Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

2015. július 31-én a nevemre került az autó 3 héttel a vásárlás után és nagyjából 3 hónappal az elhatározás megszületését követően, hogy nekem Alfa kell, abból is 156.
Mivel reálisan közelítek a használt autók felé, ezért nem voltak túl nagy elvárásaim. A kasztnin és a beltérben is "elnéző" voltam, ha az árhoz és futásteljesítményhez reális volt az állapot. Nagyon sok autót néztünk meg, ebből kettőt kvázi referenciának, mert azok bőven túl voltak az előre meghatározott kereten.
A feltételrendszer a következő volt:
-legyen faceliftes belsejű, ez a tempomat miatt fontos.
-ne kelljen kurblizni az ablakot.
-ellenőrizhető múlt, nagy csattanástól mentes előélet.
-1.8TS vagy 1.9JTD16V vagy 2.0JTS+selespeed vagy 2.4JTD vagy 2.5 V6 motor
-max 1M Ft vételár, amire nem kell azonnal százezreket költeni.
Ennek megfelelően az első autó, amit megnéztünk egy 2004-es teljes faceliftes 2,0JTS+selespeed szedán volt bőrrel és napfénytetővel. 100e km, szervizkönyv. Nagyon egyben volt az autó mechanikailag, de dobta a lakkot a frontrésze, szét volt dörzsölve a bőr és fix 1,2M volt. Ez az autó lett a referencia 1. Ezután jött sok lehajtott rom, majd egy 90ezer km-es, friss német import kombi. De nem csak az óraállása volt különleges ám! Ez a konkrét példány bizony egy 2,4 JTD 20V SW GQ darab volt, ami azt jelenti, hogy 150 ilyen autó létezik! (meg még 150 darab az 1.9-es 150 lovas dízellel). P.A.T.I.K.A. volt a gép, komolyan elgondolkoztam azon, hogy tulajdonképpen egy vesével is szép az élet, főleg egy ilyen autóban. Ja igen, merthogy másfél milliót kértek érte, amiért már pont fájt a lehajtott ülés miatti kárpitroggyanás és egy apró nyisszenés a fordulatszám alapjáratra ejtésekor. 1,3-ért azonnal elhoztam volna, bárhogy is kell megoldanom.
Szépen jöttek a hirdetésfigyelős e-mailek, mikor felbukkant egy autó Sopronban. Fekete metál, xenonos, régi kasztni, facelift belső, a kis sérülés ellenére jó kiállású gép. Telefon a kézbe, beszélgetés, képek kérése. Szépen kértem, mondja el, hogy milyen hibája van az autónak, mert nem szeretnék feleslegesen elcseszni egy napot és autózni 500km-t. Elég rövid volt a hibalista és elég hosszú a nemrégiben cserélt tételeké, ami az óraállás függvényében nem meglepő, de minden kopó-fogyó alkatrész volt.
Hibalista: jobbos xenon nem ég, bal első sárvédőn sérülés, ahogy a képen látszik, egyéb parkolási sérülések.
Ez számomra teljesen vállalhatónak tűnt, főleg az árat figyelembe véve, ami osztrák papírral 460ezer Ft volt.
A kinézett vonat indulása előtt -merthogy a Toyotát sikerült KETTŐ ÓRA alatt eladni- egy órával telefonálok, hogy "heló, mennék az Alfáért, ki tudsz-e jönni az állomásra?" kérdésre pedig egy "tegnap elvitték" válasz érkezett. Ekkor csak azért nem esett ki a telefon a kezemből, mert az sokba került volna. Oké, akkor gyorsan vegyünk egy bérletet, de rég volt ilyen utoljára, hogy nincs autóm... Semmi pánik (dehogynem), túrjuk tovább a hahut, csak beesik valami jó hamarosan, most már csakazértis Alfám lesz. Elkezdtem nézegetni a 147-est is, de abból nagyon kevés vállalható darab volt, adott pénzért általában gatyábbak voltak az azonos árú 156-oknál. Csütörtök este a hirdetésfigyelő e-mailt megelőző hadműveletként végigfutottam újra kínálatot, hogy lett-e új narancspöttyös, amit még nem láttam. Hát lett. Sopron, fekete metál, osztrák papírokkal, bal első sárvédőn horpadással. Két elég gyenge kép volt fent a kocsiról, de azért az elég magabiztosan kijelenthető volt, hogy ez bizony az az autó, amit az orrom elől adtak el. Szívdobbanás. Jó nagy. Telefon. "Jóestét, remélem nem zavarok. Ugye ez az az autó?" Igen. "Akkor ha az igaz, amit az előző eladó mondott, hétfőn megyek érte és kifizetem, múltkor lecsúsztam róla..." és egyéb szívhez szóló szöveg. Hétfőn elmentem, kipróbáltam, megegyeztem a maxikorrekt és maxikedves eladóval, aki átmeneti autónak vette volna, mert közel volt és jó volt, amíg befut a tuti, de időközben befutott. Egy ML Merci, 5,5millióért, sztori alátámasztva, mivel azzal jött értem a vonathoz. Fizetés, némi izgulás, majd 3 hét múlva a papírok és az autó átvétele. Eufória, mi más :) Azóta is töretlen a szerelem, bár szeptember óta munkaváltás miatt alig használom az autót legnagyobb bánatomra. Ennek az lett az eredménye, hogy az akku megadta magát (Magnetti Marelli, az osztrák nem viccel), még egy Mondialról se tudtuk bebikázni, annyira gémóver volt neki, 4,7V-ot mutatott a multiméter, amivel egy RC autó még ellenne, csak a 20kilós akku valószínűleg kilapítaná.