hogy legyen mozgás
- vagy pumpálva ahogy kívánja:D

A biztos elôzés érdekébn bele-bele csúszk az ember a haladósba..


Van hogy el is várják hogy fénysebességgel álj tovább különben csakatért is kijön a 150 lovas dízellel:D