Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

2017.11.24-én került hozzám 139400km-rel, az autó Svájcból származik. Egyelőre még barátkozunk, az ereje nagyon tetszik és a halom extra sincs ellenemre.

Már egy ideje nézegettem alfákat, egyszer csak találtam egy 145-öst nem messze Győrtől, Vasárnap délelőtt meg is néztük, egyébként TD volt, de a motorja :-o füstölt nem kicsit, a beltér hiányos volt és. 400.000 volt amiből semmit nem akart engedni a tulaj. Akkor innen indultak az árak felfele, hát a feléért elhoztuk volna, de igy nem lett belőle semmi. Haza mentünk gyors megnéztem a netet hátha találok valami jobbat, egy volt 235.000ért Budapesten egy kereskedésben. Vasárnap kora délutánra le is beszéltük és ebéd után mentünk fel Pestre. Oda jött a tulaj, megnéztük, kipróbáltuk, ennek végre jó a motorja, 235ről 230ra engedte az árát. Elhoztuk, hát az egyik nagy nap, akár milyen levert volt szegény ;)

A szerződést ugyan megírtuk, de az összeget utalni akartam, nem készpénzelni, ezért pár napot csúszott az átvétel. Ahogy csipogott az eladónál az SMS, már írta is, hogy jöhetek az autóért. Forgalmi, törzskönyv, kulcs (sajnos csak 1, majd csináltatnom kell másikat is), és maga az autó.
Beültem. Az enyém. Végre. Valahára.
Alfa Romeo 147 1.6 TwinSpark FL, 5 ajtós, szürke, VIP Edition.
Meglátogattuk Pétert is, gratulált a jó fogáshoz :)

Augusztus 15. van, egy éve azt tervezzük, hogy lecseréljük a 20 éves, viseltes Opel Astra F-et és valami sokkal kényelmesebb autóba ülünk át.
Megszabtuk a paramétereket is:
- max 1M Ft
- min 120 LE
- max 13 év
- 5 ajtó
- benzin
Klikk-klikk, HAHU, 16 találat, ebből 8 Alfa, a többi Chevrolet, Peugeot, Renault, Ford. Egyértelmű a konklúzió: Alfát kell venni.

14 éves voltam mikor először láttam GTV-t testközelből. Akkor még elérhetetlen álomnak tűnt számomra. Eddig kellett várni, hogy elmenjen az eszem. Nézegettem 3.0 V6-ot 2.0 V6 turbót, de elég gyenge a hazai felhozatal a használt autó piacon ezekből a modellekből. Aztán megláttam Őt. Fényképeken tetszett, igaz hogy nem V6, de adtam neki egy esélyt, győzött a józanabbik ész. Elmentünk megnézni. Mikor megpillantottam már tudtam hogy GTV tulaj vagyok. Körbejártuk, alánéztünk, kipróbáltuk, megalkudtunk és kezdődhet a hátralévő közös életünk. Ennek a kis autónak 14 évet kellet várni, hogy rám találjon. Gyerekkori álmom vált valóra.

km állás: 102.059km

Egy régebbi tulaj.

Biztosan ismeritek azt az érzést, amikor elmentek otthonról a jobb reményében, és ahova megérkeztek az tényleg frankó. De a honvágy hazahúz. Hát így voltam én is a kis körjáratommal, ha lehet így fogalmazni.

2010 októberében adtam el a 145 QV-met, fél órát bőgtem miatta, mert imádtam, és mert egy minősítésre nem méltó forma vette meg tőlem. Féltem, hogy rossz helyre kerül. De hát végül is a pénznek nincs szaga, és akkor már megvolt a következő autó, a Barchetta, alias Massimo. Massimót szerettem, mert kabriózni szerettem volna, és gyerekként többször ültem Barchettában a fehérvári szalonban. De hát álmodoztam csak róla. Aztán egyszercsak beütött a krach az agyamban, és meg kellett vennem. Csodálatos három évünk volt együtt. Úgy adtam el, hogy meg sem hirdettem, a blogom egyik olvasója jelentkezett érte, amikor elkezdtem tervezgetni, hogy megválok tőle. Hogy miért ment el? Elég volt a kabriózásból, és jött a másik gyerekkori nagy kedvenc, a Coupé.

Egészen Németországig mentem érte, Zsoltival (Halesz) együtt hoztuk be. Azt a kanosszajárást a magyar ocsmányirodák bugyraiban soha nem felejtem :))) Két évet voltunk együtt, aztán egy részeg néni belerongyolt a parkoló autómba, amiben hétszámjegyű összeg méretű kár lett. Mennie kellett.

Rohadtul közhelyes módon azt tudnám mondani, hogy, ha egy ajtó bezáródik, valahol kinyílik egy új. Így történt ez velem és a MiTóval. Anno még 2008-ban, amikor először vezethettem tesztautóként pont a 155 lóerőset, azt mondtam, megtaláltam a 145-ösöm utódját. Oké, ez egy picit cukibb, nem olyan disznó, megosztó a formája, de nekem tetszik.

Kinéztem egyet Genovában, egy pirosat. Már épp indultam volna, amikor mondja nekem Rita, alias Rita, hogy nézzek már körül még egyszer itthon. Mert az egy dolog, hogy beszélek olaszul, de az olasz hivatalok bugyraiba nem vetném bele magam. És aztán lőn Ő. Hahun - mint utólag kiderült - egy hete volt fent. Két nappal később már az enyém volt. Leinformálható, ismerős emberek forogtak körülötte. Reméljük jó ómen lesz :)

De van ennek egy másik olvasata is. Amíg Fiatoztam, addig kicsit irígykedve néztem végig, ahogy a többi Alfás int egymásnak, én is szerettem ezt. A többi közösségi érzésre ott voltak a rendezvények, amiket szerveztünk. De birtokolni egy Alfát...a tudat. Szóval az rohadtul hiányzott.

Jó újra hazatérni.

Az Alfát 2015.04.04.én vettem külföldi autó volt !
átszámítva 1050000 ft volt és ehhez jött hozzá a regdij ,vizsga átírás,rendszám (matrica) +vezérlés csere,feszítő vízpumpa ...stb ami kell ! Az egész 385,000 ft volt
ekkor bolt az autóban 177,.860 km

Már régóta nézegettem az alfákat, először a 156-ost aztán GT-t. Október elején egy szombati napon eladtam az akkori autómat. Amint elvitték beültem a gép elé és találtam is 3 GT-t 100km-es körzetbe. Elkezdődtek a telefonálások, útrakeltem és az elsőt ami képen is legjobban tetszett még aznap meg is vettem. Azóta nem lehet a vigyort letörölni az arcomról :D

Az autó visszakerült hozzám...hát, majd bővítem a blogot hamarosan...képekkel. :)

2015. július 31-én a nevemre került az autó 3 héttel a vásárlás után és nagyjából 3 hónappal az elhatározás megszületését követően, hogy nekem Alfa kell, abból is 156.
Mivel reálisan közelítek a használt autók felé, ezért nem voltak túl nagy elvárásaim. A kasztnin és a beltérben is "elnéző" voltam, ha az árhoz és futásteljesítményhez reális volt az állapot. Nagyon sok autót néztünk meg, ebből kettőt kvázi referenciának, mert azok bőven túl voltak az előre meghatározott kereten.
A feltételrendszer a következő volt:
-legyen faceliftes belsejű, ez a tempomat miatt fontos.
-ne kelljen kurblizni az ablakot.
-ellenőrizhető múlt, nagy csattanástól mentes előélet.
-1.8TS vagy 1.9JTD16V vagy 2.0JTS+selespeed vagy 2.4JTD vagy 2.5 V6 motor
-max 1M Ft vételár, amire nem kell azonnal százezreket költeni.
Ennek megfelelően az első autó, amit megnéztünk egy 2004-es teljes faceliftes 2,0JTS+selespeed szedán volt bőrrel és napfénytetővel. 100e km, szervizkönyv. Nagyon egyben volt az autó mechanikailag, de dobta a lakkot a frontrésze, szét volt dörzsölve a bőr és fix 1,2M volt. Ez az autó lett a referencia 1. Ezután jött sok lehajtott rom, majd egy 90ezer km-es, friss német import kombi. De nem csak az óraállása volt különleges ám! Ez a konkrét példány bizony egy 2,4 JTD 20V SW GQ darab volt, ami azt jelenti, hogy 150 ilyen autó létezik! (meg még 150 darab az 1.9-es 150 lovas dízellel). P.A.T.I.K.A. volt a gép, komolyan elgondolkoztam azon, hogy tulajdonképpen egy vesével is szép az élet, főleg egy ilyen autóban. Ja igen, merthogy másfél milliót kértek érte, amiért már pont fájt a lehajtott ülés miatti kárpitroggyanás és egy apró nyisszenés a fordulatszám alapjáratra ejtésekor. 1,3-ért azonnal elhoztam volna, bárhogy is kell megoldanom.
Szépen jöttek a hirdetésfigyelős e-mailek, mikor felbukkant egy autó Sopronban. Fekete metál, xenonos, régi kasztni, facelift belső, a kis sérülés ellenére jó kiállású gép. Telefon a kézbe, beszélgetés, képek kérése. Szépen kértem, mondja el, hogy milyen hibája van az autónak, mert nem szeretnék feleslegesen elcseszni egy napot és autózni 500km-t. Elég rövid volt a hibalista és elég hosszú a nemrégiben cserélt tételeké, ami az óraállás függvényében nem meglepő, de minden kopó-fogyó alkatrész volt.
Hibalista: jobbos xenon nem ég, bal első sárvédőn sérülés, ahogy a képen látszik, egyéb parkolási sérülések.
Ez számomra teljesen vállalhatónak tűnt, főleg az árat figyelembe véve, ami osztrák papírral 460ezer Ft volt.
A kinézett vonat indulása előtt -merthogy a Toyotát sikerült KETTŐ ÓRA alatt eladni- egy órával telefonálok, hogy "heló, mennék az Alfáért, ki tudsz-e jönni az állomásra?" kérdésre pedig egy "tegnap elvitték" válasz érkezett. Ekkor csak azért nem esett ki a telefon a kezemből, mert az sokba került volna. Oké, akkor gyorsan vegyünk egy bérletet, de rég volt ilyen utoljára, hogy nincs autóm... Semmi pánik (dehogynem), túrjuk tovább a hahut, csak beesik valami jó hamarosan, most már csakazértis Alfám lesz. Elkezdtem nézegetni a 147-est is, de abból nagyon kevés vállalható darab volt, adott pénzért általában gatyábbak voltak az azonos árú 156-oknál. Csütörtök este a hirdetésfigyelő e-mailt megelőző hadműveletként végigfutottam újra kínálatot, hogy lett-e új narancspöttyös, amit még nem láttam. Hát lett. Sopron, fekete metál, osztrák papírokkal, bal első sárvédőn horpadással. Két elég gyenge kép volt fent a kocsiról, de azért az elég magabiztosan kijelenthető volt, hogy ez bizony az az autó, amit az orrom elől adtak el. Szívdobbanás. Jó nagy. Telefon. "Jóestét, remélem nem zavarok. Ugye ez az az autó?" Igen. "Akkor ha az igaz, amit az előző eladó mondott, hétfőn megyek érte és kifizetem, múltkor lecsúsztam róla..." és egyéb szívhez szóló szöveg. Hétfőn elmentem, kipróbáltam, megegyeztem a maxikorrekt és maxikedves eladóval, aki átmeneti autónak vette volna, mert közel volt és jó volt, amíg befut a tuti, de időközben befutott. Egy ML Merci, 5,5millióért, sztori alátámasztva, mivel azzal jött értem a vonathoz. Fizetés, némi izgulás, majd 3 hét múlva a papírok és az autó átvétele. Eufória, mi más :) Azóta is töretlen a szerelem, bár szeptember óta munkaváltás miatt alig használom az autót legnagyobb bánatomra. Ennek az lett az eredménye, hogy az akku megadta magát (Magnetti Marelli, az osztrák nem viccel), még egy Mondialról se tudtuk bebikázni, annyira gémóver volt neki, 4,7V-ot mutatott a multiméter, amivel egy RC autó még ellenne, csak a 20kilós akku valószínűleg kilapítaná.