Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Jót mentünk a múltkor, de a mátrai kaland hagyott egy kis űrt. Motoszkált bennem, menni kellene újra. Vasánap sógornőmet el kellett vinni a reptérre, onnan meg már nincsenek messze a hegyek. Kis kerülővel jövök haza.

11 körül voltam Egerben, 25-ös út tele, Mónosbél felé már kevesebben mentek. A falu után egy ezüst Arteon akart megkergetni, ne viccelj. Különben is elhúztam Balaton felé. A fehér aszfalt most sem tetszett. Ez alkalommal még az eleje is csúszkált. Ózdon tankolás, ebéd, késő van.

Elhatároztam, Szirket kihagyom, marad Nyilas, onnan tovább 535, 67, 66. Meg sem állok Poprádig (tankolni azért kell) majd fel az 534 Magastátra.
Persze Aggtelek, Jósvafő, Szin nem maradhat ki. Trizs után az erdőben van egy kombináció, ami legtöbbször megszívat. Jó lenne már megtanulnom. Egy bővülő balosból gyorsítok ki, enyhe emelkedő, majd lejtő és szűkebb jobbos. A csel ott van, hogy az emelkedő miatt az egyenesen menő földutat vélem jó iránynak a hiányzó fák látványa okán. Elememben voltam, ballal fékezni már rutin, nyomtam kanyarból kifelé, hopp a jobbos baszki. Nagy fék jobbra beránt, eleje fog, hátulja finoman indul, dolgozik a difi, dolgozok én is, megvan. Állat ez az autó.

Autók száma nullához közelített errefelé, chopperesből volt kettő. Szin felé bukkanó kipipálva. Jósvafő után páran küzdöttek egymással, de nem aggattak sokáig. Irány Pelsőc, Csetnek, Henckó, Veszverés, Nyilas.

A hegyről lefelé már nyúlt a fékem. Arra gondolok, a bal lábammal jobban igénybe veszem a féket. Többet használom, élesebben veszem a kanyarokat, belenyúlok íven ha kell és nincs meg az az idő, amíg átlépek jobbal a gázról. Olykor még együtt is nyomom a két pedált. Na ez az acél féknek már sok. Visszább kell venni. De azért betyár volt ahogy felvégtattam a hegyre.

Az 533-ason még elmentem az elágazásig, majd vissza Hollópatak felé. A keskeny hullámvasút fekszik az autónak, a 67-es széles gyors, a 66 Vernárig új, de a kanyarokban pirosra festették(?) az íveket és nincs meg a bizodalmam. Helyenként szemcsésnek tűnik, amelyek leválnak. A ritmusa sem jó, fura. Szepesvéghelyig van pár kanyar még, aztán Poprád után a látványé a főszerep. Az 534 széles és emelkedik a Magas-Tárta felé.

Magastátrán leparkoltam a sikló(?) közelében amivel 1250m-re jutottam fel. Kicsit sétáltam a gyalogúton az első patakig. Ott uzsonnáztam meg. Fél 5 körül volt már. Lenyűgöző a sziklás hegy látványa.

Hazafelé a bejárt úton jöttem kitérők nélkül. Poprádon még odafelé tankoltam (50l csepegtetve). A 3x megelőzött motorosokkal beszéltünk pár szót. Magyarok voltak Losonc környékéről. Ők egyenesen a Tátrához mentek, amíg én keringtem a kerülőutakon.

A Mátrát most sem hagytam ki. Már lemenőben volt a nap. Vasárnap este lévén nem kellett a forgalommal bajlódni. A legtöbb bajt a szélvédőn szétfolyó rovarok okozták. Parádfürdő után egy gyors takarítás után elindultam a felfutó felé. A mindenit, ez jól sikerült. Lefelé besárgult a kútoszlop, Gyöngyösig elgurulok. Itt ugyancsak 50l ment bele.

Autópályán nem volt gond.

1145 km
48893 km